Vaszary János
  (1867-1939)
 A VELENCEI CANALE GRANDE, GONDOLÁSSAL
 magántulajdon
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 Csobog csobog a falak közt Velence hogy emlékeit egyszer elfelejtse
 
 fut fut a fénye föl alá cikázva hogy elmúlik az ember ifjúsága
 
 Dereng a dóm a felhőn mint a turbán megfejteném titkaidat ha tudnám
 
 de nem tudom egy gondolás vigyázza hogy eljusson egyszer Árkádiába
 
 egy evezővel és puszta kezével és hajtja hajtja elér vagy nem ér el
 
 az oszlopok közt bujdokol a színház színjátékot a víz merengve mintáz
 
 az árnyék nagyobb mint a napsütés Európa még egyszer visszanéz
 
 a felhők is foltokban úsznak mintha az égre ömlött volna ki a tinta
 
 a zeg-zugokban török csónakok is keresik az elveszett napot
 
 az éjszakában földereng a félhold egyszer a város a törököké volt
 
 de összefogták olasz szellemek Európát el nem veszítheted
 
 még akkor se ha giccs ha csak parádé mert nem csak a tied de dédapádé
 
 s kevés a forgó és tündér szerencse hogy e várost még egyszer megteremtse.
 

Válasz

Merj álmodni!"Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátjáka holnapot.Merj kívánni,mert a kívánság a remény forrása,s a remény éltetbennünket.Merj nyúlniolyan dolgokért, amit senki más nem lát.Ne félj olyat látni,amit senki más nem lát.Higgy a szívedbenés saját jóságodban,mert ha így teszel,mások is ezekbenfognak hinni.Higgy a csodában,mert teli van vele az élet.De ami a legfontosabb,hogy higgy önmagadban...mert odabenn a lelkedbenrejtőzik a csoda,a remény, a szeretetés a holnap álmai."Ron Cristian

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Válasz

Válasz

Bodnár Éva - Pükösdi barátságVágy, remény, ha teljesül,és egybeforrhat legbelül,ott pillanatnyi csöndre vált az élet.Találkozik két lélek...Hol elidőz a képzelet,s az álmot nem adózza megsemmilyen hatalom,ott a jutalom: barátság.Ha igaz és erős,fölötte nem győz idő,sem távolság. Megmarada barátság-mag,mely csírát ereszt -Levelet: szeretet.Gyökeret: bizalom.De termése az igazi bőség:Kitartás, hűség!Megtalálsz - megtalállak.Bármi ér, bármi fájhat...Lelkünknek húrjain a dalmár ugyanúgy szól.S ez a szépen szóló hang,most tisztán csendülő harang,mely pünkösd napján szent,mennyei áldást osztogat.Oly távol vagy, s az életkemény próbák elé vetett,de gondolatban gyakranutazom veled. Hívlak.Légy a vendégem!Örömmel megosztom -vedd, fogadd,pünkösdi királyságomat...Baráti ajtón kopognod nem kell,csak lépj be - várlak szeretettel!

 
 
 
 
 
 

 
 
 
 
 
 

 
 
 

Válasz

 
Nem tartottam illendőnek a Hazám összeállitásodhoz fűzni a Faludy Gy. versét. Ezért idemásolom
köszönettel a munkádért. 
 
Faludy György
ÓDA A MAGYAR NYELVHEZ.
 
  Most, hogy szobámban ér az est setétje
  te jutsz eszembe, Szent Gellért cselédje
  s ajkad, melyről az esti fák alól
  először szólt az ének magyarul.
  Arcod mongol emléke rég ködös
  de titkunk itt e földön még közös
  s a te dalod kísér utamra fájón
messze e tájon.
 
  Magyar nyelv! Vándorutamon kísérőm
  sértett gőgömben értőm és kísértőm
  te hangolás barangoló kalandom
  te zengő és borongó hang a lanton
  bőröm, bérem, bírám borom, míg bírom
  és soraimmal sorson túl a síron,
  kurjongó kedv, komisz közöny, konok gyász:
mennyei poggyász.
 
  Magyar szó! Múltam és jövendő sorom
  Népek közt sorom és mindegyik sorom,
  Háza-hazám lovacskám, csengős szánom
  és a dal a számon, mit kérnek majd számon
  nincs vasvértem, páncélom, mellasom,
  de Berzsenyivel zeng a mellkasom
  s nem bír le ellenség, rangomba törvén,
sem haditörvény.
 
