WASS ALBERT:
Nagypénteki sirató
Elmegyünk, elmegyünk, messzi útra megyünk,
messzi út porából köpönyeget veszünk…
Nem egyszáz, nem kétszáz: sokszáz éves nóta.
Így dalolják Magyarhonban talán Mohács óta.
Véreim! Véreim! Országútak népe!
Sokszázéves Nagypénteknek
soha sem lesz vége?
Egyik napon Tamás vagyunk,
másik napon Júdás vagyunk,
kakasszónál Péter vagyunk.
Átokverte, szerencsétlen
nagypéntekes nemzet vagyunk.
Golgotáról Golgotára
hurcoljuk a keresztfákat.
mindég kettőt, soh'se hármat.
Egyet felállítunk jobbról,
egyet felállítunk balról,
s amiként a világ halad:
egyszer jobbról, egyszer balról
fölhúzzuk rá a latrokat.
Kurucokat, labancokat,
közülünk a legjobbakat,
mindég csak a legjobbakat.
Majd, ahogy az idő telik,
mint ki dolgát jól végezte:
Nagypéntektől Nagypéntekig
térdelünk a kereszt alatt
húsvéti csodára lesve.
Egyszer a jobbszélső alatt,
másszor a balszélső alatt,
éppen csak hogy a középső,
az igazi, üres marad.
Nincsen is keresztfánk közbül,
nem térdel ott senki, senki.
A mi magyar Nagypéntekünk
évszázadok sora óta
évszázadok sora óta
ezért nem tud Húsvét lenni.
Így lettünk országút népe,
idegen föld csavargója,
pásztortalan jószág-féle.
Tamással hitetlenkedő,
kakasszóra péterkedő,
júdáscsókkal kereskedő.
Soha-soha békességgel
Krisztus-Úrban szövetkező.
Te kerülsz föl? Bujdosom én.
Én vagyok fönt? Bujdosol Te.
Egynek közülünk az útja
mindég kivisz idegenbe.
Bizony, jól mondja a nóta,
hogy elmegyünk, el-elmegyünk,
messzi nagy útakra megyünk.
Messzi nagy útak porából
bizony, köpönyeget veszünk.
S ebben a nagy köpönyegben,
sok-sok súlyos köpönyegben
bizony pajtás, mondom Néked:
rendre, rendre mind elveszünk

NAGYPÉNTEK.jpg

Válasz

Máté Rózsika
Húsvéti áldás

Áldott légy Jézusunk, minden egyes percben,
Köszönjük, hogy minket Te nem hagytál cserben.
Köszönjük, hogy bűneinkért kereszthalált szenvedtél,
S hogy Te minket magad mellől soha el nem engedtél.

Köszönjük, hogy minden napon szeretettel gondozol,
S hogy minden egyes nehézséget helyettünk elhordozol.
Köszönjük, hogy esélyünk van napról napra változni,
S Hozzád mindig szeretettel, s tiszta szívből áldozni.

Olyan sokszor megmutattad, hogy parányi az életünk,
Amit Tőled elzárkózva s ürességben élhetünk.
De Te mindig felemeltél, s letörülted könnyeink,
S helyettünk Te hordoztad el a keresztfán a bűneink.

Köszönjük, hogy szereteted megújít és támogat,
S hogy Te vagy az egyedüli, ki nem ítél el másokat.
Köszönjük, hogy megbocsátasz, bár olyan sokat tévedünk,
S hogy Temiattad értelmet nyer reménytelen életünk.

Köszönjük, hogy életünket örökre megváltottad,
S hogy királyi életedet miattunk feláldoztad.
Köszönjük. hogy kedves szíved minket ennyire szeret,
Kérünk téged áldjon meg, és őrizzen meg szent kezed!

husveti_vallas_002.jpg

Válasz

Én a magam részéről nagyon szeretem Juhász Gyula verseit is.
Valóban! Ez a vers remény és biztatás! Már az első versszak különösen megragadta a figyelmemet.
"Mezők smaragdja, örök élet, könnyektől harmatos dalom" Gyönyörű!
Köszönöm szépen Sárika.

