Mészáros Ferenc 
Csillagharmat
 
 
Az a virág, amely a szívből nyílik
nem hervad el soha,
ahogy a szeretet sem pusztul el,
ha lélek az otthona.
Hiszen a szeretet nem más,
mint a lélekből sarjadt virág:
láthatatlan, és mégis érzed
rejtélyes illatát.
Láthatatlan. Csak akkor látni,
ha szemed mosolyog,
s felragyognak szirmai közt
csillagharmatok
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Válasz

Álomhalász



 






Ma hold borong a végtelen felett.
Álomhalász - sajkám eloldom, -
S kivetem nyűtt hálómat: lelkemet.


Ma hold borong a végtelen felett.


A végtelen nekem mit tartogat?
Ezüsthalakat, aranyhalakat?
Örvénylő mélye mit ígér nekem?


Magam maradtam künn a tengeren.


A hold borong, a háló mintha telne
És mintha megfeszülne hangtalan', -
És mintha mondhatatlan súlyt emelne.


A hold borong, a háló mintha telne.


Borzongás fut át minden tagomon,
Szívembe nyilal metszőn, élesen:
Hogy vajjon van-e itt halászjogom?


Borzongás fut át minden tagomon.


Minek is hoztam nyűtt szívem' ide?
Az én szívem, s a végtelen szíve
Doboghatnak-e egy ütemre ketten?


Hálómmal ide mért is menekedtem?


Egy pillanat - a háló elszakad.
Hullámkézzel a mélység visszarántja
A tolvajtól az aranyhalakat.


A félig-fogott aranyhalakat.

Válasz

Tatiosz: A szív bölcsessége
 
Elődeink hittek a szív bölcsességében, azt mondták róla: égi adomány. És még azt is mondták: a jóságnak jóság, a szeretetnek szeretet a jutalma.
A lélek valamennyi nagy képessége jutalomra vágyik: a becsület becsületet vonz; a szelídség tompítja a dühöt; a bátorság tettre buzdítja a halvérűt; a bölcs belátás megfontolásra inti a vakmerőt; a mértékletesség lecsöndesíti a túlzottan sóvárgót; az érdeklődés felpezsdíti az érzéketlent; az adakozó példát mutat a fösvénynek, az előrelátó a tékozlónak. Élj te is a lélek tudása - a szív bölcsessége szerint! Álnokok, szemérmetlenek, irigyek, hitszegők, puhányok, felfuvalkodottak álmodnak nagy lélekről. S bár tudják, ostobaság olyan ösvényen haladni, amely sehová sem vezet, mégis csupán álmaikban térnek le róla. De te tudd: a szeretet útja az egyetlen, amely egyesíti magában a bölcs célt, az okos belátást és a jó szívet. Tiszta gondolkodás, őszinte, igazlelkü beszéd, tartozkodás és önuralom, kevés szó, szeretetteljes szív - nagy erények, melyek láttán földig hajolnak a fák és felragyognak a csillagok.

 
 
 
 
 
 
 
 

Válasz

Tatiosz: A szív erényeiSzavaim időtlenek, márványlapra vésve élnek tovább. Hallgasd meg tanácsom: 1. Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.2. Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt. 3. Ember számára nem létezik nehéz helyzet, csupán helyzetek vannak. A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlennek tűnőhöz valamivel több. 4. Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni! Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának. 5. Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés éppúgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az idő próbáját. 6. A hallgatás tudománya: az istenek tudománya. 7. Állj az igazság pártján, de ne védd mindenáron a magad igazát. Semmi sem oltalmaz jobban a tévedéstől a nyitott szemnél, az értő fülnél, a mások iránti figyelemnél. 8. Hallgassunk meg másokat is, mert aki hallgatni tud, azt esetleg mások is meghallgatják. 9. A jót nehéz felismerni, ha nincs mihez viszonyítanunk. Az élet tanít meg erre a tudományra: kezedben a választás lehetősége jó és rossz között. 10. Az öröm képessége: az életrevalóság nagy képessége. 11. A jobb mindig a jó ellensége marad. Ne törekedj elsőségre, a dicsőség önelégültté, pökhendivé, lenézővé tesz. Akiket az élet mások fölé emelt, nagy árat fizettek érte. Légy kiváló hétköznapi életedben, és légy kiváló a szív erényeiben. A tülekedés meghasonlottá teszi a lelket: nem szép elsőség az, amelyet mások vére árán szereztünk meg. 12. Amikor a sors a szerencse trónusára ültet, akkor váltál a legszerencsétlenebbé - Fortuna kegyeltjének lenni múlandó királyság. 13. Vigyük végbe saját jótetteinket, ne várjunk rá, hogy mások tegyék meg helyettünk. A legkisebb jótett is elnyeri jutalmát. 14. Vegyük a dolgokat könnyedén, de mégse vegyük túl könnyen őket. Ami fontos és komoly dolog, az megfontolt döntést igényel. Az élet balgaságain pedig tudjunk nevetni!15. Mindennek adjuk meg, ami neki jár. A szemnek a látványt, a fülnek a muzsikát, a gondolatoknak a szárnyalást, a testnek a felüdülést, az igazságnak az elismerést, barátnak a barátot, az embernek a megbecsülést. 16. A nagy lélek megtisztul mások szeretete által, és szeretetével másokat a fénybe emel. Élj a nagyság e mindenki számára hozzáférhető formájával!17. Nincs csodálatra méltóbb az embernél. Bánj vele ezen érdeme szerint!

Válasz

Válasz

Válasz

Válasz

Radnóti MiklósNEM TUDHATOM...Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,nekem szülőhazám itt e lángoktól öleltkis ország, messzeringó gyerekkorom világa.Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ágas remélem, testem is majd e földbe süpped el.Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepelegy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyona házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem,az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,piros zászló kezében, körötte sok gyerek,s a gyárak udvarában komondor hempereg;és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,s az iskolába menvén, a járda peremén,hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,ím itt e kő, de föntről e kő se látható,nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,és csecsszopók, akikben megnő az értelem,világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
 


 

Válasz

Válasz

SziklákA kősziklákat mindíg irigyeltem, Kik állnak büszkén, mozdulatlanul, Állják a villámot, ha rájok sujt,S a harmat csöppjét, ha fejökre hull. Számukra soha sincs "talán", se "hátha", Mint dogmák állnak, oly konok-keményen, Mint zord, erős és önhitt férfiak,És hófuvásos, sivatag-nagy télben Fejükön csipkés jégből a sisak.A kősziklákat mindíg irigyeltem.A kemény szót most megtanulom én is, De szívem bánja, mit kimond a szám, Ajkamon éles az ige, mint a kard,De belül egy hang kérdez: "igazán?" S a lélek ernyedt, tompa, szárnyszegett. Már megtanulok én is síkraszállni, S nem hajigálni kő helyett kenyeret, S lenni kőszírt, mely int és fenyeget, Kőszikla, mit meg nem ingat semmi. Kőszikla, min a csákány eltörik.Ó, de belül fáj keménynek lenni! Reményik Sándor

Válasz