Válasz

  Várnai ZseniHANG A LEMEZENMost itt van Ő, a hangját hallgatom.Milyen hatalmas, mégis lágy zene,lázasan jegyez minden rezdüléstfülem, és lelkem viaszlemeze.Ne vesszen el most semmi árnyalat,Mert újra elmegy, nem lesz itt velem,csupán a hang visszhangja az enyém,amint lelkemmel lefényképezem.Ha messze él majd, mégis hallom őt,miként Beethoven a nagy dallamot,süket leszek, ha kinti zaj recseg,csupán belső zenémre hallgatok.Bezárom lelkem. Hangja fogva már,örök zenéje mindig itt marad,s úgy rejtem, mint az őserdei fáklombsátora egy ritka madarat.S mikor elhívja őt a messzeség,kinyitom rejtett, titkos hangszerem,s hangjának színét, ízét, illatáta lemezről szívemre pergetem.Várnai Zseni(1935.)  

Válasz

 HÓVIRÁGMár újra van virág.Gyöngécske, hófehér.Parányi, reszkető,de elmegy már a tél.Deres kövek közülkibújt az új remény,piciny hajnalharanggyötrelmek éjjelén.Fagyos hetek utánjött, mint a gyógyulás.Azt mondja: lesz öröm,lehet megújulás.Lélek, ne csüggedezz!Hallgass el, rút panasz!Él még a szeretet.Van Isten. Lesz tavasz.Dömötör Ilona

Válasz

   

Válasz

  Sárközi György Szikla Szikla vagyok, ülj rám és nézz le a mélybe, Amint én nézek le már százezer éve. A táj sokszor vedlett, népek jöttek-mentek, Csak én nem bontottam meg az ősi rendet. Szelek megpofoztak, esők megvesszőztek, S meg nem mozdítottak, soha le nem győztek. Zord telek száz ráncot vájtak koponyámra, De lágy mohok ültek minden kicsi ráncba. Szikla vagyok, ülj rám és pihenj meg, vándor, Hogyha van kenyered, vedd ki tarisznyádból, Hogyha bánatod van, sírjál könnyet bőven, Tűrni s megmaradni, ember, tanulj tőlem.

Válasz

Arany János:

Válasz

 MÓRA FERENC:Szeresd a gyermeket!Szeresd a gyermeket! A sivatag hegyen,Hol villámok között vala az Úr jelen,E legszentebb parancs nincs kőtáblára írva -Mosolygó kedviben, pirosló hajnalonAranybetűkkel ezt az örök IrgalomAz emberszívbe írta.Szeresd a gyermeket! Még néki szárnya van,A csillagok közé ő még el-elsuhan,S kitárja vidoran a mennyek ajtaját:Hiába könyveid, hiába lángeszed,Az Isten titkait ki nem kémlelheted,Csak gyermeklelken át.Szeresd a gyermeket! A lét napfénye ő,Estellik, hogyha megy, hajnallik, hogyha jő,Csöpp lábai nyomán az öröm kertje zsendül,Bimbónyi kis keze áldással van tele,S melyik szeráf-zene érhetne föl vele,Ha víg kacaja zendül?Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény,Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén,Ártatlan kis szivét az öröm megteli,S köszönetét, akár az esti fuvalom,Mely félve játszadoz a harmatos galyon,Oly halkan rebegi.Szeresd a gyermeket, öleld szívedre őt,Ringasd el lágyan a szegény kis szenvedőt,Lehunyt pilláinak töröld le könnyeit:S míg te a gyermekek könnyét törölgeted,Egy láthatatlan kéz a csillagok felettLetörli vétkeid!

