Köszönöm szépen drága Gizikém ezeket a gyönyörűséges, vigasztaló sorokat, és
köszönöm a Barátságodat.
Sok puszi érte!

Előzmény

Válasz

SZERETNÉK

Szeretnék rózsabokor lenni ,gyöngy harmatot inni ,
Bimbót fakasztani ,szép nagyra nyilni ,
Szeretnék méhecske lenni ,a rózsádra szállni ,
Édes mézes csókjaimmal ajkadat csókolni ,

Szeretnék zöld pázsint lenni ,
Tarka mezőt varázsolni ,napfényben tündökölni ,
Szeretnék fa lenni ,gyökeret ereszteni ,
Pompámban tündökölni ,virágban borúlni ,
Szellők szárnyán illatot ereszteni ,
Szeretném az édes gyümölcsöm a kosaradban rakni ,

Szeretnék madár dal lenni ,ablakodra szállni ,
A gyönyörű nótámmal ,a lelkedre hatni ,
Minden szomorú szivet megvigasztalni .
….Fgizella …..2o14 .máj .17.

Válasz

Köszönöm Enikő hogy elnyerte tetszésed a versem ,kivánok néked egy gyönyörű napot .Gizike.

Válasz

-Igen gy van Gizike eszre sem vesszuk,maris megoregszunk es egyre tehetetlenebbe valunk.

Előzmény

Válasz

Sokat mondo es gyonyoru.Koszonom,hogy olashattam

Előzmény

Válasz

Köszönöm Magdika hogy mindig elemzed a vers tartalmát ,bizony ez igy is van ,egy kicsitt elgondolkoztató .Gizike .

Válasz

Nagyon érdekes, szép és elgondolkodtató ez a versed is Gizike.
Elmélkedés és rácsodálkozás a természet szépségére és erejére.
Először a hegyekből csordogáló patak "könnyezéséről", majd az onnan lezúduló özönvíz erejéről olvashatunk.
A vers utolsó soraiban a napjainkat érintő problémákra találok utalást.
Itt én úgy gondolom, hogy rábízod az olvasóra azt, hogy legyen kinek, kinek a gondolata szerint.

Köszönjük szépen Gizikém.

Előzmény

Válasz

A HEGYEN

Itt a hegyen a közelben ,megállni egy szikla tövében ,
Büszkén nézni fel rá ,mint Isten teremtményre ,
Szárnyat növeszteni ,a tetejére szállni ,
Elmerengve kémlelni a világot ,
Nem látni egyebet csak a horizontot ,
Túl a hegyen a messzességben ,
Ott tornyosúlnak a kék eget kémlelve ,
A vánkosukat a fejük alá gyürve ,
Ott pihennek a világ egyetemben ,
A zöld köppenyüköt a hátukra teritve ,
Egymásközt a múltukról cseverésznek ,
A szemük sarkából könnyek csordogálnak ,
Hogy mivé lesz a sorsuk száz év múltával ,
Azon tanakodva: könnyeiket felduzzasztják ?
Megboszúlják ? vizözönz árasztanak ,
Túl a hegyen a messzességben ,
Ahól a kiskirályok élnek ,
Ott gyarapodnak népesitik e földet ,
Ha igy fojtatják nemsokáig élnek .
….Fgizella ….2o14,május .

Válasz

Köszönöm Magdika e szép elemzést a vers tartalmáról , nem mindig az élet szebbik oldalát éljük át ,az idő az az élettársunk ,velünk van jóban ,rosszban ,még a másvilágra is elkisér .Gizella .

Válasz

Ilyen az élet! Minden benne foglaltatik ebben a versedben Gizikém, ami a múló évekre,
az öregségre jellemző.
Igen. Múlnak az évek, csodálkozunk, hogy nem vagyunk már olyan frissek.
Az a munka, amit régen egy óra alatt elfelejtettünk most egy napunkba telik.
Lassulunk, erőnk fogytán. A test elhasználódik és nem is értjük, hogy mi is van?
Hiszen lélekben ugyanolyan fiatalnak érezzük magunkat, mint rég.
A lelkünk nem öregszik!
Ha meghalunk is tudnunk kell azt, ami Gárdonyi Géza sírfeliratán is olvasható: "CSAK A TESTE"
A test porból lett és porrá lesz, amióta világ a világ, de a lélek él tovább.

Köszönjük szépen Gizikém. Számomra megható és elgondolkodtató ez a versed.
Tiszteljük a munkában megfáradt idős embereket!

Előzmény

Válasz