  Jöhetsz reám méreggel, tőrrel, ékkel,
  de én itt állok az ikes igékkel.
  Árkon-bokron kergethetsz hét világnak:
  a hangutánzó szók utánam szállnak,
  mint sustorgó füzesbe font utak
  felett alkonykor krugató ludak
  s minden szavamban százszor látom orcád,
bús Magyarország.
 
  Kihalt gyökök: tőzeggel súlyos rétek
  ahol a fák, mint holt igék kiégtek.
  Ős szók: a szemhatárról századok
  ködéből még derengő nádasok,
  gyepűs vápákon elhullt katonák,
  ti bíbicek, bölények, battonyák.
  miket vadásztak vén csillyehajókról
s lápos aszókon.
 
  Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje,
  mély hangok: alkony violasötétje,
  káromlások veszelytő vadona,
  mondatszerkesztés pogány pagonya,
  kötőszók: sok-sok illanó fodor,
  s hangsúly, te vidám, hangsúly te komor
  lelkünk dolmánya, szőttesen, világszép
búzavirágkék.
 
  Múlt T-je: történelmünk varjúszárnya,
  karók, keresztek és bitófák árnya.
  Melléknevek, gazdag virágbarázdák,
  Busák, buják, burjánzók és garázdák,
  S ti, mellérendelt, kurta mondatok
  mint paprika, ha füzérben vereslőn
lóg az ereszről.
 
  Ragok: szegények szurtos csecsemői,
  kapaszkodtok s nem tudtok nagyra nőni.
  És E-betűk serege: fekete
  mezőn zsellérek koldus menete.
  s ti kongó-bongó helyhatározók,
  kukoricásban jó irányt hozók,
  ban-ben-bim-bam: toronyból messzehangzó
könnyű harangszó.
 
  Jelentőmód. Az aszály mindörökre
  ráült a magyar, repedt rögökre.
  Magánhanzó illeszkedés! Kaján
  törvénykönyvvé Werbőczi gyúrt talán?
  Mi vagy? Fülledt ötödfél százada
  robotja tört paraszt alázata,
  vagy összhangunk, mely bolgogult utakra
messze mutatna?
 
  És fönevek, ti szikárak és szépek
  ti birtokos ragokkal úri népek,
  országvesztők, önteltek és hitványak
  s ti elsikkadt, felőrölt állítmányok,
  megölt, vagy messze bujdosó fiak,
  Hajnóczyk, Dózsák, meg Károlyiak,
  ó jaj nekünk, mi történt ennyi lánggal
és a hazánkkal?
 
  Parasztok nyelve, nem urak latinja
  nem grófok rangja, de jobbágyok kínja,
  magyar nyelv! fergetegben álló fácska,
  hajlongasz szélcibáltan, megalázva-
  s ki fog-e tövised lombbal hajtani?
  Arcunkat rejtő Veronika-kendő
és a jövendő.
 
  Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk
  és forró, mint forrongó szellemünk.
  Nem teljesült vágy, de égő ígéret,
  Közös jövő és felzengő ítélet,
  nem hűs palackok tiszta ó-bora,
  nem billentyűre járó zongora,
  de erjedő mustkönnyeinkben úszó
tárogatószó.
 
(Párizs, 1940 május) 

Válasz

Rajki Miklós: Ne rohanj Mindig futsz valahová. Soha sincs semmire időd, Hangzik fel tőled a hivatkozás, És csak folytatódik tovább A versenyloholás. Se látsz, se hallasz, Senkire sem hallgatsz. Csak lótsz-futsz, s loholsz, Mint a versenyagár, Aki csak a célban tudja meg, Hogy a nyúl nem is volt valódi. Elrohansz minden szép mellett, Nem észlelsz semmit, Amit pedig csodálni érdemes lenne. Két hét alatt akarnád látni azt, Amit egész évben észre sem veszel. A léleknek nem kell pénz, A lélek mindig valami szépet remél. Kell neki mindennap a pillanat, Amikor valami szépet befogad, És felerősítve sugározza tovább, Hogy szebb legyen tőle a világ. Milyen kár, hogy szemlélődni elfeledtél már. Pedig, ha tudnád, mi minden van utadban, Mi mindent adott a teremtő, mint jutalmat. A természet gyönyörű kincseit, Évszakok hírnökét, virágok ezreit, Fákat, lombokat, cserjéket, bokrokat, Akik mind feléd fordulnak. Ha néznéd, látnád is, óránként változik a kép, Ahogy fordul a Nap, úgy kúszik tova az árnyék, S a fák levelei mindig másképp mosolyognak, A virágok szirmai más arcot mutatnak. S amikor áttör a lombok közt egy fénysugár, Van olyan, mint a színpadon a táncospár. Látod, mi mindent hagysz ki naponta? Pedig közelről, megállva más ám, mint rohanva. Mennyivel szebb egy virág közelebb hajolva. Autóból is másnak látszik a világ, Amit onnan látsz, az messze nem olyan, mint igazán. A pályán száguldva meg, két végpont között a semmi. Érdemes, értelmes hát ennyire rohanva élni? Szabad-e a szépet a szívbe be nem engedni? Elmehetsz bárhova a világba, annak legtávolabbi sarkába,Soha nem fogod meglelni, Amit itthon, nap mint nap, nem tudsz észrevenni. Mert mit nézel majd végig életed filmjén, Ha közben nem vetted észre a körülvevő világot, Nem ismerted személyesen az útközben nyíló virágot?Nem hagytad köszönni a kis feketerigót, S nem érted teremni, a pirosló csipkebogyót. Gondolkodj, miért is rohansz és hová,Mit ér, ha rohansz, Mindig csak rohansz tovább? Rohansz, és mégse érsz sehová.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
 

