Szabó Magdát ma búcsúztatták Debrecenben, a hamvainak egy részét ott helyezték el.SZABÓ MAGDAFŰOly kis lelkem van, hogy ilyen parányi nincs senkinek talán. Beszélek én, de hangom is pici,hát nem figyelsz reám. Azt sem tudod, hogy katona vagyok, mert én nagyon kis katona vagyok,engem nem is látsz, csak a kardomat;van ám sok kardom, forgatom,villogtatom, suhogtatom,még tisztelgésre is kirántom,szigorú az én kapitányom,nem szól, de süvölt cudarul,fél ám a bokor, lelapul.S tudod, én olyan katona vagyok,hogy nem magam ülöm meg a lovat,hanem a lovam engem:csiga meg lepke meg esőcseppmeg szöcske ül a nyeregben,de nem haragszom, oly piciny szívem van,nem fér abba harag, ha indulok, megyek gyalog,viszem a lovamat, s ha fáradok se búsulok,inkább dúdolgatok, este, ha feljön a csillag, elhallgatok.Hajolj felém, tanulj meg engem,próbáld meghallani csepp hangomat,hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,olyan tökéletesen egymagad,ha egyszer neveden szólítalak a föld alatt,s feléd fordítom sose látott, igazi arcomat.

Válasz

    SZÉP ILONKA               I A vadász ül hosszu méla lesben,Vár felajzott nyílra gyors vadat,S mind fölebb és mindig fényesebbenA serény nap dél felé mutat.Hasztalan vár; Vértes belsejébenNyugszik a vad hűs forrás tövében.A vadász még lesben ül sokáig,Alkonyattól vár szerencsejelt:Vár feszülten a nap áldoztáig,S ím a várt szerencse megjelent:Ah de nem vad, könnyü kis pillangóS szép sudár lány, röpteként csapongó."Tarka lepke, szép arany pillangó!Lepj meg engem, szállj rám kis madár;Vagy vezess el, merre vagy szállandó,Ahol a nap nyúgodóba jár."Szól s iramlik, s mint az őz futása,Könnyü s játszi a lány illanása."Istenemre!" szóla felszökelveA vadász: "ez már királyi vad!"És legottan, minden mást feledve,Hévvel a lány nyomdokán halad.Ő a lányért, lány a pillangóért,Verseneznek tündér kedvtelésért."Megvagy!" így szól a leány örömmel,Elfogván a szállongó lepét;"Megvagy!" így szólt a vadász, gyönyörrelA leányra nyújtva jobb kezét;S rezzent kézből kis pillangó elszáll;A leány rab szép szem sugaránál.               II Áll-e még az ősz Peterdi háza?Él-e még a régi harc fia?Áll a ház még, bár fogy gazdaságaS telt pohárnál űl az ősz maga.A sugár lány körben és a vendég;Lángszemében csábító varázs ég.S Hunyadiért, a kidőlt dicsőért,A kupák már felvillantanak,Ősz vezére s a hon nagy nevéértA vén bajnok könyei hultanak;Most könyűi, vére hajdanábanBőven omlott Nádor ostromában."Húnyt vezérem ifju szép sugára"Szól az ősz most "éljen a király!"A vadásznak vér tolúl arcáraS még kupája illetetlen áll."Illetetlen mért hagyod kupádat?Fogd fel gyermek, és