Benjámin László - Nem adhatsz többetBátran légy tenmagad, akárhogy ráncigálnak,vezérnek lássanak bár, vagy muzsikus cigánynak,fölemel tisztelettel a világ, vagy legyűr,a páholyban, a porban az vagy, ami belül.Bátran légy tenmagad, míg valahol tanyát lela hústól és velőtől megszabadult halálfej,s a jajszót, a parancsot, a színt, a dallamottöbbé nem közvetítik a síró huzalok.Elég szégyenre-kínra, hogy magadat kihordod,mi történjék veled? – az már nem a te dolgod.Ha itt az ideje, a sűrűből kibukkana végső látomás, a dörzsölt politikus kan,Allah kinyújtott karja, a császár jó híve,nem véti el soha, kit kell ledöfnie.Megemlegesse minden, hogy hajdan Lilla volt –kecsét és kellemét és báját buzgón dalold,meg is sirat talán a szép Vajda Juliska,hites ágyába bújván – s mehetsz a francba, Miska.Félszeg, gyötrött alak, javító szenvedélymagát-pusztító lángja, szigor, komoly kedély –„Nem volt közénk való!” – az optimista nemzetleköpi tisztelettel Kölcsey Szent Ferencet.Adnak érdemkeresztet, adnak szép hivatalt,s aztán már senki gondja, ha „jobb részed kihalt”.Egy gesztust a világnak, ördög vigye a lelket.És tűrd, hogy rádszegezzék dermesztő önfegyelmed.Kérő gyermek-mosoly, osztódó képzeteksövénye tartaná fel a massziv végzetet?Megraktad a szerelvényt szétszabdalt életeddel,s Pista-e, vagy Attila? - világ árvája ment el.Leteszel ám te is balsorsot és szerencsét,fölösleges batyúd lesz erő, szándék, tehetség,s ha végképp szétzilált is közöny, kétség, ököl,megold és összefoglal a türelmes gödör.Akárhogy hízelegnek, akárhogy követelnek,ne ítélkezz fölöttük, ne kérj tőlük kegyelmet.Ha sorba áll mögötted, ha szétszed a csapat,bátran – de hogyha félsz, hát félve – légy tenmagad.Végezzék el magukban: elvetnek? elfogadnak?Amit majd a halálnak – többet nekik sem adhatsz

Válasz

Arany János - Növünk együttSoknak lettem már, hogy élek,A szemében szúró tüske:De van még egy kicsi lélek,Aki rám hiú és büszke.Ez, hogy nevem is volt "hurcán",Most eszmél csak, most tanulja:S lesi már, ha megy az utcán,Rámutat-e mások ujja. Eddig együtt voltunk gyermek,Én másod-, ő első ízben:Épűltek fa-tornyok, termek,Pacskolódtunk porban, vízben. De, hogy ő nőtt, én is nőttem;Alig ismerünk egymásra:Ő kisasszony lett előttem,Én meg neki óriássa. No, engedjük kedvét telni,Ha okos lesz, majd elhagyja; -Legalább még nem szégyelliHogy én voltam... a nagyapja. (1877. július 30.)

Válasz

“Gyermekeitek nem a ti gyermekeitek. Ők az élet önmaga iránti vágyakozásának fiai és leányai. Általatok érkeznek, de nem belőletek. És bár veletek vannak, nem birtokaitok. Adhattok nékik szeretetet, de gondolataitokat nem adhatjátok,Mert nekik saját gondolataik vannak. Testüknek adhattok otthont, de lelküknek nem,Mert az ő lelkük a holnap házában lakik, ahová ti nem látogathattok el, még álmaitokban sem. Próbálhattok olyanná lenni, mint ők, de ne próbáljátok őket olyanná tenni, mint ti vagytok,Mert az élet sem visszafelé nem halad, sem meg nem reked a tegnapban. Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el. Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak. Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása: Mert ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.” (Kahlil Gibran)

Válasz

„Arany ágon ül a sármány,
kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány,
belezendít citeráján.

Piros alma szívem ágán,
kivirító koronáján,
aki kéri, neki szánnám,
akinek kell, sose bánnám.”




(Weöres Sándor)

Válasz

VÁRNAI ZSENI: CSAK JÖN...
Amit irok az nem betü,
nem szó és nem irás,
csak jőn, aminthogy fú a szél,
csak jön, mint a sirás.

Nem keresem a rímeket,
a dallamot, zenét,
csak átadom a föld, a nap,
a hold üzenetét.

Csak állok, mint az út porán
vad cserje, egymagam
s néha tündérré változom,
virágom annyi van,

illatot irok akkor én
és mézet pergetek,
pillék és méhek szomjasan
isszák e verseket.

S ott lengek ősszel lombtalan,
csupaszon, meztelen,
tar ágaim remegnek mint
a hur egy hangszeren,

vihar vad ujja megcibál
s a zápor rámszakad,
ez is zene, kottája nincs,
leirni nem szabad.

Véremből ne legyen betü,
se szó, se dal, se rím,
peregjenek el hangtalan
halk szivveréseim,

csak úgy, mint felhők szállanak,
mint percek pergenek,
mint fönt a csillagénekek
némán ellengenek.

Válasz

" S a lepke, a virág, minden mi érez,Fejedre oh anyám! áldást rebeg;De egy, ki mindenét nyeré tetőled,Nem tud szólni, csak hallgat gyermeked."Eötvös Loránd: Anyámnak

Válasz

Válasz

Furcsa játék ez az életFurcsa játék ez az élet,És az ember gyakran téved,Igy lenne jó? Vagy tán másként?Nem ad választ a száz év.Sűrű lombú erdő mélyén,Pipálgat egy barna kémény,Kicsi házunk tartja hátán,Ez a kisház vállán.Évek óta már köt a város,A kő, a robogás,Százezer ember, a zaj, a rohanás,A házak felett az ég füst színű,Szürke, sose kék,Mint az élet más.Tisztavízi patak útján,Papírhajó úszott némán,Benne volt az összes álmom,Nagyvárosra vágytam.És a gyorsan múló évek,Engem mindig máshol értek,A kis házban régen láttak,Mégis mindig várnak.Évek óta már köt a város,A kő, a robogás,Százezer ember, a zaj, a rohanás,A házak felett az ég füst színű,Szürke, sose kék,Mint az élet más.Ott születtem, itt meg élek,Odakötnek gyermekévek,Mind a kettő egy-egy részem,Megfér a szívemmel.Máté Péter

Válasz

Szép dal! 

Válasz

Válasz