Tatiosz: A szeretet útjaHa meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál vagy egy ember - egyképpen tudsz válaszolni r á: embernek csak ember lehet társa.A Nap fénytengere felnyitja szemeidet, a Hold ragyogása pihenőre int, a pislákoló csillagok terelnek éjjeli utadon, a kő szilárdsága példát mutat az akarat hajlíthatatlanságára. A fa hűs árnyékában felüdülhetsz, és életed dolgai megkönnyebbednek. Egyetlen fűszál is bizonyosság az élet körforgására: kizöldell, szárba szökken, elhalványul, megfonnyad, végül elhanyatlik. Ezt teszi velünk is az idő: felmagasztosít, majd porba dönt.A Föld eme jelenségeit akár felruházhatnád emberi tulajdonságokkal is, hisz az ember képes tündökölni, akár a Nap, és ragyogni, miként a Hold az éj sötétjében. Képes szárnyalni csillagléptékben, s kitartani hittel a kő szilárdságához mérten. Képes a nyugalom békéjét árasztani, akár a fa törzse, koronája s levelei teszik - méltósággal és alázattal. Képes születni, növekedni, kiteljesedni, megfakulni és kihunyni, majd mindent újrakezdeni.Miért képes erre az ember? Mert ember. És az ember hatalmas erővel egyesíti magában a természet földi jelenségeit a világmindenség távoli fényeivel.Mi volna hát csodálatosabb az embernél?Ő az élet - s az életnél semmi sem csodálatosabb. Ő a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál egy személyben; és mégis több náluk - mert szeretni képes.Az ember szeretetre született.Ugyan mit kezdenél a fénylő Nappal, a ragyogó Holddal, a csillagok káprázatával, a kő hajlíthatatlanságával, a fa hűs árnyával és a fűszál élni tudásával a szeretet nélkül?Kevés, ha csak aszerint tudsz élni, amit tőlük tanultál. Felőlük megsejtheted, miben áll az élet; annyi bölcsességet plántálnak beléd, amennyi emberi fejbe csak beleférhet. De egyet, egyetlen egyet nélkülük kell megtalálnod: a szeretet útját.Mert egyedül az ember képes szeretni és szeretetet elfogadni. A szeretet elfogadása éppoly nagy képesség, mint a szeretni tudás. Annak, aki szeret, tulajdona az egész világ: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál. A szeretet által előtűnik a fejben a gondolat, beteljesedik az alkotás, termékennyé lesz az akarat, és megvilágosodik az út, amelyet az élet neked szánt.
 


 

Válasz

 
 

Amilyen mértékben növekszik benned a szeretet, olyan mértékben növekszik szépséged, mert a szeretet a lélek szépsége.Szent Ágoston
 

 


 

Válasz

Válasz

 

Válasz

-----Csodák csodája -----Tavasszal mindig arra gondolok,hogy a fűszálak milyen boldogok:újjászületnek, és a bogarak,azok is mindig újra zsonganak,a madárdal is mindig ugyanaz,újjáteremti őket a tavasz.A tél nekik csak álom, semmi más,minden tavasz csodás megújhodás,a fajta él, s örökre megmarad,a föld őrzi az életmagvakat,s a nap kikelti, minden újra él:fű, fa, virág, bogár és falevél.Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,innám a fényt, ameddig rámragyog,a nap felé fordítnám arcomat,s feledném minden búmat, harcomat,élném időmet, amíg élhetem,hiszen csupán egy perc az életem.Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,s a holnapom? Azt meg kell érni még,csillag mécsem ki tudja meddig ég?!de most, de most e tündöklő sugármég rámragyog, s ölel az illatár!Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,hogy éreztessem, ahogy érezemez illatot, e fényt, e nagy zenét,e tavaszi varázslat ihletét,mely mindig új és mindig ugyanaz:csodák csodája: létezés... tavasz!/ Várnai Zseni /

