Várnai ZseniMI LEGYEK MÉG?Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,tejjé változtam, az kellett nekik,ültem kis ágyuk mellett reggelekig,ha betegek voltak, s úgy fonnyadtam ott,hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,s mikor szemükbe visszatért a fény,napként sütötte őket az enyém,s piros lett arcuk, almagömbölyű, attól lettem én akkor gyönyörű.Kalács is voltam, meg vajaskenyér,és játékszer, hogy meg ne unjanak,és képeskönyv, hogy megtanuljanakbelőlem mindent amit álmodom,később az egyszeregyet számolom,növök velük, már iskolás leszek,s a nagy kateda előtt reszketek:felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom,borzalmas, hogyha bennük elbukom!Most széllé kell változnom, hogy elérjemaz egyiket, a messzeségbe künt,de aki volt, örökre tovatűnt,s ha elfogom, ha átölelhetem,lelke páncélját át nem törhetem,s mindkettő bár belőlem sarjadott,többé már nékik mit sem adhatok,a földön nincs több oly bús szerelem,mint az enyáé, oly reménytelen.Mi legyek még? Érettük mit tehetnék?Legyen belőlem sűrű rengeteg,majd jól elbújhat ott a két gyerekha menekülni kell a rossz világból,és kunyhó leszek friss mézeskalácsból,és tejjel-mézzel folyó kis patak,isznak belőlem, hogyha szomjasak,és dalolok majd nékik estelen:- Aludjatok el itt a keblemen.
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Válasz

Várnai Zseni /Síró szemekÉn sokat nézek a síró szemekbeS éjente magam is sírok sokatÉs messze, zord sötét tájak felőlMagamba szívom a bánatokat. Mi messze jajlik vérző távolokban,Mind megtalál és mind olyan enyém,Hogy arcomat sápadtra komorítjaS ifjú szememből is elfogy a fény. Pedig Te, Kedves, itt vagy és szeretlek,Virággal kén' övezni homlokom,De ajkamon, lásd, könnybefúl az ének,Ciprus vagyok én minden sírokon. Tán elveszítlek így, hisz vannak vígak,Felédhajlók és könnyen nevetők,Én nem tudok, mert hallom, akik sírnak,És egyre telnek, mind a temetők. Lásd, így vagyok, szomorú két szememmel,Lelkem mélyén bús dalok zengenek,Kacagások, víg játékok helyébe,Nem tudom én, elég-e ez Neked? Mert jaj nekem, síró szemekbe néztem,S most minden könny az én szememben ég,Mosolyogni meg közben elfeledtem...Lehet-e engem így szeretni még?
 


 

Válasz

 

Válasz

Áprily Lajos A kertbe ment Uram, én nem tudom, milyen a kerted, a virágod és a pázsitod, Én nem tudom, virágok ültetését, ágyásaidban hogy igazítód. Csak azt tudom, hogy kendőjét levetve júniusi vasárnap hajnalán, beteg lábával és beteg szívével bánatosan kertbe ment anyám. Uram, tele volt immár félelemmel, sokszor riasztó árnyék lepte meg, de szigony-eres, érdes két kezével még gyomlálgatta volna kertemet. A kicsi teste csupa nyugtalanság, s most elgondolni nem tudom, hogy ül. Virágosodban könyörülj meg rajta, hogy szegény ne szenvedjen tétlenül. Mezőiden ne csak virágmagot vess, virágaid közé vegyíts gyomot, hogy anyám keze gyomlálhassa kerted: asphodelosod és liliomod.

Válasz

Nagyon szép ez a dal!

 
 
 
Várnai ZseniCSENDES ÉJA csendes éjbenanyámra gondolok,szívemben mostaz ő szíve dobog.Szegény özvegyasszony volt,sokat szenvedett,nem volt egyebecsak a szeretet.A szájától vont megminden falatot,és ha mi ettünkő is jól lakott.Játékot venninem tudott nekünk,varrással kerestekenyerünk.Ő mesterkélt ünnepreszép babát,levágta hozzádús hajfonatát.Gyöngyöt fűzött,topánkát varrt neki,s hullottak rákönnyének gyöngyei.Láttam a földsok szép kirakatát,de nem találtam hozzáhasonló babát.A szeme kék,a haja barna volt,s a kóc mögöttpicinyke szív dobolt.Anyám elment,és nem érte meg szegény,hogy a világforduljon tengelyén.Pedig hogy várta,várta mivelünk,hogy nekünk is virradjonünnepünk.Most ha élne:vehetnék nekiruhát, cipőtés nem kéne küzdeni.Ó emberek!míg él anyánknagyon szeressük őt,mert elmegy egy napon,s visszahoznitöbbé nem lehetaz elmulasztott jó szót,s tetteket.A késő bánatmit sem ér neki,az élőt kellszeretni érteni.Most újra érzem,látom, hallom őt,s csak ámulokmily magasra nőtt.És újra szép,és újra fiatalmintha szívébőlzengene a dal:mit íroke csendes éjszakán,még most is adsz nekemanyám, anyám.

Válasz

 

Válasz

Komjáthy Jenő: Anyámhoz
Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,Szivedből szeretet s élet szakad;Nappalodik a szenvedélyek éje,Meleg sugárként ömlik szét szavad.Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben,Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!Szivedbe Isten lelke költözött...Áldott vagy te az asszonyok között!
Ragyogjon arcod és ne sírj miattam!Bár most levert és bús vagyok,Lesz még idő - ne félj! - midőn dicsőségÖvedzi majd e büszke homlokot!Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,Vigasz legyen szavad, bár feddve mondodÉs drága könnyeiddel öntözöd!...Áldott vagy te az asszonyok között!
Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,Virágok nyílnak lábaid nyomán,Termő rügyet bocsát a sziklapadmaly,Amerre jársz mint égi látomány:S hol szebb világok tiszta üdve támad,Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,Körötted minden fénybe öltözött...Áldott vagy te az asszonyok között!
Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljesSzivedhez járul boldogan fiad.Szivem remeg, mert üdvössége teljes,Szivem zokog, de az öröm miatt.Ó, mert áldás nő az áldás helyén:Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én!Várnak reánk nem ismert gyönyörök...Áldott vagy te az asszonyok között!


 

 

Válasz

Válasz

Szalai Krisztina: A fák alattTudod, elmúlik a bánat és tenéked szól a fákról a sok csicsergő, kicsiny madár. Vígaszként csillan meg egy-egy napsugár. - Ugye szép a Világ? Hallgasd, elmondják a máról, hogy ezernyi fényben táncol a mosolyodtól a külvilág! Hagyd el hát, eleget búslakodtál! - Figyelj, szép a Világ! Hát nézd, ez mind-mind a tiéd! Hát lásd, nyisd ki a szíved! És kiálts, tárd ki a karod! És kiáltsd:- Szeretlek Világ! Ha megbocsájtasz a múltnak, s megválasztod céljaidat, attól majd lelkesedsz és lángra is lobbansz! Akkor hívj köréd másokat és bíztasd, hogy szép a Világ!

Válasz

Márai Sándor:TegezésA hajad, a kezed, a lábad, a szoknyád,A szemed, az álmod, a fogad, a nyelved,A körmöd, a blúzod, a pettyes kabátod,Szempillád, szájad, sértett nevetésed,A kölnid, a cipőd, a melled, a csókod,Unalmad, bánatod, mosolyod, magányod,Életem, életed, halálom, halálod.

Válasz