A GONDTERHELT ÉLETED.

Mig kisgyerek voltál ,gondtalanul éltél
Mint virágszál a rét közepén,
A szél simogatott ,az eső megmosdatott,
Fejlődtél mig kórévá nem lettél,
A kemény fagytól emberré cseperedtél,

Legyőzöd az ellenséged ,teljesited minden vágyad,
Szállnak az évek a fejed fölött,,
Meggörnyedve remegő kezekkel
Botodra támaszkodva ,eltünődsz mert ,
A halál a fejed fölött lebeg,

A fűszálban is megkapaszkodsz
Hogy egy pár lépést haladj,
Megállsz lihegve-szúszogva
És újra csoszogva tovább haladsz,
A hangod is elhagyott ,mely valamikor a kardod volt,

Remeg a szád hogy egy hangot adj,
A reszkető fejedbúbjáról a hajad is megritkult
Csak egy párszál maradt,
Kócos fejjel elindulsz az emberek között,
Nem törődsz hogy mit mondanak a hátad mögött,

Keresed a magányod ,a csendes életet,
Várod a halált ,mely elvisz tégedet.
…..Fgizella….

Válasz

Szivszorongva gondolunk a szerető Anyánkra ,megtiszteljük azzal is ha csak egy szál virágot helyezünk a sirhantjára .Most is szivemben élsz Édasanyám !!!!!!!

Előzmény

Válasz

Drága Magdika a szivünk az nagyon tud fájni ha az elmúllás feltör bennünk ,de most is érezzük az Édesanyánk keze melegét .Gizike .

Válasz

Édesanyám! "Ha távol vagy is ,mi mindig szeretünk ,te mindig élsz mi bennünk ,"

El nem tudom mondani, hogy én már így a napokban mennyit sírtam, és ahogy magamat ismerem, még fogok is az elkövetkezendő napokban.
Fáj, hogy üres a ház és nincs kit felköszönteni, csak a temetőbe tudjuk a virágot vinni és emlékezni..........

Gyönyörű a versed Gizikém! Nagyon szép emlékezés. Köszönöm.

Szeretettel: Magdi.

Előzmény

Válasz

ANYÁNK EMLÉKÉRE

Anyánk kit úgy szerettünk mint még senki mást ,
Te aki nem ütöttél ,nem vertél ,gyöngéd szivvel neveltél ,
Dédelgettél ,ápoltál bánatunkban vigaszt nyújtottál ,
Megértél sok nehézséget ,háborúban volt a férjed ,
Boldogságban is volt részed ,gyerekeid mind szépek ,

Szét osztottad a szereteted ,úgy szerettél mint a napot ,
A szereteted mind megoszlott ,adtunk néktek unokákat ,
Ők szereztek örömet és boldogságot ,
Igy teltek a hosszú évek , hanyatlóban az egésséged ,
Az ágy az egyetlen vigaszod ,itt töltöd az éjjet -napot ,

Volt fájdalmad elég kinos,a jajszó sem csilapitott,
A gyerekeid melléd álltak ,enyhitették a fájdalmadat,
Hallgataggá váltál egyben ,igy tűrve a szenvedésed ,
Édesapánk elvesztése megtörte a gyenge szived ,
Öreg lettél megtört lélek ,lehunytad a két szép szemed ,

Búcsúzásod megtört minket ,úgy szerettünk mint egy kincset ,
Te aki a csillagokról nézel le ránk ,a szemed fénye elér hozzánk ,
Megvédsz minket mint ,mindig máskor ,hisz te hoztál e nagy világra ,
Ha távol vagy is ,mi mindig szeretünk ,te mindig élsz mi bennünk ,
Édesanyánk te aki voltál a csillagunk ,szivünkben élsz mindig ránk ragyogsz.
......Fgizella.....

Válasz

Olyan gyönyörűséges ez a vers drága Rózsa!!!
Teljesen az én gondolataimat írtad le........
Nagyon szépen köszönöm.
Ölellek sok szeretettel: Magdi.

Előzmény

Válasz

Jó Anyám

Emlékeim bús homálya,
tisztul mikor Rád gondolok.
Szereteted fényárjában,
kedves arcod rám mosolyog.

Hiányodat mindig érzem,
fognám szorgos, fáradt kezed.
Oly boldogan ölelnélek,
csak virággal köszönthetlek.

Sírhantodra teszem csendben,
szívemből száll mély sóhajom.
Lelkem mélyén itt vagy velem,
simítja lágy szellő arcom.

Schvalm Rózsa

Válasz

Köszönöm kedves Magdi. Szeretettel: Rózsa

Előzmény

Válasz

Valahogyan elkerülte a figyelmem ezt a verses ,novellás oldalt ,sok szép verset végig olvastam ,ahogyan a gondolatok megfogalmazódnak és kiteljesülnek bennünk ,az egy szép gesztus ha megosztjuk másokkal is .szeretettel csatlakozok én is hozzátok .Gizella .

Válasz

Köszönöm szépen drága Rózsa, hogy megosztottad velünk versed által, egy este gondolatait.
"Vagy mégsem, ott távol, ni csak, szinte lángol!
Nem vagyok egyedül, égi fény rám vetül."

Szeretettel? Magdi.

Előzmény

Válasz