Csodálatos ez a vers kedves Erika!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Magdi.

Előzmény

Válasz

Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni.

Amikor nem birsz már el egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Igy sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egyszál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szived akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki sem vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket.

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják,
Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szived nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodálatos nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán!
Te békédet is őrzi katona a vártán.
Teérted is felkél isten áldott napja,
Érted is mond imát kis templomod papja.

Tárd ki szived minden szépnek, jónak,
Nyújts segitő kezet a rászorulónak!
Adjál szeretetet, mit majd viszonoznak,
Mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak!

Sütkérezz még kssé az őszi napsütésben,
Lapogass csendesen az emlékek könyvében!
S ha majd a Sorssal meg tudtál békülni,
A még hátralévőt könnyebb lesz leélni.

(ismeretlen szerző)

2011-09-16_15-24-46.jpg

Válasz

"Ezért őrizz meg szívedben, mi lelkednek kedves,mert
az idő szekerén visszaút nincs,hisz az idő - az idő a legnagyobb kincs.

Gyönyörű verset kaptunk Tőled kedves Erika.

Köszönjük szépen.

Örömteli, szép hétvégét kívánok én is Neked!

Szeretettel: Magdi.

Előzmény

Válasz

EZZEL A SZÉP VERSSEL KIVÁNOK NAGYON SZÉP, DERŰS HÉTVÉGÉT MINDANNYIOTOKNAK.

Ádám J. Csaba~Az idő -
-
Elszalasztott napok,évek
múltba veszett szép
remények.
Csak állunk,s nézünk,
már-már félünk,ami már
nincs...az idő az elveszett
kincs.
-
Elengedett kezek,
könnybe lábadt szemek,
miért már akartunk tenni,
jelenben nem tudjuk feledni.
-
Ősi hiba utoléri az embert,
később bánja meg amit
eleresztett ,kérhetné bár az
időt a pillanattal vissza,de
a múltat a jelen könyörtelen
elissza.
-
Az idő - az idő az nagy
kincs,ha kérhetnéd,s újra
élhetnéd,maradásra nem
bírhatnád bárhogy kérlelnéd.
-
Csak haladna szekerén
előre,s nem állna meg
véled pihenőre,s elveszett
emlékeket hozna néked
időről-időre.
-
Ezért őrizz meg szívedben,
mi lelkednek kedves,mert
az idő szekerén visszaút
nincs,hisz az idő - az idő
a legnagyobb kincs.

100_3155.JPG

Válasz

Köszönjük szépen kedves Erika a gyönyörű verset.
Áldásokban gazdag hétvégét kívánok!
Szeretettel: Magdi.

Előzmény

Válasz

IGEN ATYÁM

Igen, Atyám, mert így kedves előtted,
Öröm vagy bánat ér, akármi gyász,
Kezed megáld mosolyt, borút vagy könnyet,
S a lelkem békén, csendben rád vigyáz.

Igen, Atyám, ha hű karod vezérel,
S közeleg fényivel a messze cél,
Kísértés, támadás viharszelével
Pokol hatalma is feléd segél.

Igen, Atyám, ó, mindenen keresztül!
Igen, Atyám, ború vagy fényözön
Tetőled száll rám, atyai kezedből.
A földön másban nem gyönyörködöm.

Igen, Atyám, az évek úgy sietnek,
Számuk kiméri hűséges kezed.
S te társz kaput megfáradt gyermekednek,
A boldog óra ha elérkezett.

Megyek, amerre utam kijelölted.
Úgy hív, úgy vár a szent atyai ház.
Igen, Atyám, mert így kedves előtted.
A lelkem békén, csendben rád vigyáz.

Túrmezei Erzsébet

Válasz

Nehéz ilyenkor megszólalni....
Csak annyit írok le, hogy hálával teli a szívem.......
Köszönöm Sárika, hogy olvashattam.

Előzmény

Válasz

Nagyon megható
Köszönöm szépen Sárika, hogy olvashattam.
!