Válasz

Szíveket gyűjtök

 

Szeretem azt, aki gyűjt. Naponta van öröme. Megnézi gyűjteményét, gyarapítja, ápolja, gondozza, megmutatja barátainak. Közben örül, hogy neki van az, amit szeret.Tisztelem a bélyeggyűjtőket, a rovargyűjtőket és azokat, akik címkéket, képeslapokat, érméket gyűjtenek. Bármit.Te mit gyűjtesz?Amit én gyűjtök, ahhoz nem kell pénz. Amit gyűjtök, annak nincs ára, mégis mindennél többet ér.Szíveket gyűjtök.A szív jelkép. Az embert jelenti.Úgy járom útjaimat, élem napjaimat, hogy szíveket keresek. Talán bolondnak hinnének, ha tudnák, miért nézek kutatón mások szemébe. Bolondnak hinnének, mint a görög bölcset, aki nappal lámpásával embert keresett a piacon.Szíveket gyűjtök. Nekem nem valami kell, hanem valaki. Ember.Ember, aki rám mosolyog; aki megért; aki tisztességes; aki hűséges; akiben szeretet él; aki örül, hogy észreveszik; akiben a tehetség egy szóra kinyílik; ember, aki egyszerűen érték, mert ember.Ha van olyan nap, hogy nem találok, az én hibám.Nem néztem eléggé szét, nem néztem a látszat mögé, az előítéletek alá.Szerencsétlensége az embernek, hogy a jót szégyelli. Rejti, mint kagyló a gyöngyét. Hát én feltöröm a kagylót figyelemmel, érdeklődéssel és a gyöngyhalászoknál boldogabb vagyok. Mert az emberek között több az ember, aki méltó, hogy annak lássák, mint az, aki összetörte magában az emberséget.Elfogult vagyok? Téged nem ismerlek. Embernek tartod magad. Hányan vesznek észre? Hányan kérik a szíved? Hányan látják, hogy jó vagy?Szíveket gyűjtök. Őrzöm arcukat. A szemük tüzére emlékszem. Ha azt felejtem, énjük bennem marad, amely belém égett egy pillanat alatt.Nincsenek érméim, bélyegjeim, címkéim, sem galambgyűjteményem.Szíveket gyűjtök.Szívem tele van.Velük és az örömmel, amelyet csak ők adhatnak.Eszelősen hiszem, hogy nincs nagyobb, fontosabb, mint az ember. Embertelen korban élünk? Ne hidd el. Csak nézz önmagadba, nézz a mások belső világába s meglátod az Embert. Csak annyi időt fordíts embertársaidra, mint a gyűjtők gyűjteményeikre. Kincseid lesznek. Nem olyan, mit pénzzel kifejezni lehet, nem valamik, hanem sok-sok szív benned, valakik, akiknek értéke semmivel ki nem fejezhető és mind személyes öröm életedben.
 
 

 

Válasz

Kamarás Klára - ElégiaOtt ült az ablak mellett.Emlékszem, varrt szegény.A tű parányi sebet ejtettnapbarnított kezén.Tizennyolc éves voltam,ki még semmit sem látott,s megváltani készültemgőgösen a világot.Ahogy anyámra néztem,egyszerre megviláglott:Nem csak kereszthalálért,szürke napok sodráért islehet valaki áldott.

