Válasz

Nagyon szép verseket hoztál!
 
 


Devecsery László: Átváltozások

Édesanyák köszöntése

Édesanyám, harmat voltam:selyem rétre le is hulltam.Virágokat nevelgettem,hogy ezután néked szedjem.Harmat cseppje, eső szála,könnyű fényt vont a szirmára.
Bokrétámat megkötöttem:hímes csokor nőtt kezemben.Virágos most a mi házunk,anyák napján meg kell állnunk!Meg kell állnunk, megpihennünk,édesanyánk ünnepelnünk!
Anyák napján, édesanyám:ölelésed az én tanyám.Az én tanyám: menedékem,hozzád vezet boldog léptem.Örömkönnyek a szemedben...Én ezért most, mondd, mit tettem?
Könnyeidet nem hagyom:gyorsan széllé változom!Langyos szélből, arany ágból:törülköző napsugárból.Felszárítom könnyeidet,arcodon csak mosoly lehet!
Mindig, mint a mai napon:vígság legyen asztalodon!Zenét hozol tenyeremben,patak csobog énekemben.
Legszebb éjjel leszek álmod,ahogy titokban kívánod:künn a mezőn csikó szalad,a patakban aranyhalak.
A kötényed csuda-jószág,onnan hallok fecske-nótát:Le- leszáll a füsti fecskeédesanyám kötényébe.Nem tapaszt ő vízzel, sárral,elégedett e szállással.
Hajnalunkkal együtt ébred,Nap szól néki: fénye ének.Le- leszáll a füsti fecskeédesanyám kötényébe:onnan indul messze-messze,várja majd a kötény-fészek,új tavasszal visszatérhet!
A kötényed csuda-jószág:ezer titkot rejteget,szemedből a meleg jóságel is ringat engemet.
Kötényedből aranyalmakelteget majd egy új napra.Tart az álom, tart az éjjel:a titkodat elmesélem.
Ezüst holdat, arany napot,éjjel égről gyöngy-csillagot,Tejútról a fénylő csendet,szemeidbe elrejtetted.
Kötényedből aranyalma:kelteget most az új napra.Szép, s jó reggelt, édesanyám:mindig-mindig vigyázz reám!
Hogyha reám te vigyázol:nyugodt lehet minden álmom.Minden napon, minden éjen:szereteted elkísérjen!
Szeretetem elkísérjen:minden napon, minden éjen!Átváltozom, csoda leszek,minden varázst érted teszek!
Napraforgó fényre fordul,én tehozzád szólhatok:- Édesanyám! Hozok nékedmesszi-égről csillagot.Ám, ha őket el nem érem,a szemedet keresem,belenézek és megértem:mily nagy kincs vagy énnekem.
Fénylőbb, szebb a csillagoknál,minden égi ragyogásnálaz, amit én tőled kaptam,e szépséges nagy titok:

HOGY A GYERMEKED VAGYOK!
 

Válasz

Emme saját versem szoljon Kaszás Attila emlékénnek Ritka tehetség volt hiányát nem potolhatja senki
 
Felvidék csillaga
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Ezer dalt és verset énekelt

Dobbanva állt meg a szíve

Semmit se vitt a hosszú útra

Mindent itt hagyott barátokat és a családot 
 

 
Felvidék csillaga porba hullt
 
Ahogy jött úgy ment el

Csendesen és szelíden merült álomba

Az ég adta az ég vette el

Fenn békére lelt a harca ott véget ért
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

S Felvidékre mély gyász borult

Nem kondulnak a harangok

A csend hódol így tiszteleg

Felvidék csillaga előtt
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Most mindent itt hagyót

Nem húzta le semmi

Tudom ez így volt s mindig így lesz

Isten legszebb csillagai hamar visszatérnek Istenhez
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

A halál dala most öt hívta
Neki szolt ez a dal

A halál hívta hát mennie kellet

A Földről az égbe a legszebb út
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Itt hagyta nekünk lelke egy darabját

Maradt a hangja  az éneke és a szellemisége

Maradtak a felvételek róla

Féltve őrzött kincsünk ezek mind
 
 

Felvidék csillaga porba hullt

És még egy halál mi újra össze tör

És még egy elvesztett lélek

És még egy lélek ennyi hát a halál

És még egy nap mi nélküle múlik el
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Fel támadásáról álmodunk

Még egy kereszt És még egy sír

Még egy könny mi a porba hullt

Arcodon könnyet látsz ez a fájdalmad súlya
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Fénytelen szemén örök az álom