kövesd apádat.""Mert apád én kétszer is lehetnék,És ha ittam, az nincs cenkekért;Talpig ember akit én említék,Nem gyaláz meg ő oly hősi vért!"S illetődve s méltóság szemében,Kél az ifju, tölt pohár kezében:"Éljen hát a hős vezér magzatja,Addig éljen, míg a honnak él!De szakadjon élte pillanatja,Melyben attól elpártolni kél;Egy király se inkább, mint hitetlen:Nyűg a népen a rosz s tehetetlen."S mind zajosban, mindig hevesebbenVíg beszéd közt a gyors óra ment.A leányka híven és hivebbenBámulá a lelkes idegent."Vajh ki ő, és merre van hazája?"Gondolá, de nem mondotta szája."Téged is, te erdők szép virága,Üdvözölve tisztel e pohár!Hozzon Isten egykor fel Budába;Ősz apáddal a vadász elvár;Fenn lakozva a magas BudábanLeltek engem Mátyás udvarában."Szól s bucsúzik a vadász, rivalvaInti őt a kürthang: menni kell.Semmi szóra, semmi bíztatásraNem maradhat vendéglőivel."Emlékezzél visszatérni hozzánk,Jó vadász, ha meg nem látogatnánk."Mond szerényen szép Ilonka, állvánA kis csarnok végső lépcsején,S homlokán az ifju megcsókolván,Útnak indúl a hold éjjelén.S csendes a ház, ah de nincs nyugalma:Fölveré azt szerelem hatalma.               III Föl Peterdi s bájos unokájaLátogatni mentenek Budát;Minden lépten nő az agg csodája;Mert sok újat meglepetve lát.A leányka titkon édes óraJövetén vár szép találkozóra.S van tolongás s új öröm Budában:Győzelemből várják a királyt,Aki Bécset vívó haragábanVérboszút a rosz szomszédon állt.Vágyva néz sok hű szem ellenébe:Nem vidúl még szép Ilonka képe."Hol van ő, a nyájas ösmeretlen?Mily szerencse fordúlt életén?Honn-e, vagy tán messze költözöttenJár az őzek hűvös rejtekén?"Kérdi titkon aggó gondolattal,S arca majd ég, majd szinében elhal.S felrobognak hadvész-ülte képpelÚjlaki s a megbékült Garák.S a király jő, fölség érzetévelKörnyékezvén őt a hős apák.Ősz Peterdi ösmer vendégére,A király az: "Áldás életére!""Fény nevére, áldás életére!"Fenn kiáltja minden hű ajak;Százszorozva visszazeng nevéreA hegy és völgy és a zárt falak.Haloványan hófehér szobornálSzép Ilonka némán és merőn áll."A vadászhoz Mátyás udvarában,Szép leánykám, elmenjünk-e hát?Jobb nekünk a Vértes vadonában,Kis tanyánk ott nyúgodalmat ád."Szól az ősz jól sejtő fájdalommal,S a bús pár megy gond-sujtotta nyommal.És ha láttál szépen nőtt virágotElhajolni belső baj miatt,Úgy hajolt el, félvén a világot,Szép Ilonka titkos bú alatt.Társasága lángzó érzemények,Kínos emlék, és kihalt remények.A rövid, de gyötrő élet elfolyt,Szép Ilonka hervadt sír felé;Hervadása líliomhullás volt:Ártatlanság képe s bánaté.A király jön s áll a puszta házban:Ők nyugosznak örökös hazában.1833

