Tótárpád Ferenc: Ajándék anyunak
 
 Szedtem néked kis ibolyát,
  szedtem gyöngyvirágot,
 szivárvánnyal  átkötöttem
ezt a nagy világot.
 
Masnijára napsugárral
aranyoztam nevedet,
gyöngybetűkkel hímeztem rá:
Éltessen a szeretet!
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Válasz

Tóth Árpád GESZTENYEFA-PAGODA Mint halk csapatban szürke nyest, A hegyre kúszik már az est, S a bokrok alján meglapul: Itt-ott egy-egy halk fény kigyúl, S a vak bozóton átremeg: Lámpák vagy bús állatszemek? Kék fák közé most jer velem, Hol minden árny és rejtelem, És minden mély törzs mély csoda, Nézd! gesztenyefa-pagoda! Lombja mélyén egész sereg Zeg-zug, mint száz szentély-üreg, S bent apró virágoszlopok Halvány ivor-szine lobog. Üljünk le itt e szent helyen, Öledbe hadd tegyem fejem; Agyamban alszik gond, szitok, Most áhitatot áhitok, Szárnyat, röpítőt és puhát, Levetni a bús test-csuhát, Nehéz szivem elejteni, A fájó Én-t felejteni. Így-így! tedd főmre most szelíd, Halk Veronika-kezeid, Ne bánd, hogy szól már a kuvik, S hogy már a hold is elbuvik, Csak ringass, lágyan, csöndesen, Míg jő majd halkan, könnyesen Az ébredés, mint bús, csodás, Furcsa, ámult feltámadás...


 

 
  

Válasz

Édesanyám névnapjára

 
Dsida Jenő

 
 
 
 
Drága jó Mamuskám,
Nyár van a világon,
Nap süt le a földre
Madár szól az ágon.
Szívünk világában
Szintén meleg nyár van
Szeretetnek napja
Fürdeti sugárban.
Tele van a szívünk
Szép madárénekkel
Légy megáldva hosszú
És boldog élettel!

Válasz

Köszönöm, Várnai zseni a szívem csücske.
 
Várnai ZseniHESS, TE BÁNATHess, te bánat, vén madár,a szívemről messze szállj,ne kuvikolj, ne ríkass,búbánatba ne ringass.Szemem annyit könnyezett,hogy abból már tenger lett,olyan széles, olyan mély,egész világ belefér.Hess, te bánat, vén madár,nem akarok sírni már,gondjamat feledem,a világot nevetem.Így is, úgy is meghalok,akkor mindent itthagyok,keservet és örömet,mosolyomat, könnyemet.Hess, te bánat, vén madár,kár lesz értem, bizony kár,mégis néha daloltam,a világhoz jó voltam.Odaadtam, amim volt,ha csak néhány dal is volt,de szívemből szakadt mind,daloltam szívem szerint.Hess, te bánat, vén madár,előbb-utóbb vége már,így is, úgy is meghalok,ha sírok, ha kacagok. Szállj el innen messzire,el a világ végire,vidd el tőlem bánatom,nagy, fekete szárnyadon.
 
 

Válasz

KÖSZÖNÖM
 
Várnai ZseniFÁKMilyen magasra nőnek a fák!Mégis csak az ember a világ!Mily magas az ég, a csillagok,de létük csak mibennünk ragyog!Fényük szememben tükrözik,s ha létem tükre eltörik,elmúlnak ők is énvelem...vagy mindezt csupán képzelem?


 

Válasz

Ez egyszerűen fantasztikus!!! ;-)))  
 
Egy másik szépség:
 
 
 
 
 

