Löwinger Donát 1859. június 6-án született a mai Komárom-Esztergom megyei Bakonybánk községben. Elemi és részben középiskolai tanulmányait magántanulóként végezte, apja (Löwinger Ignác) felügyelete mellett, és Pápán vizsgázott. Ezt követően a budapesti Főreálban fejezte be a középiskolai tanulmányait. A budapesti József Műegyetemen folytatott gépészmérnöki tanulmányokat és 1893. február 9-én szerez gépészmérnöki oklevelet. Nevét egyetemista korában, 1879-ben változtatta Löwingerrol Bánkira - szülőföldjére utalóan.

1880-ban elnyerte a Műegyetem 100 Ft-os pályadíját egy gázmotorról írt dolgozatával.

1881-től 1882-ig konstruktőrként dolgozott a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyárban.

1893-ban a gázmotorok elméletéért az Magyar Mérnök- és Építész-Egylet a Hollán-díj első fokozatával jutalmazta.

1893-ban készült az első Bánki-Csonka-féle benzinporlasztó, amely fél évvel megelőzte a Maybach karburátorának szabadalmi bejelentését

1894-ben szabadalmaztatja az első nagynyomású robbanó motorját, amely a Bánki-motor nevet kapja, továbbá elkészít egy kéthengeres, vízhűtéses és függő szelepekkel ellátott motorkerékpárt.

1898-ban szabadalmaztatja a vízbefecskendezéses motorját.

tanulmányúton is részt vesz és sok rangos előadáson publikál.

1901-ben foglalkozni kezd a gőzturbinák kérdéseivel.

1902-ben elkészül az első saját autója, amely első kerék meghajtású.

1909-ben egy új repülőgép-stabilizátort szabadalmaztat.

1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választja.

1914-től 1916-ig a budapesti József Műegyetem Gépészmérnöki Osztály, ma Kar, dékánja.

1917-ben a Magyar Mérnök-és Építész-Egylet az "Energiaaátalakulások folyadékokban" című könyvét Cserháti-pályadíjjal és a legmagasabb kitüntetéssel, aranyéremmel jutalmazza. Továbbá ebben az évben ismertette az "Új vízturbina" című cikkben az új találmányát, a híressé vált Bánki-turbinát. Lényegében a Michell-turbina elvén működő, de egyszerűbb szerkezeti megoldásokkal elkészített turbina.

1922-ben Budapesten, 63 éves korában elhunyt.

"Bánki Donát a legnagyobbak közül való volt: a Siemensek, a Carnot-k, a Poncelet-k, a Grashof-ok fajtájából. Nevét ismerik és tisztelettel említik az összes művelt nemzetek gépészmérnökei ... ... A kép, melyet Bánkiról, mint emberről festünk, nem lenne teljes, ha ki nem emelnőnk azt a nagy szívjóságot, mely egész lényéből áradt, és amely megfogott és meghatott mindenkit, aki ismerte. A nagy tudós egyben a legjobb ember is volt. Mi sem állott tőle távolabb, mint a nagyképű póz. A nagyelméjű kutató férfiban, ki a tudományban a legnehezebb és legfogósabb problémákkal bírkózott, egy gyermek szeretetreméltósága és naivan meleg kedélye lakozott. Koporsójánál a tudományos világ meghajtotta lobogóját a nagy tudós előtt, barátainak és tanítványainak szemében pedig ott ragyog a könny, mely a páratlanul jó embert siratta."