Előzmény

Válasz

Juhász Gyula: Húsvétra
Juhász Gyulát sokszor szomorú vagy éppen komor költőnek titulálják, a bánat lírikusának. Ez a költeménye a húsvéti ünnep lényegét, a halált, az elmúlást, és ezzel szemben a hitet, a feltámadást énekli meg, szomorúsága ellenére reményt adva. Legyen mindenki számára biztatás ez az 1919-ben írt vers ebben a mai, vészterhes világban is…

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Válasz

Könyörgés bűnbocsánatért és hálaadás a jó Isten irgalmáért.
Igazán nagyon szép ez a Balassí Bálint vers.
Köszönjük szépen Sárika, hogy elhoztad nekünk.

Előzmény

Válasz

Balassi Bálint:
Balassi Bálint nevére,
melyben könyörög bűn bocsánatjáért,
és hálákat is ád, hogy Istenhez való
megtérése által kedvet lelt Istennél;
s azáltal az örök kárhozattól megszabadult
Bizonnyal esmérem rajtam nagy haragod,
Felséges Úr Isten, és kemény ostorod,
Kivel tagaimot,
Bűneimért nékem igen ostorozod.
Alázatos szívvel, Uram, téged kérlek,
Ellenem felemelt kezeidet tarts meg,
Szent Isten, könnyíts meg,
Irgalmasságod is énhozzám mutasd meg!
Láttam bűneimet, kikkel életemben
Vétkeztem ellened, vitt ördög az bűnben
És az test az tőrben,
De mégsem gondoltam, hogy így járjak ebben.
Anyámnak méhében bűnben fogantattam,
Kiből noha tőled kimosogattattam,
De gyarlón maradtam
És annak utána visszatántorodtam.
Soksága bűnömnek rettegtet éngemet,
Csak irgalmasságod biztatja szívemet,
Siratván bűnömet,
És szívből óhajtom kegyelmességedet.
Senki nincsen, Uram, ki bűn nélkül éljen,
Mert még az igaz is hétszer ő napjában
Béesik az bűnben,
De szent lelked, azki ismét felemeljen.
Illik, hogy elfordulj, Uram, bűneimtűl,
Kivel rakva vagyok talpig mind tetétűl,
De kegyességedtűl
Nem illik, hogy megfossz irgalmasságodtúl.
Bocsásd meg kötelét inkább ajakimnak,
Kik szüntelen téged felmagasztaljanak,
Hálákat adjanak,
Jóvoltodért néked híven szolgáljanak.
Az én lelkem is kész mindenkor dicsérni,
Irgalmasságodért nagy hálákat adni,
Rólad emlékezni,
Gondolatim rajtad mindenkor tartani.
Légyen ez énnékem az én bűneimért,
Nagyobbal is néked mert tartozom ezért,
Nagy sok vétkeimért
Éngem el nem vetél sok álnokságimért.
Ím, ha bűneimből ki nem térek vala,
Vagy hogy vétkeimből ki nem emelsz vala,
Ím, mint vészek vala,
Örök kárhozatra tántorodom vala.
Néked azért nyelvem híven énekeljen,
Elvött jovaidért tégedet dicsérjen
És holtig tiszteljen,
Hogy annak utána örökké élhessen!
Tanúságra szerzé ez verseket öszve,
Kinek neve vagyon az versek fejébe,
Magát megesmérte,
Ajánlja is magát Istennek kezébe.

e68f076ee6d0bcc81da4de6462de76f5.jpg

Válasz

Stefura Erzsébet -Virágvasárnaptól golgotáig

Erre fog jönni, ahol én lakom!
Minden virágom eléje rakom,
S hova nem jut, majd köntösöm teszem,
Hozsánnázva kiáltom lelkesen:
Óh, jöjj, lakozz velem!

Amit adtam, lásd minden kevesen,
Szívemet is ráadom, ez nekem
Legtöbb mit bírok; köntösöm után
Szépen kiterítem az út porán,
Eléd, vágyam nyomán.

S lelkendezem. Vaj' lesz-e rá szavad,
Ez áldozat mily örömet arat?
Te sírsz, arcodon gyász felhője ül
S én Téged hívtalak meg ünnepül?
Ujjongásom elül.