Előzmény

Válasz

Nagypéntek kategória bejegyzései
MEGSEBESÍTTETETT ÉRETTÜNK!


Ézsaiás 52:5

Nem egyedül csupán Júdás
felel a kiontott vérért,
nem Pilátus, főpap vagy más,
de az egész világ hibás:
én is, te is, én is te is!

Nem csupán az írástudók,
főpapok, farizeusok.
Mi is nevettünk, csúfoltuk,
a két lator mi is vagyunk:
én is, te is, én is, te is!

Nem az a négy szeg, mely átdöfte
szent testét. Kínban vergődve
a kereszt sem fájt annyira,
mint mi s lelkünk kárhozata
Az enyém is. A tied is!

Nem a szikla, mely elfedte
a hideg sír sötétjébe…
Mi temettük el örökre
rideg formaság szirtjébe:
én is, te is.

És most haldokló Mesterem
kérdi tőlem: igen vagy nem?
Bűnösségedet vállalod?
Én vállaltam, s megbocsájtott…
Vérével hófehérre mosott.

Balk Margit
(Costache Ioanid „Nu-i singur Iuda vionavat…” című versének átdolgozott fordítása)

Válasz

KRISZTUS KÖVETÉSE


Városokon át, falvakon által
ott halad Ő és telve csodákkal,
a levegő: mert szökdel a sánta,
vakok ujjongnak a napot látva,
néma ajkon is örömdal zendül.
Halott lép elő hideg verembül.
A csodatevőt kíséri, amerre
megy, lépdel a lába, betegek ezerje.
Tódul a nép, hogy ámuljon, lásson.
Úr a halálon! Úr elmúláson!
Nevét a hír is szárnyra kapja.
Tanítványai kicsiny csapatja
boldog, hogy benne Urára tekinthet.
Úgy szereti mindet és vezeti mindet!
Galilea fénylő ege alatt
Isten fia halad, halad, halad.

…Valakit ott a koponyák hegyére
kísér a nép. Száz sebből csorog a vére.
Ostormegtépte vállán durva fábul
nehéz kereszt. A tömeg zajong, bámul.
Gőgös gúnnyal farizeusok nézik,
vad poroszló hogyan sújt rajta végig.
Körültekint. A lázas két szeme
mintha keresne, mintha kérdene:
hányan vele és hányan ellene?

Hányan vele? Fenne a kereszt alatt
viharvert, könnyes, árva kis csapat:
a tanítvány, akit szeret vala…
néhány asszony még… zeng a kardala
hideg közönynek, hahotázó gúnynak.
Fekete földre véres cseppek hullnak.
Mit vétkezett, hogy így kell halnia?!
Szenved, szenved az Isten Fia!
Szenved, szenved az Isten Fia.

Ő ment az úton. Hátra nem tekintett.
Életet mentett, égi magot hintett,
s bár százak, ezrek léptek nyomára,
tudta, hogy megy: fel a Golgotára.
Tudta, hányan maradnak el mögötte.
Azt kérdezik csak, uralkodni jött-e.
Ha nem, hát vissza, rettenve, ijedve.
Szenvedni vele kinek volna kedve?
Tudta, hogy fenn, fenn a kereszt alatt,
csak egy viharvert, árva kis csapat,
csak annyi lesz az, ami megmarad.

Isten Fia halad, mégis halad
ma is. Napfényen… viharon keresztül…
vad tengeren is hívó szava rezdül.
Elő, tengeren járó Péterek!
Hány riad vissza: Tovább nem merek.
Pedig tovább még, a főpap elébe,
hol rágalom tőrét döfik a szívébe.
Ki vele járt viharzó tengeren,
Hány mondja most gyáván: „Nem ismerem.”
Tovább, tovább! Kereszt gyalázatát
hordva ki éri el a Golgotát?!

A könnyes, árva, viharvert csapatnak
odaát pálmát és koronát adnak
fehér, hótiszta angyalseregek.
Kitárulnak tündöklő egek.
Ujjongva zeng az örök hálaének.
De hányan lesznek, akik odaérnek?

Túrmezei Erzsébet

Válasz