Őrizd meg!
 
 
Az álmaidra vigyázz!S őrizd meg friss tej ízét a gyermekkornakMikor csaholó felhőket hajszoltál,S köszöntél minden bokornakŐrizd meg szemedben az ártatlan kéket,Az első lépések botladozását,S hagyd, hogy kísérjen, rózsaszín nevetésed.Őrizd meg az először feszülő szavakat a szádnak,Mellyel testvére lettél a világnak.Az első sírásoddal megkarcolt csendet,Mellyel az örök bűnöket magadra vetted.Őrizd meg szavak ifjúkori lendületét,A nemlét társtalanságát váltsd fel apró örömökre,S a szív mélyhangjait énekeld,Konok tüzeknél lázasabban.Őrizd meg a hajnali földek szagát,Az égi óceán roppant csillaghadát,Halk folyók zöld csobbanását,Őrizd meg szemednek,Hogy elmerülhess benne,Ha rád tör sok bántó földi nesz.Kígyóvonalú fák bámész lombját,Testükön a finom pókhálóredőt,Érezd a sóhajos bomló életvonzást,S őrizd meg a csillagszámláló időt.Mert kell néha pár bolyhos emlék,Szótöredék, villanó mondatfoszlány,Hogy megtaláld elhagyott gyerekarcodS magadból egy darabot újra visszahozzál./ Király Imre /
 

Válasz

Válasz

Válasz

Válasz

Köszönöm.
 

Válasz

----- Csillagvirágok-----Mikor a tavasz osztja csókjait,S a zöld erdőkön napsugár ragyog,Felébrednek a nedves pázsitonPiciny, fehér kis földi csillagok...A harmatcseppes rétek bársonyáraFehéren hull ezer csillagvirág,Felette lágyan elsusog a szellő,S az erdő szélén intenek a fák...Volt egyszer egy csillag... fényes... ragyogóEzüst sugártól tündökölt az ég,Reggel is sokáig oltogattaErős fényét a kékes messzeség...Egyszer meglátott messze valaholEgy sápadt fényű testvér csillagot...De elvesztette... s keserves bánatábanA horizonton végig vágtatott...Aztán széthullott... ezer kis vadvirágra,S a földre hullva többé nem ragyog...A tölgyfaerdők pázsit szőnyegénKeresik azt a sápadt csillagot...Verseim piciny csillagvirágok,S én egy olyan hulló csillag vagyok,Ezer darabra tépve lelkemetKeresem azt a testvér csillagot.../ Wass Albert /

Válasz

Boldog szülinapot kívánok a fiadnak!

Válasz

 Unokám macija

Válasz

 
 
 

 

B.Radó Lilli
 
Új barátság hajnalánMerengő szemem, ki látóvá teszed,ki elindítasz utamon, hogy járjak,ki kiszínezed számomra a nyárnak
sápadt virágát s két karom kitárod,hogy minden embert magamhoz öleljek:tudod-e mit teszel velem?
Honnan tudod: a könnyet és a kínt,ha látó szemmel nézem odakint,nem fog-e jobban fájni, mint a vakság?Az úton, melyet lépésem követ,ismersz-e minden tüskét és követ,mely megsebez és gátat vet nekem?Fáradt bimbóját halovány tavasznakhidegen néztem; ki tudja, a gazdag,pirosvirágú nyártól hogyan búcsúzom?Két lankadt karom ujjongón kitárom,de ha ölelek, ki tudja, mi áron?Nem Júdás lesz-e, akit szivemre zárok?Ki bízó kezem nyújtott kezedbe várod,ismerősnél, rokonnál több: Barátom,tudod-e mit teszel velem?
 

 
 
 
 
 
 

Válasz

Válasz