A fáradt teste így köszönt el

Itt lenn nem vagyunk boldogok

Hányszor vártuk hogy szabadok legyünk
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Nézz le ránk az égnek egy felhőjéről

S mond el nekünk jobb neked ott

Mond el nekünk te ott fenn boldogabb vagy

S mond el nekünk, te ott fenn minket vársz 
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Mindig jó barát volt de igaz testvérként távozott

Az életben a legnehezebb dolog elengedni őt

Végig nézni ahogy elmegy

S könnyes szívvel mosolyogva engedni el
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Mikor a halálból születik egy élet

Mikor sötétben látod az arcát

Mikor arcában látod az arcod

Akkor tudod Ö is ember volt
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Mikor a földre világra jött

Mikor keresztet rajzoltak a homlokára

Mikor a sorsát a párkák megírták

Akkor tudtuk egy csillagot küldtek a Földre
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Csillag volt egy csillagtalan égbolton

Fénysugár volt egy fekete ország lelkében

Az útja itt a Földön rövid volt

Rövid élet és hosszú harc ez volt az élete
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Könnybe borulnak most a szemek

A sír gödör magába fogadta öt

S a beálló csönd is neki tiszteleg

A sírja fölött egy elszakított nép gyászban áll
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

S nem fájt ennyire a halál
Mind ahogy most fáj nekünk

S nem volt ilyen  fájdalmas a kin

Mint amilyent mos érzünk
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

S a szívünkben a szerettet új lángra gyúlt

Letörtek a közöny vonási arcunkról

S le hullt rólunk a szeretetlenség átka

A halála szívünkbe hozta szeretettet
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

S most én is óhajtom a halált

Hiába hívom, engem nem visz magával

Pedig én mennék és nem sírnék

Vele mennék ha felvidék csillaga újra éledne
 
 

Felvidék csillaga porba hullt

Ne, ne, ne mond hogy az Isten akarta így

Hogy ez volt megírva neki

Ne mond hogy többé vissza nem jön

Oda ahova ment vissza út nincs
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Megállítanám a halált

De a szívét a sír mélye bírja

Lenn van lenn a mélybe a fekete föld halom alatt

Vissza többé nem jön
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Érezni akarom égő lelkét

Szállni szállni vele a vele a fellegekbe

Érezni akarom a szíve tisztaságnak a tüzét

Melegedni kívánok szíve tisztaságában
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Nem tarthatta vissza semmi

Repülni hívta az ég

A fájdalom sebei begyógyulnak lassan

Egyszer találkozunk vele mi még
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Találkozunk vele mi még

Fenn az égben egy felhő ölelésében

Oda nem ér a halál hideg keze

Oda nem jut el a világ gonoszsága
 

 
Felvidék csillaga porba hullt

Hűvös esős éjszaka, sírodra dőlve sírok

Sirok mert fontos voltál számomra

Szívem fáj a halálod miatt

Szeretném tudni találkozunk mi még
 

 
Felvidék csillaga csillag ösvényre lépett

S most ott fenn őseink ölelésében figyel

Ott fenn az égi messzeségben

Ott mindenki ránk vigyáz

Őrzik a lelkekben megbujó reményt
 
 
 
 
 

Válasz

Máté Péter : Egyszer véget ér

 Egyszer véget ér a lázas ifjúság, Egyszer elmúlnak a színes éjszakák, Egyszer véget ér az álom, egyszer véget ér a nyár, Ami elmúlt, soha nem jön vissza már. Egyszer véget ér a lázas ifjúság, Egyszer nélkülünk megy a vonat tovább, És az állomáson állunk, ahol integetni kell, De a búcsúra csak pár ember figyel. Egyszer véget ér a lázas ifjúság, Egyszer elmúlnak a színes éjszakák, Sajnos véget ér az álom, sajnos véget ér a nyár, De a szívünk addig új csodára vár. Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk, Talán abban van az utolsó remény. Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz, De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény! Egyszer véget érnek múló napjaink, Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink, Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk, De még addig mindent újra kezdhetünk! Ezért ne féljünk az újtól, mert az jót hozhat nekünk, Talán abban van az utolsó remény. Létünk ingoványra épült, mely a sötét mélybe húz, De ha akarjuk, még tűzhet ránk a fény! Egyszer véget érnek múló napjaink, Egyszer elbúcsúznak túlzó vágyaink, Tudjuk azt, hogy egyszer végleg, sajnos végleg elmegyünk, De még addig mindent újra kezdhetünk!
 


