Szemünkben megnézik maguk,
megnézik futtában a nők;
alkalmi tükreik vagyunk,
fényünkön átrebbennek ők.
És büntelen mennek tovább,
ha elkapták tekintetünk,
s mi - villogok s fakók, simák -
szilánkjainkra széttörünk.
Végül homokká porladunk
bontó sugaraik alatt,
testünkből csak keret: a csont
s a fekete foncsor marad.
S a fekete foncsorban is
gyilkos tekintetük ragyog,
mely földre vont és sírba vitt
és mindhalálig ringatott.

Kosztolányi Dezső : Nők

Válasz

Kedves Rózsa!
Sajnos én nem tudok verset írni,de olvasni szeretem őket.Ezért is köszönöm ezt a két szép és tartalmas verset.
Sajnos a mai világban így van ez. Az emberek többsége csak a külsöségek alapján ítél anélkül,hogy venné a fáradtságot hogy megismerje,vajon mi is rejlik az álarcok mögött. De ha mégis megteszik sokszor meglepődnek.

Minden évszaknak megvan a maga gyönyörűsége és haszna. Nem véletlenül alakította ki ezt így a természet. Néha számunkra kellemetlen, de tud sok szépséget is adni. És ezt találjuk meg benne mi emberek!

Üdvözlettel: Gyöngyi

Válasz

Merülj a mélyre!

Hamis a felszín, merülj a mélyre,
kutasd, hol rejlik a való szentélye!
Igazság gyöngye tündöklő gyémánt,
törje föl kezed gyöngykagyló héját!
Benne a csodát, hogyha meglelted,
Isteni öröm tölti be lelked.

Schvalm Rózsa

(2014-07-19)

Válasz

Elfogyott a nyárnak könnye



Elfogyott a nyárnak könnye,

mosolyogva lép az őszbe.

Indián mezt ölt magára,

sugarat tűz fényhajába.



Édesíti szőlő levét,

aranyozza fák levelét.

Egy kicsit még itt időzik,

éjszakánként elrejtőzik.



Marasztalnám, kedves vendég

de elszálltak mind a fecskék

Szíve vonzza a távolba,

elő kerül vándorbotja..



Túl avaron, zord havason,

ha majd ismét madár dalol,

Tavasz nyomán, láthatáron,

Válasz

Drága Magdi!
Köszönöm kedves, értő véleményedet.
Szeretettel: Rózsa

Előzmény

Válasz

Az idő múlásával egyre inkább foglalkozik a gondolattal minden ember, hogy véges a földi lét.
Minden mulandó. A felhalmozott kincsek is egy idő után semmivé lesznek.
Küzdés az élet, mégis szép, ha bevilágítja utunkat a Jézusi fény.

Nagyon szép a versed drága Rózsa.

Köszönjük szépen.

Előzmény

Válasz

Véges e földi lét

Halandók vagyunk, véges e földi lét,
mulandó minden, nem sokáig tartó.
Nincs itt mi örök, az idő nagy rabló,
emészti szorgos kéz halmozott kincsét.

Múlt tengerébe merülnek az évek,
remény hajóját hullámok csapdossák.
Való sebet ejt vágy illúzióján,
veszít az ember erőt, egészséget.

Az élet - lehet, bár küzdés - mégis szép,
edzi a lelket, feléleszti hitét.
Felragyog egén győzelem csillaga.

Bevilágítja útját, többé nem fél,
Végzet csapásán a kezdet nyeremény.
Megtöretett már a halál fullánkja.

Schvalm Rózsa

(2014-05-28)

Válasz

Köszönöm szépen kedves Enikő.

Előzmény

Válasz

Köszönöm szépen kedves Gizella az olvasást.
Szeretettel: Rózsa

Előzmény

Válasz

Drága Magdi! Köszönöm, hogy tetszett a versem.
Szeretettel: Rózsa

Előzmény

Válasz