Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt sugtad: >>Édesem, szeretlek!Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Gyönyörû vagy most is, De meg nem igéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor hazudtad Ezt a szót: >>Szeretlek!



 

Ady Endre 

 

Válasz

Válasz

 
 

 

Szabó Lőrinc: Bíztató a tavaszban

 

 
 

 




 

Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserüség. Kaptál ütleget, kaptál eleget (légy keresztyén s mondd: érdemelteket, s könnyűlsz tőle!)... Most ne vélt igazad emlegesd, s ne a hibát, a zavart (az benned is volt!): nézd a rétet, a nagy fényt, a Feltámadást!... Tavasza jött újra a földednek: nézd, a nép dolgozik, szépűl város és vidék: nem árt, hogy eltűnt sok gőg, régi copf, s jobb lesz a jó, ha te is akarod, ha igazán: ...másét és magadét, úgy gyógyítod ama ezer sebét, ha az csordítja megnyugvó szived, ami sosem elég, a Szeretet
 

 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Válasz

Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt sugtad: >>Édesem, szeretlek!Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Gyönyörû vagy most is, De meg nem igéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor hazudtad Ezt a szót: >>Szeretlek!



 

Ady Endre 

  
 

Válasz

 
 
 
 
Weöres Sándor: Tíz lépcső

 


Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad. Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad. Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad. Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad. Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad. Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad. Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad. Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad. Törd át gátjaid - a világ legyél te magad. Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

Válasz

Válasz

 Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyekenél egy madár, a neve szerelem.Topáz a csőre, és a két szeménrubintos tűzben szikrázik a fényA szárnya zöld, a begyén kék pihe,alatta ver forró piciny szíveés mint a villám lecsap hirtelen,fényből, viharból jön a szerelem!Már láttam egyszer, jött egy pillanatszívemre ült és hittem, itt marad,utána kaptam gyorsan és kezemátfogta csöppnyi testét melegen,vergődött, karmolt és az átkozotttenyeremben verébbé változott,szebbik valója eltünt, messzeszállts talán már más szív fölött muzsikált.Elfogni őt, bezárni nem lehet,akár a fényt, vagy nyargaló szelet,csupán a vágy oly szárnyaló szabad,hogy utolérje azt a madarat.A színe, hangja mindig újra más,meseszerű, különös és csodásOtt fönt lakik a kék üveghegyenaz a madár a neve szerelem.
 
Várnai Zseni
 
 

Válasz

Válasz

 
Ha tél végére kifáradnakMind a szép leányok,Hova lesznek akkorAz sok tavaszi álmok?Néprajzból már megtanultamVan ide megoldás:Kútból húzott hideg vízzelNyakba való oltás.A tudomány persze fejlődöttAzótaElixírünk a harmatvíz most Már évek óta.Ezt használom én isHajra, keszkenőre,S kérdezem, tehetem-e,Vagy maradjak dőre?Szabad-e locsolni ?


 

Válasz

Válasz