Ladányi Mihály: Téli vers  Fagyott tócsák között bukdácsol január rossz autóbusza. Harmincegy ablakán túl az év hadifoglyai, a csüggeteg fák borotválatlanul, soványan ácsorognak. Köztük énekem is madártalan. Ziháló lélegzetem páráiból a rosszkedv varja száll föl. Kétszerkettőnégy király fázó hadában gondok deres vasát cipeli a hátam. Tavasz, találj rám! Legyen földszag a szélben, vakondtúrás a fűben, rügyezzenek ki ujjaimból az elfagyott cirógatások!

Válasz

      Tél közepénMég túl hosszú a tél:ez január,s beláthatatlan a hóförgeteg.Világunk álma mély ...és dermedö minden tavaszra váró gondolat. De hinni kell,mert egyszer minden bánat végetér. Legyen bár hóözön,jég, fagy, lavina, köd:a Nap elöbb-utóbb kisüt és az ágak közöttbimbózik a remény. Kamarás Klára

Válasz

  József AttilaÓh szív! Nyugodj!Óh szív! Nyugodj!Fegyverben réved fönn a téli ég,kemény a menny és vándor a vidék,halkul a hó, megáll az elmenő,lehellete a lobbant keszkenő.Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyonhelyezkedik a csontozott uton;kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,zuzódik, zizzen, izzad és buzog.De fönn a hegyen ágyat bont a köd,mint egykor melléd: mellé leülök.Bajos szél jaját csendben hallgatom,csak hulló hajam repes vállamon.Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyénszerelem szólal, incseleg felém,pirkadó madár, karcsu, koronás,de áttetsző, mint minden látomás.

Válasz

Nemes Nagy Ágnes PATAK Én Istenem, te szép, híves patak,Hová futottál, szökdeltél elõlem?Hol csillapítsam buzgó szomjamat?S hogy bocsássak meg néked eltûnõben?Zegzúgos csermely! Éppen ott apadsz,Ahol a szomj legperzselõbb a hõben,S idegen-légiónyi kín fakasztÚj kínt csupán, de nem forrást a kõben.Három vadkacsa úszik a vízen,A part hosszát a király fia járja.A feketékre céloz - úgy hiszem,Már itt a szél - s a fehéret találja.A víz egyetlen vadkacsát viszen,- Már itt a szél! - habszínfehér a szárnya.De iszonyúbb - itt a szél, úgy hiszem -Ha néhanap a feketét találja.Legalább biztosan repülj, golyó!Húszezer éve szoktatunk a rendre.- A takaró szegélyén indigó-Színû betûkkel állt nyomtatva: "elme".És indigó-színben foltosodóAz elmeosztály rács közt a gyengeVénájú kar, különben, mint a hó,Ha olvad, - és szétolvadt. Ez a rendje.Ne vígy kórházba, ne engedj oda!Iszonyú szag búvik az ételekben.De jobb talán a rendõrõrszoba?Szûköl a test, hogy vére, csontja freccsen,Vagy jobb az abroncs-bontó éjszaka,Hol szétárad az elkerülhetetlen,S az ember csak füleli, tétova:Hogy bugyborog a szív a rettenetben.Hová futottál, szép, híves patak?A deli szarvas képe hol a habban?A hab vadkacsát úsztatón dagad,Vagy gyenge vénán bujdokol apadtan,Freccsen a vér, a rémület fakad,Az éjszakai abroncs szertepattan -Hogy csillapítsam buzgó szomjamat;S bocsássam meg, mi megbocsáthatatlan?

Válasz

  Link/A szöveg a videon jól olvasható

Válasz

 Az egyik legkedvesebb virágom  

Válasz

                                     Az  Úr  Érkezése.       Mikor elhagytak,       Mikor a lelkem roskadozva vittem       Csöndesen és váratlanul       Átölelt az ISTEN.       Nem harsonával,       Hanem jött néma igaz öleléssel,       Nem jött szép, tüzes nappalon,       De háborús éjjelen.      És megvakultak      Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom.      De őt, a fényest, nagyszerűt,      Mindörökre látom.      

Válasz

     Nagyon jó, Ákost én is szeretem!  

Válasz

                  Nagyon jó ! 

Válasz

 mp3 Republic: A rózsák vére

Válasz