Válasz

"Az őszinte osztatlan figyelema legtöbb, amit egymásnak adhatunk;S a legkevesebb, amivel egymásnak tartozunk.Minden ember lelkében dal van,s a saját lelkét hallja minden dalban.Kinek szép a lelkében az ennek,az hallja a mások énekét is szépnek."/Babits Mihály/

 

Válasz

   Zséda: Mennem kell...

Válasz

Jékely Zoltán: Koratavasz

 

A hóvirág hagymája mostantitokzatos hatalmat érez,s remegve, könnyekig hatottanér el a vén föld felszínéhez.
 
Ki ott jár, apró motozást hall:épp most búvik ki a világra!S tele a szív csodálkozással:ily nagy tojásból ily piciny madárka!

 
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Válasz

Valamiért lehagyta a címet.
 
 
 

Vári Attila
 
Tavasz

 
 
 
 
 
 
 
 

Válasz

 
 
Vári AttilaTavasz
Virágszirom-szavazólappal,a tavasz győzöttegy szavazattal.
Mandátumot kapott a tél is,éjjel még fagyhat,s tavaszi hérics
és nyárfák, nyírek, és a fűzeklombbal, virággalpártot ütnek.
Nyárra szavaznak, délibábra,pipaccsal bemázoltaratásra.
Tavasz többség jönciklusnyi télre,s máris gyomok törnek az élre.

 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Válasz

  Reményik Sándor: PacsirtaA rét felettTrillázva lebegett.Emelkedett.Alatta zöldesbarna folt:Az erdő elveszett.Dalolt, dalolt.Úgy pazarolta magából a dalt,Hogy mámorába szinte belehalt.És mégis olyan üdén, könnyedénFakadt a dal belőle, mint a lombNyírfatündérek karcsú ághegyén.Lassan, nehezen, mint komor kolompKondult a szívem - és eszméltem én:Ez hát a dal, ez hát a költemény!Ez a csattogó, büszke szárnyverés,Ez a szárnyaló, friss emelkedés,Ez a szent mámor, mely nem ismer gátat,S hirdeti magát a széles világnak,E könnyű lélek, mely lebeg, lebegZöld-arany zománcos erdők felett.És akkor egyszerre belém nyilalt:Költő vagyok, - s még nem daloltam dalt!Sosem fakadt a lelkem könnyedén,Mint rügy a nyírfatündérek kezén.Csak puszta kézzel földet hasogattam,Csak szobrot véstem, sírkövet faragtam,S mikor a munkában elnehezedtem,Fekete fenyők közé menekedtem,Titkok kapuján, mint harkály kopogtam, -Azután ismét vonatként robogtam,Örvények szája felett szédelegtem,Mindent csináltam, - csak nem énekeltem.Nem szálló darvak, - emelődarukLendítették ki lelkemből a bút,Az én világom a kohók világa,Csákány csapása, pőröly zuhogása,Gondolatok zenétlen muzsikája!S most már hiába!Hiába lebegA pici Mester a mező felett. -A dalt, a könnyűt, a hivogatót,A játszit, tündét, üdét, illanótNem tanulom már soha, soha meg!

Válasz

Válasz

  

Válasz

  Arra az esetre ha ma mégsem szólalna meg a pacsírta. ;-) 

Válasz