BABITS MIHÁLY : Az ezüst rózsa alatt
Fénnyel az Isten
öntözi a földet;
kannája ezüst
rózsája a hold.
Kannája alatt a
locsolt fü legörbed...
Ideges fejed is
párnára hajolt.

Itasd, égi Kertész,
bolond virágomat:
hadd járja be lelkét
e béke-ár;
hadd legyen benne
minden gondolat
csöndes és gyengés
mint a holdsugár.

Ha holdat látok
látom Azt, aki régen
így beszélt: "Boldogok
a szelidek."
Suhan az égen:
körülötte kéken
szent felhőasszonyok
fátyla libeg...

Oh, felhők, égi
ápoló-szüzek!
hűstüzű csillagok
s te síma bolt!
hegeszd remegő,
véres életünket!
s táplálj csitító
tejeddel, hold!

BABITS MIHÁLY.jpg

Válasz

Szuhanics Albert:
Minden ember boldogságra vágyik

Minden ember boldogságra vágyik,
ne hidd, hogy a király boldogabb,
mint a gyermek, aki porban játszik,
s ott szövöget könnyű álmokat.

A boldogság lakhat kis szobában,
aki tudós, lehet önfeledt.
Míg dolgozik, elmerülten kutat,
nem érzi a múló perceket.

Ki a drága műkincseket gyűjti,
örül neki, mint egy kisgyerek,
Ám ha kapsz egy szál virágot néha,
boldogabb te nálad nem lehet!

A természet lágy ölén pihenhetsz,
vagy hajózol tágas tengeren,
Már tiéd a boldogság érzése,
olyan lesz az, mint egy szerelem.

Önfeledt légy, s minden bánat elhagy!
A baj, a gond nem nyomja válladat.
Te benned a boldogság örök lesz,
nem ural sok fájó gondolat!

Minden ember boldogságra vágyik,
nem látja hogy itt van, benne él.
Szabad legyél, boldog, önfeledt,
s a boldogság tehozzád elér!

24.jpg

Válasz

Radnóti Miklós: Levél a hitveshez

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiálltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háboruba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom, -
s szivemben nappal ujra megtalálom, -
hát hallgatok, mig zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor látlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetit az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, -remélem ujra
s az éber lét utjára visszahulva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szermed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát, -

s országok utjait; bíbor parázson,
ha kell zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell szivós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2x2 józansága hull rám.

RADNÓTI MIKLÓSNÉ.jpg

Válasz

Még őrzöm

Még őrzöm
színes rózsáidnak
éden illatát,
szirmainak selymes,
lágy tapintását.
Őrzöm a tövisét,
mely felsebezte kezem,
s parázsló meséjét,
mitől lángra lobbant
szívem.

A rózsák némán
titokzatosak,
de megértetik lelkünkkel
a néma szavakat,
és mindig azt súgják,
mit szeretnénk hallani,
mert a rózsák
az embernél is
szebben tudnak
szerelmet
vallani.

Kun Magdolna

42.jpg

Válasz

Nézzél szemembe… így… sokáig…
Ne nyíljon ajkad semmi hangra;
Lelkem álmodik édes álmot,
S félek, hogy a hang felzavarja.

Nézzél szemembe… így… sokáig…
Ez a pillantás, mire vágyom,
Ez lesz az élet szent csatáján
Győzelmet osztó talizmánom.

Mert sok sugár fog rámderülni,
De lelkemet, mely így betöltné,
Ilyen fehéret, ilyen tisztát
Nem fogok kapni soha többé!

/Dsida Jenő---Egy fehér lélekhez/

FEHÉR LÉLEK.jpg

Válasz

Karomba zártalak

Karomban zártalak, s úgy ringattalak,
mint fáradt szemű este a holdsugarakat.
Dúdoltam neked könnyed dallamot,
miközben, rád csókoltam sok éji csillagot.

Magamhoz láncoltam homlokod redőit,
arcodon a ráncokat végigsimítottam,
s a csend-ölelt szempillák rebbenő sóhaján,
mint álmot őrző tündér, lelkedhez osontam.

Ajkaimmal becéztem hűs ajkad réseit,
hajad ezüstfényébe lágy muzsikát vontam,
hogy hangjegyritmusának minden ütemét,
lélegző mellkasod szívfalára fonjam.

Melléd bújva vártam a reggeli pirkadást,
az ábrándos napkeltét az ásítozó égen,
s azt a vágy-illatba burkolt bűvös pillantást,
mely, hullámként sodort szemed tengerében

Kun Magdolna

PÁR25.jpg

Válasz

Aranyosi Ervin: Sose késő....

Gondolkodj másképp, van miért,
- terajtad múlik életed.
Benned is ott van a magva rég.
Csak rajtad áll, hogy élteted
locsolgatod, hited vizével,
s ápolja néhány gondolat,
vagy száraz valóságot képzel,
s elzárja fénytől “bölcs" agyad.

Ha szíved mélyén őrzöd vágyad,
hagyd hatni az érzelmeket!
Csitítsd le elméd, mi onnan árad
elnyomja mélyen lelkedet.
Pedig a lélek a teremtő.
A hit, a víz mely szomjat olt.
A mag a vágy, mely sose meddő,
s remény a fény, mely felkarolt.

Ha belegondolsz és végignézed,
Mindened megvan, ami kell.
Hunyd be szemed, s álmodj merészet,
s építs egy szebb világot fel.

Válasz

Móra Ferenc
magyar író, újságíró, muzeológus
1879. július 19. — 1934. február 8.

Móra Ferenc:A szív

A szív a legfurcsább csavargó,

Vigyázzatok reá nagyon!

A megszokás halála néki,

De mindig kész van útra kélni,

Ha nyílik rája alkalom.



A szív a legfurcsább csavargó,

A tolvaj-utat kedveli,

Hiába tiltja tilalomfa,

Nem hajt veszélyre, tilalomra,

Még vakmerőbben megy neki.



A szív a legfurcsább csavargó,

Minden lépése új talány:

Onnan szalad, hol rája várnak,

S hívatlanul oson be másnap

Pár ragyogó szem ablakán.



A szív a legfurcsább csavargó,

Ne bánjatok durván vele!

Mert ahonnan elűzték egyszer,

Hívhatják vissza bár ezerszer,

Nem látják többet sohase.



A szív a legfurcsább csavargó -

Dölyfös kacajjal elszalad,

Hogy megalázva, elgyötörve

Visszalopóddzék a küszöbre,

Hol csupa dacból megszakad.

SZÍV30.jpg

Válasz

Ez bizony így igaz! Köszönjük szépen kedves Erika.

Előzmény

Válasz

A szeretet az egyetlen kulcs,
amellyel bármely szív
kincseskamráját kinyithatod,
Csak rajtad áll,
hogy mikor helyezed a kulcsot a zárba.

(Simon András)

100_2466.JPG

Válasz