ROBERT BURNSJOHN ANDERSON, SZÍVEM, JOHNJohn Anderson, szívem, John kezdetben, valaha hajad koromsötét volt, s a homlokod sima. Ráncos ma homlokod, John, hajad leng deresen, de áldás ősz fejedre, John Anderson, szívem. John Anderson, szívem, John, együtt vágtunk a hegynek: volt víg napunk elég, John, szép emlék két öregnek. Lefelé ballagunk már kéz-kézben csöndesen, s lent együtt pihenünk majd, John Anderson, szívem. /Ford.: Szabó Lőrinc/
 

 

Válasz

József Attila:Amit szívedbe rejteszAmit szívedbe rejtesz,szemednek tárd ki azt;amit szemeddel sejtesz,szíveddel várd ki azt.A szerelembe -- mondják --belehal, aki él.De úgy kell a boldogság,mint egy falat kenyér.S aki él, mind-mind gyermekés anyaölbe vágy.Ölnek, ha nem ölelnek --a harctér nászi ágy.Légy, mint a Nyolcvan Éves,akit pusztítanaka növekvők s míg vérez,nemz millió fiat.Már nincs benned a régentalpadba tört tövis.És most szívedből szépenkihull halálod is.Amit szemeddel sejtesz,kezeddel fogd meg azt.Akit szívedbe rejtesz,öld, vagy csókold meg azt!

Válasz

VERES PÉTER: ÉN NEM MEHETEK EL INNEN Én nem mehetek el innen soha-sehova, Nekem nincs útlevelem, nincs gazdag rokonom, nincs pénzes barátom, millió sárbaragadt paraszt a szomszédom. ezeknek sorsa az enyém, s az is marad örökre. Nekem csak térkép a nagyvilág, talán sohase látom Párizst, Rómát, sohase látom Amerikát, sem a déltengeri szigeteket; barnás folt marad számomra a sziklás spanyol föld, és zöld folt marad a szibériai steppe. Azt mondta egyszer valaki, úgy mondják, egy görög bölcs: „adj egy szilárd pontot és kifordítom sarkaiból a világot." Én megtaláltam azt a pontot, legalább is önmagam számára. Ez a föld, amelyen élünk: a sziksós puszta, a ragadós televény, a szaladó homok és a tízmillió magyar, aki benne él. Hogy szép e a mi hazánk, szebb-e, mint másoké, nem tudom, nem is keresem: hogy fegyverrel hódítottuk, vagy munkával szereztük, beköltöztünk-e, vagy a földbõl nõttünk: mindegy ma már - egyek vagyunk vele. Napunk közös a többiekkel, de a mi csiráinkat is felébreszti, a felhõk elszállnak, de esõjüktõl a mi füveink is nõnek: a mások szép és gazdag földjét én hát nem irigylem. Lábammal bokáig járok a magyar sárba, arcomat kicserzi az éles pusztai szél, szemeimet kicsire húzza a kemény sivatagi napfény; gondjaim lehúznak a földre, vágyaim fölemelnek a felhõk fölé, nincsen más számomra, mint emésztõ töprengés, forró vágyak és kemény akarat: ide kell hoznunk a nagyvilágot, ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, ami nemes és amit érdemes.
 

Válasz

Wass Albert: Otthon (részlet)Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.Ez az otthon.Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ű igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.
 


 

Válasz

Válasz

 
 

Válasz

Válasz

A Szeretet Palotájának kapuja kétfelé nyílik. Ahol beléptél, ugyanott ki kell lépned egyszer, hogy visszatérj oda, ahonnan indultál. Mindazt, amit teremtettél, magad mögött hagyod, de később bármikor visszanézhetsz rá. Amikor visszatekintesz, látni fogod: a Szeretet Palotája fényesebben ragyog a te teremtő fényed által.
 
 

 
 
 
 

Válasz

Ne menj előttem, lehet, hogy nem tudlak követni
Ne gyere mögöttem lehet, hogy nem tudlak vezetni
Gyere mellettem és légy a barátom

Válasz

 
 
 
 

Válasz