Válasz

Dsida Jenő: KEZEMBEN TARTOM A SZIVEDET Kicsi testvér, a kezemben tartoma szívedet: Mért olyan hideg?Ha az égre nézünk, odafent iszöld füvet látunk, locsogó kispatakokat s az erdők fordított képét.Látod, ott megyünk mi is,az árnyas úton, milyen kicsinyekvagyunk a nagy-nagy messzeségben,gyöngén ölelem jobb karommala derekadat: mindjárt eltűnünk.Nem az a fontos, amit nagyképűenegymásnak mondtunk és a világnak.Kicsi kutyánk, akinek csontot adtál,ott megy utánunk, szereti a kis feketetörtlábú macskát, akit meggyógyítottál.A vén kofaasszony, akivel pár jó szótszóltál, fehér kendőt lenget utánunk:ráncos, gyűrött, egyszerű lelkét.Nézd, milyen piros sugarakkal,piros örömmel vár minket amesszeségek messzesége; kezembentartom a szívedet: melegedik, melegedik...

Válasz

  Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak játékVagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.Együtt ülni, kéz a kézben, a kispadon este,Sétálni a patak partján csillagokat lesveKedveseddel szombaton vígan táncba menni...Tévedsz, hogyha azt hiszed a szerelem csak ennyi.Nagy dolog a szerelem és hogy múlnak az évekMég nagyobb lesz, meleg kendő, úgy betakar tégedErő elszáll, szépség hervad, jön az ősz, a tél isAki szeret melletted lesz, megbecsül majd mégisAz életet véges végig együtt kell leélniÚgy válik el , mit ér a nő és mit ér a férfiJót és rosszat megosztani, kacagni és sírniA szerelem dal, amelyet együtt kell megírni/Sztyepan Scsipacsov/

Válasz

   Gősi Vali: Megkövetem sorsomat   A sorstól kérni, ha lehet,én most eléje térdelek,ha álnokul, önzőn, szertelen’uralkodott is létemen,mint a pénzen vett szerető,ha túl kevés a drágakő.Eléje tárom lelkemet,egész fájdalmas létemet -szerelmet, halált, könnyeket -kiterítem, mint szőnyeget.Mi voltam, mindent leteszek,megköszönöm az éveket,a könnytől fényesülteket,s ha fogvacogva kérhetek:sötétség helyett fényeket, napfényt, szivárványt, kék eget,igaz szerelmet, édeset, gyermekmosolytól fényesetpőre lelkemért bőven adj! -így követem meg sorsomat…Ölelés kéne, hit, remény,tisztán világló égi fény,hol ezernyi csillag integet,és egyik majdan én legyek, ki átszelem a végtelent,s felhőkre írva üzenek:ennyit tehettem, Emberek,csillaggá égtem értetek,s hogy könnyű legyen léptetek,kiterítettem lelkemet.  Komáromi János: Kiterítetted című,  maradandó irodalmi élményt nyújtó gyönyörű verse ihlette. Hallgasd meg...   Komáromi János: Kiterítetted  kiterítetted már az életedlábad előtt hever a lelkedérzések és hitekfekszenek porban és sárbanés Te újra meghalszminden kis vágybanbenne vagy mindenhibádbanés rádtalálnakrajtad gázolnak áta büszkéka fennkölteknem hajtják fejüketa földneknem nézneknem látnakrohannaktaposnak csakmit számítkin gázolnak keresztülnem érdekeskin tipornak átcsak haladnimenni előrenem kellhogy jobb legyencsak több legyenegyre többnevetségeshogy őszinte vagyostobahogy magad leterítedés szőnyeg-lelkedmég fel sem sikoltamikor gyűlik rajtaa foltbeleragad a szégyenegy sem a Tiéd voltde mind a Tiéd lettkoszos leszfoszlikártatlanúl őszinte hitedmost aztánvagy elhiszedhogy mégis így kellcsak így lehetvagy elviszedfeltekered lelkedés elrejted mindenki előlhogy többéne találjon rá senkimegmaradt tisztaságátígy akarod megőrizninemhagyd inkább itthagyd hevernimert a legtisztábbúgy lehet a lélekha a mocskot összegyűjtiés ragyogni kezda tiszta hités szeretet fehér fényemindent megváltés megőrizmindörökre

Válasz