Válasz

   200 éve született Vörösmarty Mihály "... óh halld s vedd szívre magyar nép:Legszentebb vallás a haza s emberiség"   1800 December 1. Kápolnásnyéken megszületett Vörösmarty Mihály költő és drámaíró, akinek fő művei a "Szózat" című hazafias költemény, a "Zalán futása" című eposz, a "Csongor és Tünde" mesedráma, valamint a "Vén cigány", amely öregkori remekműve volt. A nemzeti romantika egyik kiemelkedő alakja a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Hazafias költeménye, a "Szózat" - Kölcsey Ferenc "Himnusz" című műve mellett - kiemelkedő jelentőségű a magyar nemzettudatban. A szabadságharc leverése után búskomorság lett úrrá rajta, azonban a "Vén cigány" utolsó soraival ismét az elnyomás ellen buzdított, a nemzeti újjászületésre. 1855.10.21-én halt meg, temetése Pesten az első tömegtüntetéssé vált az önkényuralom ellen                                        Vörösmarty Mihály                                                 Szózat Hazádnak rendületlenülLégy híve, oh magyar;Bölcsőd az s majdan sírod is,Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kívülNincsen számodra hely;Áldjon vagy verjen sors keze:Itt élned, halnod kell.Ez a föld, melyen annyiszorApáid vére folyt;Ez, melyhez minden szent nevetEgy ezredév csatolt.Itt küzdtenek honért a hősÁrpádnak hadai;Itt törtek össze rabigátHunyadnak karjai.Szabadság! itten hordozákVéres zászlóidat,S elhulltanak legjobbjainkA hosszú harc alatt.És annyi balszerencse közt,Oly sok viszály után,Megfogyva bár, de törve nem,Él nemzet e hazán.S népek hazája, nagy világ!Hozzád bátran kiált:"Egy ezredévi szenvedésKér éltet vagy halált!"Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért,S keservben annyi hű kebelSzakadt meg a honért.Az nem lehet, hogy ész, erő, És oly szent akaratHiába sorvadozzanakEgy átoksúly alatt.Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely utánBuzgó imádság epedezSzázezrek ajakán.Vagy jőni fog, ha jőni kell, A nagyszerű halál,Hol a temetkezés fölöttEgy ország vérben áll.S a sírt, hol nemzet sülyed el, Népek veszik körul,S az emberek millióinakSzemében gyászköny ül.Légy híve rendületlenülHazádnak, oh magyar:Ez éltetőd, s ha elbukál,Hantjával ez takar.A nagy világon e kívülNincsen számodra hely;Áldjon vagy verjen sors keze:Itt élned, halnod kell.[1836]  http://www.youtube.com/watch?v=vYYRXahBrk4  A vén cigány  Húzd rá cigány, megittad az árát,Ne lógasd a lábadat hiába;Mit ér a gond kenyéren és vizen,Tölts hozzá bort a rideg kupába.Mindig így volt e világi élet,Egyszer fázott, másszor lánggal égett;Húzd, ki tudja meddig húzhatod,Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;Szív és pohár tele búval, borral,Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!  Véred forrjon, mint az örvény árja,Rendüljön meg a velő agyadban,Szemed égjen, mint az üstökös láng,Húrod zengjen vésznél szilajabban,És keményen, mint a jég verése,Odalett az emberek vetése --Húzd, ki tudja meddig húzhatod,Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;Szív és pohár tele búval, borral,Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!  Tanulj dalt a zengő zivatartól,Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl;Fákat tép ki és hajókat tördel,Életet fojt, vadat és ember öl;Háború van most a nagy világban,Isten sírja reszket a szent honban.Húzd, ki tudja meddig húzhatod,Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;Szív és pohár tele búval, borral,Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!  Kié volt ez elfojtott sohajtás,Mi üvölt, sír e vad rohanatban,Ki dörömböl az ég boltozatján,Mi zokog mint malom a pokolban?Hulló angyal, tört szív, őrült lélek,Vert hadak vagy vakmerő remények?Húzd, ki tudja meddig húzhatod,Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;Szív és pohár tele búval, borral,Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!  Mintha újra hallanók a pusztánA lázadt ember vad keserveit,Gyilkos testvér botja zuhanását,S az első árvák sírbeszédeit,A keselynek szárnya csattogását,Prometheusz halhatatlan kínját.Húzd, ki tudja meddig húzhatod,Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;Szív és pohár tele búval, borral,Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!  A vak csillag, ez a nyomoru földHadd forogjon keserü levében,S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétőlTisztuljon meg a vihar hevében,És hadd jöjjön el Noé bárkája,Mely egy új világot zár magába.Húzd, ki tudja meddig húzhatod,Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot;Szív és pohár tele búval, borral,Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal!  Húzd, de mégse, -- hagyj békét a húrnak,Lesz még egyszer ünnep a világon;Majd ha elfárad a vész haragja,S a viszály elvérzik a csatákon,Akkor húzd meg újra lelkesedve,Isteneknek teljék benne kedve.Akkor vedd fel újra a vonót,És derüljön zordon homlokod.Szűd teljék meg az öröm borával,Húzd, s ne gondolj a világ gondjával.  (Szentkirály - Nyék,1854. július-augusztus) Vörösmarty Mihály szobra Bonyhádon. A költő mögött a két női alak Perczel Etelkát és Eratot, a szerelmi költészet múzsáját jelképezi (Szabó György alkotása)