Sötét napok nagy kínja szemedben.
Látod a várost romokba verten,
Magadat is. (Mit az öröm nem lát)
Az Isten-Fiát fára szegzetten.
Szívem visszaveszem.

Örömnek szántam, búnak nem adom.
Nincs már hozsánnám, beborult napom,
Hogy fordulhat a hajnal így estbe,
Virágaim hervadásba veszve,
S a köntös kezemben.

Új zajongás, vajon mi lehet az?
A városon túl mit kiáltanak?
A Király! S üvöltnek összevissza;
,,Keresztre föl!" E látványt ki bírja?
Én okoztam volna?

Elhagytam Őt, ott, akkor az úton?
Hogy most kelljen Golgotához futnom?
- Én Királyom! Földöntúli kínban
Hozzád jöttem igaz bűnbánatra
Méltó hódolatra;

Hozsánna, hozsánna! Zengi ajkam!
Kereszted megérlelt, megváltattam!
Áldott, Ki jő az Úrnak nevében!
Véred megmosott, nyomodba tértem,
Szent ünnepre értem.

VIRÁGVASÁRNAP5.jpg

Válasz

Csoóri Sándor
Virágvasárnap

Valahol most egy tulipán-szájú,
kicsi szamárka ordibál,
hátára odaképzelem magam
s vagyok Jézus király.
Förgeteg-fehér szilvafák közt
máris a borhegyre megyünk,
hozsannázó bokrok fölött
apostol-felhő jön velünk -
Jártak itt ólom-zord hadak,
lánctalpukat a sár fedi,
sisakjukon, mint sastojáson,
tapos a kis csacsi -
Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék
homályában bort nyakalunk
s kőből-kihasított fejű
rokonokkal dúdolgatunk:

Szent István, térdepelj közénk,
magyarok térítő királya,
nagyobb király térített minket,
idők vasából koronája.

De itt vagyunk, de megvagyunk,
nézzük, hogy nő a völgyi búza
s a szőlővirág hogy kígyózik
fölrepedt, égő homlokunkra.
Így éneklünk s az ördöglábú
asztal lesz majd a nagydobunk -
parasztok és Jézus király,
egymást karolva mulatunk.

z7jw14qg8l4.jpg

Válasz

Sági Erzsébet:

Békében Istennel



Életemről döntesz,

elfogadom utam.

Volt, hogy lázadoztam,

tiltakoztam, Uram.



Veszteségeimet

számon kértem Rajtad,

bölcs nyugalommal

tombolásom hagytad...



Múló évek hoztak

mind közelebb Téged.

Ma már tudom, egyszer

színed elé lépek.



Addig is köszönöm,

hogy életet adtál,

esésemből mindig

talpra állítottál.



Botladozásokkal

haladok utamon,

célom változatlan...

Hozzád kell eljutnom.

THM_0012080133.jpg

Válasz

Kárász Izabella-VIRÁGVASÁRNAP

Jeruzsálemnek útja oly csodás,
Olyan gyönyörű, mint egy álmodás.
Lángolva süt a fénylő Nap hevet,
Nézi ez ünnepi, nagy sereget.

Virágok, ruhák tarka szőnyegén
Jár a dúsgazdag, a koldus-szegény.
Hozsannát kiált millió torok,
És mindannyian olyan boldogok!

Pálma hull, térdek mélyen hajlanak,
Amerre Jézus lassan elhalad.
Ujjongó szavak..., új virágeső...
Áldott a Király!... Áldott, aki jő!

Jeruzsálemnek útja csupa fény,
Virágvasárnap... régen várt remény...
Örömmámorban ül a nagy tömeg
Jézusnak egy utolsó ünnepet.

S míg minden virág elébe lehull,
Jézusnak lelke lassan elborul.
Látja előre a nagy végzetet
És megsiratja Jeruzsálemet.

Hervad a virág, mi letépve van,
A nagy tömeg is lassan elsuhan...
Virágvasárnap! Te szép! Te csodás!
Miért múltál el, mint az álmodás?

VIRÁGVASÁRNAP4.jpg

Válasz