 

Válasz

Szabó Árpád: AnyánakAnyának...Álmomban fogom gyenge kezed.Még előttem fénytelen,halálba dermedt szép szemed.Iszonyú - így a távolból főleg -arra gondolni s elfogadni:hagytam, hogy elvegyen téged.Anya! - mit mondhatnék?Keresem a szavakat,s bár tudom, nem találom már meg soha,mégis, választ keresni olyan jó,léleksimogató és nyugtató.Anya! Mit gondolhatsz most rólam,ott ahol vagy?Mit érzel? Tudom, azt mondod:Ne sírj, fiam, nincs rá okod,én jól vagyok!De Anya! Hogy kérhetsz ilyet tőlem,kiszakad férfimellemből a szívem!Nem hiszem! Nem hiszek neked!Nem lehetsz soha jól nélkülem!Nem, ...nem!Hányszor, de hányszor éltemát, hogy itt maradtál vélem,velünk. Együtt! Mint annak idején.Emlékszel, mikor krumplit sütöttünka platni tetején?Annyira fáj, és úgy hiányzikfáradt mosolyod,ahogy a tévé előtt, kezedben krumplivalmegálmodtad a holnapot.Látod, Anya?! A holnap eljött nélküled,eljön minden nap, én mégsem örülök,mégsem örülök, örülni nem tudok,képtelen vagyok.Anya! Azt kérdezik, Tomi, Peti, Kata:Apa! Anyák napjára mitszavaljunk Anyának, az Anyáknak?Verset, mondókát?Virágot veszünk, vagy valami mást?Mindent, amit akartok, virágcsokrot.Mezei vadvirágot, búzavirágot,mert azt nagyon szeretted,vagy kis agyag kancsót?Emlékszel, Anya, mennyire szeretted?Van egy a szobámban, kicsi, alig látszik.Barna, olyan kis takaros, Te vetted nekem,nyomtad bele a markomba már akkor isgyenge, sápadt, cserepes kezed:Tedd csak el, fiam, majd emlékezelrám legalább, ha már nem leszek!Anya! Nagyon fáj!A kis kancsót telesírni nincs márerőm...Tudod, haragszom kicsit rád!Miért, miért nekem kell emlékeznem rád?Anyák napja.Nekem ez nem napom, de neked se!Ha itt lennél, ölelhetnélek, foghatnám remegő kezed.Az igen! Az anyák napja lenne!Millió csók innen, oda, ahol Te vagy.Vagy?Hol vagy, Anya!?

Válasz

Válasz

GYÖNYÖRŰ A VERSED

 

Válasz

 



 
 
 
 

 

 



 
 
 
 
Tükör előtt

"Hej, unokám, bimbózó, szép virágom,máskép volt akkor minden a világon!Vakító tükrök... ötszáz gyertyaszál...és menüettel kezdődött a bál..."- Ó nagyanyókám, ma csillárok égnek,de édes árja ringat a zenének...s ha forgat, pörget lágy melódiája,a lelkem akkor... szinte égbe szállna! -"Mi dolog ez? Hogy szólhatsz így, leányom?Mosoly, meg kedv, az mind lehet a bálon,de józan fej! - Csak azt mondom neked,mit el nem kábít kadrij menüett..."- De nagyanyó, hát akkor az mi volt,hogy feje egyszer mégis ráhajoltés ott pihent a vállán nagyapónakés azt sugta: "Bár sohse lenne holnap!" -"Ejnye, no nézd csak, adta kis leánya!Az egész más volt ott a régi bálba.Mert lásd, a zene... akkor éppen hangolt...és hát a szív... az akkor is bolond volt..."





 
 
 
 
 
 

Válasz

Válasz

Várnai Zseni:

 MINTHA ÖRÖKIG ÉLNÉL... Úgy tégy,mintha örökig élnél, úgy folytasd minden dolgodat, mintha már semmitől se félnél, az elmúlás se riogat... Mert nem lehet fölérni ésszel, hogy jön a Perc! s mindent bevégzel... megszűnsz létezni, nem leszel! Mintha sohase lettél volna... s ez lenne minden élők sorsa?! Ne gondolj erre, nem szabad! Csak folytasd minden dolgodat. Úgy tégy, mintha örökig élnél! Hinned is kell, hogy így igaz Megérik majd munkád gyümölcse, kertedből kipusztul a gaz... Teremtő zápor hull a földre, jogod van fényre és örömre...

Válasz