Válasz

Szép álmokat!

Válasz

Horváth-Varga SándorAMIT AZ ÉLETTŐL AKAROKRemélni jót és alkotni szépetBoldognak látni minden népetMegetetni az összes éhezőtVirággal ültetni be tar mezőtÉs meglocsolni a sivatagotEz - mit az élettől akarokBékében nevelni sok gyermeketS ne legyen rémisztő a rengetegFény gyúljon fel az agyakbanS az ember ne éljen akaratlanCsak az örömök legyenek nagyokEz - mit az élettől akarokEmlékezni arra mi régen voltBecsülve tisztelni az öregkortMert tapasztalás tanít jövőtÉs erős oltalmazhat serdülőtHogy városokat ne fedjen el homokEz - mit az élettől akarokA vérnek legyen végre értékeS nem kérdezve, hogy kérték-eCsak adni, magadból őszinténHogy kísérjen a tudás, a fényS a gyermekek legyenek boldogokEz - mit az élettől akarokKérem, legyen mindennap ünnepHol könnyet nem a fájdalmak szülnekLegyen hit, megértés, szeretet, békeHisz az életnek van valódi értékeÍgy büszke lehetek, hogy ember vagyokEz - mit az élettől akarok


 

Válasz

__________________"Becsulj meg minden embert,








minden teremtmenyt,
akar a novenyt is,amely arra tanit,
hogy mi a szeretet."/Stephanie Dowrick/


_____________________

Válasz

 

KolonicsElfogyott a levegő, megállt a víz is, szemed írisz-színei homályba vesztek, megfulladt a délelőtt, ahogy eveztél, s meregetted a vizet, fulladt a tested, a csend viszi már csak csónakod, a csendet, lapátolod, oda a ritmus, az esték, a reggelek, a játék, az arany-hajnal, döbbent arcok körbe vesznek, s még kilesték, ahogy most lebegsz, az evezőt markolod, te már csak csodálkozva nézel, miért is, lett homályos Peking, dobogó, s érmek, elfogyott a levegő, s a csak azért is...

Varga Z. Lajos
(Határtalan szomorúsággal.)
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 

Válasz

Válasz

 
 

 
Szitakötő

 
 
Feküdtem kint a kertben
az őszi napsütésben,
s egy szitakötő szállt rám,
karomon pihen szépen.
Nem mozdultam, és ő sem,
csak ült nyugodtan, bátran,
én meg mohón figyeltem,
hogy ily közelről láttam.
 
Úgy csillogott a fényben
áttetsző, könnyű szárnya,
mint finom erezetre
rálehelt selyemhártya,
tükörnél fényesebb volt,
a napfényt visszaverte,
s a szárnyak közt húzódott
szép, karcsú, bársony teste.
 
Elrepült, visszaszállott,
fejét is megfigyeltem:
nagy, sötét, mozgó gömb volt
a finom, karcsú testen,
hajszál bajusza rezgett,
mintha szimatolt volna,
én meg csak néztem, néztem
lélekzet-visszafojtva.
 
Aztán jött egy másik,
s mindketten tovaszálltak.
A húnyó nap tüzében
játékosan cikáztak,
megvillant könnyű szárnyuk,
majd másfelé repültek...
láttam, hogy megpihenni
egy kék virágra ültek.

Várnai Zseni 1954

 
 
 
 
 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Válasz

Várnai ZseniÁLMODNI PUSZTA FÖLDÖNNe zúgolódj, rosszabb lehetne még.Gondold csak el, vakok is élnek itt,örülj, hogy fényt isznak a szemeidés nem vagy sánta, béna, rút beteg,az arcodon nem nyílnak sebhelyek,és nem cipelsz púpot a hátadon,ha sejtenéd csak, hogy mily fájdalomgörnyedni ily nehéz teher alatt.Süket sem vagy és hallasz hangokat,azt is, akár fűszál, ha szélbe leng,és szólni tudsz, szavad zenéje zeng,hisz nem vagy néma és az illatotmély sóhajjal szívedre szívhatod,nem ténferegsz, mint leprás, egyedül,akitől fut és messze menekülmind, aki él, mert rothadást lehel,ne zúgolódj, mert akkor vétkezel!Gondold meg, látsz! Szemed mint óriástengertükör, oly parttalan ragyog,beleférnek a nap, a csillagok,a hold, a felhők s minden életek.Füledben olykor csodás énekekcsengője csendül s ajkad is dalolés néha egy szellemszárny fölkarols repül veled oly régiókba fel,hogy isteni, nagy mámort érezel,termékenyülsz, vajúdsz szüntelenüls szíved alatt az élet úgy feszül,hogy szinte fáj és szenvedsz boldogan,örülj, hogy nem vagy meddő, mint sokanés pelyvaként a szél nem verhet el,ne zúgolódj, mert akkor vétkezel!Mit akarsz még? Szegény vagy, mondd mi az?a pénz hitvány bogáncs csak, földi gazs ahhoz tapad csupán, ki gazba lép.Meredek úton más a flórakép,ahol te jársz s ha lábad feltöriks vércsöppjeid a követ öntözik,virág nő ott is, színes és remek,minőt lapályok sosem termenek.Mit akarsz hát? Látod, hogy mily mesésgazdag vagy? Hozzád Dárius szegény.Az fáj talán, hogy vánkosod kemény?Álmodni puszta földön is lehets aranyban fölmérni a kincsedetnincs arra mód, mert oly nagy véka nincs.Vakokra és a némákra tekintss azokra, akik lelki koldusoks szívedből, ha a jóság fölbugyog,két kézzel adjál, annál több marad,aminthogy nem homályosul a nap,hevét hogy ontja, szórja pazarul,tűzglóriája még fénylőbbre gyúl.(1935.)
 


