„– Idétlen kis fehér kukac
Hempergett a homokban.
Kérészláb lőn – és éveket
Tölt a mély vízfenéken,
Olyan hosszú idő után,
Hogy egy óráig éljen,
Kérésszé vált és ideje
Nincs a hivalkodásra,
Mivelhogy néhány perc
Egész életének határa.”
Ismeretlen
 
 
Apró, barna, gyűrűs, kis, tarka, tavi kérész.
Te szerencsés holló egynehány száz télig,
Te szerencsés kérész reggeltől estvélig,
Ti a természetnek szülöttei vagytok.
Csokonai

Válasz

Gyönyörűek!!
Tiszavirág!!

Válasz

Weöres Sándort így ihlette meg:
Tiszavirág


Bóbitás hervadás néz a fák mögül, száraz, csörgõ, szõke sás kontyán fénylõ álom ül. Lég lobog, víz zubog, menny szövi tele: hullámzik, rezeg, ragyog a föld árnyék-köntöse. Lég ölén, víz körén, mindenütt vagyok, élõ szem-szív-szövevény, soha el nem lankadok. Sokezer tetemem gyûlik iszap-ágyon. Vizirózsa-levelen újra megrebben az álom.

Válasz

Válasz

 
 
 Tiszavirág


Szint' áll a folyó libegése,
Hullámot alig vet a mély,
Alig érzik a szél pihegése,
Az ég is, a föld is alél.
Mondd már, tétova szívem,
Mért borzol e csókpuha szél?

Engedd el a rúdat, a csónak
Járását ismeri már!
Nem tudsz-e örülni a jónak,
Míg lángol a dél meg a nyár?
Nézd, hogy táncol a vízen
A sok pici percnyi bogár!
 
Sík
Sándor

Válasz

 
 
Rózsák
 
Rózsák pompáznak kinn a kertben.
Fürödtek a csendes esőben.
Az eső nekik jól esett,
fokozta a szépségüket.

Most már csak a napsütés kellene,
hogy gyönyörködjünk a létükben.
A rózsáknak színélménye
mindég eljut a szívünkbe!  
 

Halász István
 

Válasz

 Köszönöm Zsóka, nagyon szép volt. jól énekelték a fiúk. 
Tetszik. Szép  estét Neked.

Válasz

 
Hallgat a dal ma 
 
 
Hallgat a dal ma, 
mint kutak mélyén sötét 

vizek nyugalma, 
 
Amint az elégő 
fél esti alkonyatban 
a csend felénk jő. 
 
Békére vágyom, 
Mély ez a csend, dallama 

Nyugtalan álom. 
 
Egry Artúr 
 
 

Válasz

A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás.Márai Sándor

Válasz

 
 
 

 
 
 Tiéd a szeretetem /apák napjára/
Kicsit elszaladtak az évek
És néha külön utakon járunk
De fülembe hallik még az ének
Ahogy ketten dalolva sétálunk.
Nem félem a magányt, hisz
Bennem élsz, mindig itt vagy velem.
Oly mélyen, mint Atlantisz
És éppoly titkosan, rejteken.
Mindennél nagyobb kincsem
Ha megölelsz, csak oltalmazón
Mert az ilyen (ünnep)napon
Nálad fontosabb nincsen.
Két karomba zárlak, ahogy
Réges régen ringattál Te engem
S hajam simítod, miképpen szerettem.
Fáradt szemedben már halk a sóhajod.
Két karodba zárod velem
A holnapot. Nehogy elszökjön
A pillanat, hogy örökkön
Örökké Tiéd a szeretetem.
 
Phille_Viö

Válasz