Válasz

Szeretem a cseppeket, szeretem Bochellit.....A kettőt együtt meg nagyon:)))))Andrea Bocelli műfajokra való tekintet nélkül kétségkívül az ezredforduló egyik legsikeresebb énekes sztárja: lemezeiből eddig több mint 40 millió darabot adtak el a világon, s ebből több százezret Magyarországon. A születésétől fogva erősen látáskorlátozott fiú egy tizenkét éves korában történt futballbaleset óta semmit sem lát. Ezt a tragédiát ő azonban korántsem annak éli át. ,,Azt a hatalmas hűhót érzem inkább tragédiának, amit az emberek ezzel kapcsolatban velem művelnek" - nyilatkozta többször is, jelezve, hogy milyen méltósággal képes felülemelkedni az egyéni drámán. Bocelli gyerekkora egy kis toszkánai faluhoz kötődött. Hamar megmutatkozó zenei tehetsége eleinte a kötelező zongoraórákon, utóbb pedig a fuvola- és szaxofonjátékban bontakozott ki, de már ekkor érezte, hogy számára az éneklés az igazi elrendelés.Ennek ellenére a pisai egyetem jogi karára iratkozott be, és meg is szerezte a jogi doktorátust. Aztán hirtelen a belső kényszer utat tört magának, és Andrea felkereste későbbi felfedezőjét, Franco Corellit, aki elvállalta tanítását. Mégsem Corelli indította el a nemzetközi karrier felé, hanem az olasz rocklegenda, Zucchero Fornaciari, aki a Miserere duett számára keresett tenorelőadót. Zucchero küldte el a Bocelli hangját megörökítő szalagot Pavarottinak, aki felfigyelt Andrea különleges szépségű hangjára. Ezek után Pavarotti Bocellivel veszi lemezre a Misererét, ami aztán sikerrel járja be Európát. Több Zuccheróval közös fellépést követően Bocelli 1994-ben diadalmaskodik a San Remo-i fesztiválon, amivel egy csapásra helyet követel magának a lemezpiacon is.
 
 
http://www.videoplayer.hu/videos/play/153568 
 

Válasz

Áprily Lajos: A kertbe ment
 
 
Uram, én nem tudom, milyen a kerted,
a virágosod és a pázsitod,
Én nem tudom, virágok ültetését,
ágyásaidban hogy igazítod.
Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve
júniusi vasárnap hajnalán,
beteg lábával és beteg szívével
bánatosan kertbe ment anyám.
Uram, tele volt immár félelemmel,
sokszor riasztó árnyék lepte meg,
de szigony-eres, érdes két kezével
még gyomlálgatta volna kertemet.
A kicsi teste csupa nyugtalanság,
s most elgondolni nem tudom, hogy ül.
Virágosodban könyörülj meg rajta,
hogy szegény ne szenvedjen tétlenül.
Mezőiden ne csak virágmagot vess,
virágaid közé vegyíts gyomot,
hogy anyám keze gyomlálhassa kerted:
asphodelosod és liliomod.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Válasz

Édesanyánk az a személy, akivel először kapcsolatba kerülünk születésünkkor (de már előtte is), és akivel ez a láthatatlan kötelék meg is marad egész életünkben. Ő az, akihez örömünkkel, bánatunkkal, egyaránt fordulhatunk. Ő az egyetlen aki mindig feltétel nélkül szeret egész életünkben, és aki számára mindig a gyermekei a legfontosabbak, akárhány évesek legyenek is.