 

 

Válasz

Kisfaludy György: Az élet himnuszaA Föld vagyok én, a Végtelen,az Óceán, a szárnyaló Értelem.Kezem a csillagokba ér,s nem teszek semmit mindezér'.Az Ég, a Szél, a Fény vagyok.Én vagyok Istened, s angyalod.Én vagyok benned minden őserő,vágy, szerelem, mindent elnyelő akarat,csodák, minden alkotás,bosszú, gonoszság, és megalkuvás.Mindenben viruló parány önvaló,a múltnak árnya, s jövőbe szárnyaló.Jelenek szerelme, teremtő ölelés,herék tüze, életnedv, öled és fogant gyümölcse;színes lepkeszárny,libbenő szellő és gonosz árny.Viharnak villáma én vagyok,Apám a Nap és anyám a csillagok.Úgy lettek egy, hogy minden ér, patak,folyó és minden vad folyammár régen én voltam, én, magam.Én vagyok te és te vagy én.Mi vagyunk Krisztus az Olajfák hegyén.Öröklét vagyunk és sosem pusztulás,időknek tükre, s irdatlan szárnyalás.Bennünk vibrál múltnak rezdülése,mi vagyunk asszonyunk ölelése,és mi vagyunk minden rút is,a szép, lépteink vezető út is.Mi vagyunk állatok, fák, ti vagy én,Anyagkáprázat az idők tengerén.A Föld vagyok én, mi eltakar,cigány vagyok, zsidó és magyar.Palesztin vagyok, s elűzött indián,kurd, afgán, néger vagy ausztrálián.Kis kínai vagyok minden tank előtt,én vagyok az is, kit törvényed lelőtt.Hit vagyok szívedben és éledő remény,szeretet, örömtánc, és zengő költemény.Aszály után az első csepp eső.Madárfióka, a kezedben verdeső.Jézusnak teste, a szádban a kenyér.Szeretet nélkül az életed, mit ér?Én voltam veled minden vad csatán.Kit dicsérsz helyettem lelki sarlatán?Érett gyümölcsnek íze én vagyok,végső bajodban reményt én adok.Szeresd kedvesed és az ölelés,gyönyör és minden pezsdüléshozzám zengi az élet himnuszát,hisz én csináltam énalkotta szád.Belőlem, bennem, rajtam, általammindenben Isten, Allah, Bráhma van.Hiába miriád vagy százezernyi név,e perc olyan, mint a milliónyi év.Én vagyok bölcsőd és a sírodon a rög,egyek vagyunk, s bennünk a lét örök.Szülőid ölére én alkottalak,léted kezdetén, csupa tiszta lap.Megéled, alkotod, gyűröd, mocskolod.Kétkedsz, vagy a hit vezet,ott te olvasod;és te ítélsz magadról újabb életet.A Szeretet vezessen fiam!Ég veled.

 
 
 
 
 
  
 
 

Válasz

Küldtem valamit néked.........

 



Egy szellő jött, nyugatra induló.Üzentem vele Néked.Talán elér, talán átadja,talán megérted.Olyant küldtem velemit nem bír el levél.Amit elejt a drót isamire odaér,és semmi hullámhosszonnem lelni állomását:a szívem dobanássát!Egy szellővelma este-tájtküldtem valamit Néked.Talán elér,talán átadja,talán megérted...(Wass Albert)

Válasz