Válasz

 Két kéz ...Azt mondta egyszer a kicsi kéz a nagynak: - Te hatalmas kéz, szükségem van terád, mert nélküled szinte semmit sem érek. Éreznem kell a tenyered melegét, mikor felébredek és mellettem megjelensz. Amikor éhezem és táplálékot adsz, és segítesz, hogy megragadjak valamit és felépíthetem apró ajándékaim. Velem vagy midőn járni tanulok, s hozzád futok, ha félelem gyötör. Kérlek, ne hagyj el maradj velem! S a nagy kéz így válaszolt a kicsinek: - Te kicsi kéz, szükségem van terád, hogy belém kapaszkodj és megragadj. Hadd érezzem kedveskedésedet, mert érted kell kezet fognom sokakkal, de játszani és mosolyogni sem tudok, csak veled együtt, mikor átölellek, s veled együtt felfedezem újra a világot, a csodálatos, kicsiny dolgokat. Hadd érezzem jóságodat, azt, hogy szeretsz, veled együtt tudok ma kérni is, és hálát adva megköszönni dolgokat. Légy mindig velem, erősítsd a kezem!

Válasz

"Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem.Nem igérem, hogy meg foglak nevettetni...De sírhatok Veled.Ha egy nap el akarsz futni...Ne félj engem hívni.Nem igérem, hogy megkérlek, állj meg...De futhatok Veled.Ha egy nap senkít sem akarsz hallani...Hívj engem.Igérem Veled leszek...És igérem, nagyon csendben.De ha egy nap hívsz...És nincs válasz...Gyere gyorsan, látogass meg...Lehet, nekem van Rád szükségem " 

Válasz

Válasz

Útravaló Mindenkinek!           Ügyelj gondolataidra,mert szavaiddá válnak!          Ügyelj szavaidra,mert tetteiddé válnak!          Ügyelj tetteidre,mert szokásaiddá válnak!          Ügyelj szokásaidra,mert személyiségeddé válnak!          Ügyelj személyiségedre,mert az lesz a sorsod!

Válasz

Cím: Gondolatokhttp://video.xfree.hu/?n=perzsi|2fc4571f238eaada49b440b62ed46c70Remélem tetszeni fog.

Válasz

Nagy Krisztina : Lelked, ha fázik...Ha hideg van fázol, kabátot veszel,szabad nyakadra, meleg sálat teszel.Dermedő ujjaid pamut kesztyű védi,kalap a fejed, ha a szél hajadat tépi.Viszont... ha lelked fázik, és megfagyotthiába a test, mit az Isten rárakottüveges, rideg lesz a tekintetednem veszed észre, ha a boldogság integet.A lelket mi melegíti? - a szeretetolyan mint a tűz, kialszik ha nem dédelgeted.Bezárul, akkor már hiába minden, árvafázik csak, a megváltó szeretetre várva.Ne panaszkodj akkor! - csak te tehetsz rólahagytad, a gyülölet rideg sötétbe tiporjalelked, hát segits magadon!Hagyd az utat, a szeretetnek szabadon! 

Válasz

Helen Csok: KívánságJó lenne mindenkit szeretni,Aki engem viszontszeret, Aki őszintén nyújt kezet.Aki mosolygón rám tekint,Aki elmegy, de visszaint.Aki a jobbomon halad, Aki mindig velem marad.Jó lenne mindenkit szeretni,Akkor is, ha nagyon nehéz.Azt is ki jön, és rám se néz. Vagy, ha rám néz, de mégse lát.Aki felró minden hibát.Aki vádol, ha nincs miért,Ki meghallgat, de meg nem ért. Jó lenne mindenkit szeretni.Elfogadni más igazát.Nem aratni, csak mindig vetni...Szebb lenne tőle a világ! 

Válasz