Válasz

Dsida Jenő: A semmi álma


Elszenderült a SemmiÉs azt álmodta, hogy Valami lett,S az a Valami - én vagyok! És azt álmodta, hogy a messzeségbenElőttem egy szent Cél ragyog,Egy ismeretlen Cél,Amely felé megyek, megyek... És jönnek szembe utasokÉs kérdeznek: honnan jössz?És felelek rá: nem tudom!És kérdeznek: hová mégy?És felelek rá: nem tudom! Lopódzva jő az Alkony, -Lilába olvadnak a zöld mezőkÉs szürkébe a kék hegyek,És én fáradtan, csüggedt fővelMegyek, megyek! ... -- - - - - - - - - - - - - - - - -Milyen furcsákat álmodik a Semmi!

Válasz

 
Köszönöm Tilim. A legszebb mottóm. De az egész  Vörösmarty M. : A merengőhöz verse is sok üzenetet hordoz magában.
Mennyi szeretet és bánat él egyszerre egy helyen  - a szívünkben. Mennyivel jobb lenne, ha az előbiből több lenne. Pedig sokszor csak rajtunk múlik.
 

Richard Carlson-Benjamin Shield: A szív csodája
(részlet)
 

A fájdalom csakugyan összetöri a szívet, védtelenül hagyva ezáltal a szív gazdáját, ilyenkor mégsem a kifosztottság érvényesül, hanem éppen ellenkezőleg, megnyílik számunkra a lehetőség arra, hogy valóban jelen legyünk a tulajdon életünkben, s megzendüljenek szívünk húrjai.
Az igaz szeretet nem azt jelenti, hogy igyekszünk megváltoztatni vagy uralmunk alá hajtani a másikat, hanem azt, hogy éppoly fontos számunkra az, hogy a másik jól érezze magát, mint az, hogy mi jól érezzük magunkat. A valódi szeretet minden közös cselekedetünk alapja.
A harag is a szeretet megnyilvánulási formája, lehet tisztító ereje is. Fontos megérteni, miközben tulajdon haragunkkal és mások haragjával viaskodunk, lényegében korlátokat állítunk fel, és elfogadjuk azok létezését. Ha nem is látszanak annak, ezek a korlátok mégis segítségünkre vannak a valódi szeretet felé vezető utunkon.
Hozhatunk a világba szeretetet, de válhatunk a szeretet kerékkötőivé is. Minden döntésünk fontos lépés lehet a szeretet ösvényén.
Minden tettünk, bármily csekélység legyen is az, befolyással bír a világra. Lehetünk a problémák okozói, de lehetünk azok is, akik megoldják azokat.
Meg kell dolgoznunk azért, hogy biztonságot teremtsünk egymás számára, amelyben a szív fejlődni és működni képes.
Az igazi szeretet rákényszerít minket arra, hogy olyannak lássuk a dolgokat, amilyenek, hogy mind önmagunkról, mind pedig azokról, akiket szeretünk, az igazságnak megfelelően gondolkodjunk.
A szeretet nem más, mint szüntelen megnyílás magunk és a többi ember számára, óhaj, hogy befogadjuk és továbbadjuk a megosztott élet, az együtt megélt percek örömét.
Ha azért szeretünk valakit, mert olyan, amilyen, és nem azért, mert ráillik a kép, amit róla magunknak megalkottunk, akkor felébredünk álmunkból és abbahagyjuk a képzelgést.
Nemcsak a fájdalomnak és a haragnak, de a hibáinknak is lehet léleknövelő ereje. Aki tökéletesnek hiszi magát, az csalódni fog. Szeressük a hibáinkat és tanuljunk belőle, mert hiányosságaink is közelebb vihetnek minket az igazi szeretethez.
Ha az lesz életünk legfőbb célja, hogy a szeretet forrásává váljunk, akkor az életünk csodálatos, áldott, szeretetteljes utazás lesz.
Valamennyiünknek szükségünk van arra, hogy meghallgassanak, éppen ezért, aki ítélkezés nélkül meg tudja hallgatni a másik embert, máris olyasmit tett, amire csak a legnagyobb szeretet képes.
Ha igazán szeretni akarjuk az embereket, először is békét kell hagynunk nekik, azaz hagynunk kell, hogy olyanok legyenek, amilyeneknek megszülettek, és nem olyanok, amilyeneknek mi szeretnénk őket látni.
Az igazi szeretet sohasem válik eszközzé, mert lényeges eleme az, hogy a másikat hagyja létezni.

 
 


 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 
 
 
 
 
 

Válasz