Válasz

Coming outRégebben célom volt ,hogy megfeleljekminden szabálynak, mindenféle elvnek.A társaságban néma volt a szavam.Én megpróbáltam égni, tündökölve,mert úgy gondoltam, egy világ dől össze,ha egyszer én is fölfedem magam.Ma már végképp nem érdekel, mi illik,és néma szám is gyakran szóra nyílik,nem kuncsorgok, hogy elfogadjatok.De még az is, ki ismer évek óta,csak annyit kér, hogy ne beszéljünk róla...Ilyenkor aztán mégis hallgatok.Bittner János
 

 

 
 

Válasz

Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Éppen úgy, mint akkor, Mikor megigéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor azt sugtad: >>Édesem, szeretlek!Láttalak a multkor, Mosolyogva néztél, Gyönyörû vagy most is, De meg nem igéztél. Vérpiros ajkaid Mosolyogni kezdtek; Olyan bájos voltál, Mint mikor hazudtad Ezt a szót: >>Szeretlek!



 
Ady Endre

Válasz

Szepesi AttilaA HEGYI HÁZBANéjfélkor ha az óra kondulelindul a fekete kandúra ház ura csak ő legyena széljárta hegyenismeri macska-ősök titkátnyitogatni madár-kalitkátnesztelenül végigosona hosszú folyosónpincétől padlásig kutatbújja a sötét zugokatvirágvázák közt elmotozelsárgult könyveket lapoznézeget egy-egy régi ábrátfelkattintja az állólámpáthunyorog a kései fénybenringatózik a hintaszékbenel nem alszik: régvolt nyarakraemlékezik rigó-hadakraaz ablakban elüldögélés kinn a kertben trombitál a szél


 

Válasz

TÓTH ÁRPÁD Este Öregeste ódivatu költők Bordalait sorra olvasom, Agg betűk, mint nemes, vén szőlőtők, Húzódnak a sárga papiron. Lugasoknak fűszeres árnyéka Fakó írás mögül rámlehel, Ősmámorok édes maradéka Rámborul, mint rózsaszín lepel. Rémlik: ülök venyigetűznél, lent, Kertek alján, őszi alkonyon, Halk szüreti dal a hegyen átzeng, Mellettem egy ősi billikom. Duruzsuló zsarát meleg pírja Két merengő, régi arcra száll: Orczy Lőrinc a parazsat szítja, S rámosolyog jó Vitéz Mihály. Dicsérgetik új must sűrü mézét, De még jobban az öreg bakart, Jó Lőrinc úr gyönyörködve néz szét: \Megáldottad, Uram, a magyart!\Öreg kezeszára meg se rezzen Emelintvén súlyos serlegét, És szól: \Áldomásra hadd feresztem Öreg bajszom hűs őszi derét!Áldd meg, Uram - ezt sóhajtja hosszan - Barna vesszők kék gerezdeit, E tájon, míg magyar serleg koccan, Örök búnak magja vesszen itt...Vitéz Mihály koccint rá, s kupámat Ráköszöntvén én is ővele, De valami irigy lárma támad, S foszlik álmom színes szövete. Lenn az utcán, a rőt gázvilágon Verekszik két tántorgó alak, Rendőrgombok villogását látom, Káromlástól rengnek a falak. Öreg könyvem halkan összecsukva Menekülök e látvány elől, S kacag a szél a beteg, a puszta, Feketélő, vén hegyek felől..

 

Válasz

 
 
Szeretem a rózsa illatát
 
 
Lehet az fehér, sárga vagy piros Mert büszke, szabad és harcosNem létezik hozzá hasonlóSzázadok óta ő az uralkodóKirálynő a virágok közöttElég, ha látom, nekem ez is örömTövisei, tudom, megszúrják a kezemDe én soha el nem feledemBársonyos és selymes szirmaitSzivárványszínben pompázó színeitIdézett szerelmet és magánytLátott ő életet és haláltMégis szeretem a rózsa illatát…
 
 

 

Válasz