 Anyák Napját hagyományosan, május első vasárnapján ünnepeljük. Ez az ünnep nagyon régi, már az ókori Görögországban is tartottak tavaszi ünnepségeket az anyák tiszteletére. A történelem során később is mindig volt egy olyan nap, vagy ünnep, amikor az anyákat is köszöntötték. Ő az a személy, aki össze tartotta és tartja ma is a családot, akinek a jelenléte, gondoskodása életünk része, aki meghallgat, aggódik miattunk, aki őszintén örül sikereinknek, aki mindent megbocsát, és akihez mindig visszatérhetünk. Május első vasárnapján illik legalább pár szál virággal a kezünkben odaállnunk anyánk elé, megölelni, és egy szép verssel, vagy pár szívből jövő szóval felköszönteni. Ezekkel a szép versekkel köszöntök én is minden édesanyát. Köszöntő Forró dobogását, Halod-e szivemnek? Minden dobbanása Azt mondja: szeretlek. Szeretlek szivemnek Tiszta szent lángjával, Igaz szeretettel, Gyermeki hálával. Drága neved napján Im, elédbe állok… A legjobb anyának Minden jót kivánok. Virágosat álmodtam Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgóvirág voltam álmomban, édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétől, napnyugtáig ragyogtál. Ágh István) Az édesanya Nincsen a gyermeknek, Olyan erős vára, Mint mikor az anyja, Őt karjaiba zárja. Nincsen őrzőbb angyal Az édesanyánál, Éberebb csillag sincs Szeme sugaránál. Nincs is annyi áldás Amennyi sok lenne, Amennyit az anya Meg ne érdemelne. Köszöntő Egy kis verset súgott nekem A szerető szivecském, Megtanultam s el is mondom Édesanyák ünnepén. Reggel imám azzal kezdem, Este azzal végzem, Az én édes jó anyámat Áldd meg s tartsd meg Isten. Édesanyámnak Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném, ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. Ha csak egy madár szólna, megtanulnék a hangján. Ami csak szép s jó volna édesanyámnak adnám. (Létay Lajos) Anyák napjára Bokrétát kötöttem Jó anyám napjára,Örül a bokrétám Minden egyes szála. S azt mondatja velem Illatos virágom: Legyen áldás az én Édes jó anyámon. Édesanyám Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék tenéked, Olyan szépet gondoltam ki, Hogy elmondani nem lehet. Nem találtam rá szavakat, Még verset sem találtam, Minden, amit elmondhatnék Itt van egy szál virágban. Áldás Ahány virágszál van, Ott künn a határban, Ahány fényes csillag Nyári éjszakában, Oly sok évig éljen Anyám boldogságban. Ahány madár dalol A virágos réten, Ahány jó ember van Széles e világon Édes jó anyámra Annyi áldás szálljon. Anyu Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. Keserűből édes, rosszból csuda jó lesz, sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. "Anyu, anyu! Anyu!" hangzik este-reggel, jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel. "Anyu! Anyu! Anyu!" most is kiabálom. Most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag; látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megölelni téged. (Nadányi Zoltán) Anyák napi köszöntő Szines szárnyú kis madárka csicsereg az ágon, Tarka szegfű mosolyog a meleg napsugáron. Virág, madár, s az én szivem őszintén kivánja: Édes anyát a jó Isten éltesse, megáldja. Buba éneke Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygő sugárban énekelnék – Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék, minden bő kabátba belebújnék – nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében. Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem – Jaj, de onnan vissza sose járnék anyám nélkül mindig sirdogálnék. (Weöres Sándor) Mama Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. Nyikorgó kosárral az ölében, ment a padlásra, ment serényen. Én még őszinte ember voltam, orditottam, toporzékoltam. Hagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra. Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám, s a ruhák fényesen, suhovam, keringtek, szálltak a magosba. Nem nyafognék, de most már késő, most látom, milyen óriás ő, - szürke haja lebben az égen, kékitőt old az ég vizében. (József Attila) Már megjöttünk e helyre Már megjöttünk e helyre, Anyák köszöntésére, Anyám légy reménységgel, Köszöntlek békességgel. Amennyi a zöld fűszál, Égen ahány csillag jár, Májusban a szép virág, Annyi áldás szálljon rád. Öntözgetem Öntözgetem rózsafámat, De nem is hiába, Anyáknapja ünnepére, Kihajt minden ága. Nyilik kelyhe rózsa szálnak, Úgy tüzöm a kebelére Az édes anyámnak. Kis madárka szólj az ágon, Gyönyörüen, szépen, Ne legyen ma bánat az én Jó anyám szivében. Nem tud úgy szeretni Nem tud úgy szeretni a világon senki Mint az édesanyám tud engem szeretni. Akármit kivántam megtette egy szóra, Még a csillagot is reám rakta volna. Mikor a faluban iskolába jártam, Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. El nem tűrte volna ő azt semmi áron, Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon. Éjjel – nappal őrzött mikor beteg voltam, Magát nem kimélte, csak értem aggódott. Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett. Én Istenem áldd meg, őrizd az anyámat, Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot. Lássak a szemében boldog örömkönnyet, Ne lássam én soha búsnak, szenvedőnek.

Válasz

Nagyon szép verset írtál Kaszás Attiláról, köszönöm, hogy megosztottad velünk.
 
Ritka tehetség volt, túl korán itthagyott minket.
 
 

Válasz