Túrmezei Erzsébet:


A harmadik.. Valamit kérnek tőled.Megtenni nem kötelesség.Mást mond a jog,mást súg az ész.Valami mégis azt kívánja: Nézd,tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.
 
Messzire mentél.Fáradt vagy. Léptél százat.Valakiért mégegyet kellene.De tested, véred lázad.Majd máskor! - nyugtat meg az ész.És a jog józanságra int.De egy szelíd hang azt súgja megint:Tedd meg, ha teheted!Mindig arra a harmadikra hallgass,mert az a szeretet.
 
Valakin segíthetnél.Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.Tán összetörte a szíved.Az ész is azt súgja: Minek?De Krisztus nyomorog benne.És a szelíd hang halkan újra kérlel:Tedd meg, ha teheted!Mindig arra a harmadikra hallgass,mert az a szeretet!
 
 
Ó, ha a harmadikegyszer első lehetne,és diktálhatna, vonhatna, vihetne!Lehet, elégnél hamar.Valóban esztelenség volna.De a szíved békességről dalolna,s míg elveszítenéd,bizony megtalálnád az életet!Bízd rá magad arra a harmadikra!Mert az a szeretet.
 
 
 
 

Válasz

Válasz

Válasz

A nyár illata
 
 
 
 

Válasz

Mindig megtalálsz engemet


Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalász engemet!

Amikor szomorúság gyötör,
úgy kell a vigasz, mint a víz,
mikor a bánat súlya összetör,
akkor is mindig bennem bízz!

Amikor nincs ki meghallgat,
pedig beszélni kell neked,
melletted mindenki elballag,
gyere, keress meg engemet!

Amikor nem kell más, csak mosoly,
s mindenki rideg, mint a jég,
mikor mindenki túl komor,
akkor is hozzám gyere még!

Néha csak jó szó kellene,
valaki fogja meg kezed,
s nincs senki, kitől megkapod,
hívjál, én ott leszek veled!

Amikor váratlan öröm ér,
senki nincs, kivel megosztanád,
vagy talán rádtör egy szenvedély,
hadd legyek néked társaság!

Ha magány kínozna bús éjjelen,
vagy útra kelnél, de nincs kivel,
mindig számolhatsz énvelem,
veled megyek, ha menni kell!

Ha elvesztenéd mindened,
s már hited sem maradna meg,
ne feledj, számíthatsz énreám,
megtalálsz mindig engemet!


/ Szuhanics Albert /

Válasz

 




Tudod-e, jó pajtás! miben áll boldogság? Vagy hol találtatik a kedves múlatság? Nincs a cifra várban, nincs a nagyságoknál, Sok cselédû pompás fõméltóságoknál. Ott nincs, hanem vagyon, hol kicsiny zörgéssel Élnek az emberek egy szeretett széppel. Mi kell ehhez egyéb, hanem egy jó barát, Ki víg kedvvel reám köszönje poharát. Hát ha hunyorított szemtõl távol esvén Cicámat oldalom mellé leültetvén Mézes máli mustot tölt mázos kupában, Nemde boldog vagyok, mint császár Kínában; Esküszöm az égre, Babuskám, szeretlek. Esmérd meg szívemet, hív lészek, míg élek. Bár messék el Párkák életem fónalát, Adsza kacsót, íme, tartsuk a parolát, Nem akarom, éltem hosszúra terjedjen, Mit használ, hogy hajam õsszel keveredjen. Szerelem s jó barát nélkül az öregség, Unalmas, szomorú keseredett vénség; E kettõ érdemli ugy-e az életet? Adjál, pajtás! adjál igaz feleletet.



 
Orczy Lõrinc

Válasz

 

Válasz

képet nemengetem megprobálom ujra

 

Válasz

Radnóti Miklós - JúniusNézz csak körül, most dél van és csodát látsz, az ég derüs, nincs homlokán redő, utak mentén virágzik mind az ákác, a csermelynek arany taréja nő s a fényes levegőbe villogó jeleket ír egy lustán hősködő gyémántos testü nagy szitakötő.
 

Válasz

 
  
 

 

Válasz