A SZÉP VERSET!
 



A barátság csodája
 
.Ki tudja, hogy keletkezett?
Már csak eleven lázát érzem:
szivárványozva átragyog
az elválasztó messzeségen,-
és túl az ellentéteken
vonzása átjár, összeköt,
közös rezgéssel zengeti
a bánatot, az örömöt.
Barátság, tündöklő csoda,
te sorsom éltetője, napja
tebenned nincs érdek, se hála,
a lélek nem gondol magára,
mikor te késztetsz áldozatra.
Barátság, tiszta szenvedély,
lobogj nekem, amíg csak élek,
tebenned mindig megtaláltam
a jóra érző emberséget.
Fodor András
 

 

Válasz

Válasz

Igaz barátság
 
Van egy barát, ki mindig melletted áll,
Ki  veled sír, ha
Az élet súlyos keresztet ád.
Ki veled nevet, ha
A sorsod jobbra fordul át.
 
Szívetek egyszerre dobban,
A lelketekben egy dallam szólal.
A bú titeket sose el nem kapna,
Mert minden nap a barátságtok legszebb napja.
 
Az igaz barát, olyan mint egy hűséges madár,
Nem száll tovább,
Akkor sem, ha a többiek otthagyták,
A szárnyaszegett árva fiókát.
/Tüncy


 

Válasz

 

Válasz

Kaffka Margit: Litánia
 
Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta,
Mikor szívünkbe írta?

Én puha, fehér párnám,
Min nem nyughattam eddig.
Lelkem szép muzsikája,
Mit nem hallottam eddig.
Bölcseséggel írott könyv,
Mostanig nem tanultam.
Én friss-jó egészségem;
Mily soká beteg voltam!

Én reggeli harangszóm,
Szép napos délutánom,
Szelíd, esteli lámpám,
Sűrű csillagos éjem. -
Ó, éjem, égem, kékem,
Te kedves kedvességem!
Csobogó, teli korsóm,
Friss, hajnali harangszóm,
Csendes, nyugalmas álmom,
Napfényes délutánom!

"Szerelem" - ezt már írtuk,
Prózába, versbe sírtuk.
Szerelem; - olcsó szó ez!
Szerelem! - így ne hívjuk!
Apám vagy és fiam vagy,
A mátkám és a bátyám,
-Kicsiny, fészkes madárkám,
Ideál; szent komoly, nagy, -
Pajtásom, kedvesem vagy!

Hittel és emberséggel
Első te, kit válallak,
Kit szívvel, szóval vallak
És álmomba se csallak.
Kit bántani nem hagynék,
Kiért tán ölni tudnék.
Te édes-kedves társam,
Miféle szerződés ez?
Micsoda Isten írta?
 

Válasz

Buzsik Tamás: Mást nem tehetsz.. Csak remélj, csöndben és türelmesen Reméld, hogy egyszer vége lesz Reméld, hogy egyszer megértenek S hogy megérted egyszer, akit szeretsz Reméld, mert mást úgysem tehetsz! És hidd, mikor a szemébe nézel, Hidd csak, hidd, hogy tudod, mit látsz, Hogy megismerheted a mélyben örvénylő végtelent Hidd, hogy látod a legrejtettebb titkokat Hidd, mert mást úgysem tehetsz! De ha egyszer, egy zűrzavaros, őrült reggelen Felriadsz és nyögve kinyitod a szemed, Üres kezeddel a levegőt markolod S vak álomvilágod romjaiba dől - Hát tűrd, emelt fővel s szótlanul tűrd a vereséget Tűrd, mert mást - mást nem tehetsz! És ne nézz körül és ne nézz magadba Ne gondolkozz rajta, mit miért teszel Mert ha megismered magad, megismersz mindenkit S azt is megbánod majd, hogy létezel Légy vak, légy süket, s fojtsd meg minden kételyed Fojtsd meg, mert mást úgysem tehetsz!


 

 

Válasz

Ábránd
 
Bárcsak hűs szellőd lehetnék
a forró napsütésben,
világító lámpásod
a sötét éjben.

Bár lehetnék szemeidben
a felcsillanó holdfény,
s lennék álmod,
mely elringat, s mi oly szép.

Bárcsak napfény lehetnék,
mely halkan kopog az ablakodon,
s ami kedvesen ébreszt
minden hajnalon.

Bárcsak tekinteted lehetnék,
mellyel a végtelent keresed.
Bárcsak lehetnék gondolatod,
hogy tudnám szíved miért dobog.

Bár lehetnék oly bátor,
hogy óvjalak, védjelek.
De halk a hangom, s nem hallod meg,
bár lehetnék mindened.
 

 



Higgy a szívedben
 
Higgy a szívedben és saját jóságodban,
mert ha igy teszel, mások is ezekben
fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele
az élet.
De, ami a legfontosabb, hogy higgy
önmagadban mert odabenn a lelkedben
rejtőzik a csoda,
a remény, a szeretet és a
holnap álmai

/Ron Cristian/
 

Válasz

Minden változik Minden elmúlik a szépség, az ifjúság. A kegyetle idő arcunkra barázdákat váj. Mint patak a földbe, ha nem találja nyomát. Minden változik, s ez néha fáj. Mert míg élünk, nem értjük okát. S néha arcunkon csorog a könnyünk, Mint patak a földeken át. Mert azt hisszük elmúlt az ifjúság, s a szépséggel elmúlt a boldogság. De se patak, se könny nem olthatja ki szívedben a boldogság lángját, Ha érzed, hogy van aki még mindig vár rád, s csókolja az arcodon a barázdát!

 
Vágyom a szépre...vágyom a jóra... Vágyom..én legyek a szíved mozgató rugója. Vágyom, én legyek kiért érdemes élni.... kivel érdemes a napfényre kilépni. kiért ha kell.. hegyeket hordanak... kiért ha kell... csak csendben harcolnak. Vágyom én legyek..napfény az égen.. sötét estben a holdnak a fénye. Én legyek a csend... a dal a szívedben... hűs szellő, a rekkenő melegben.


 

 

Válasz

 
 

Válasz

Csak ültem és potyogottsok árva könnycsepp.Sósan gördültek előre,csorogva, lassan a földre.Lelkem, utat keresve,eltévedt a Rengetegbe.Az utakon fehér lepel.Kiáltok, senki nem felel.Hangom, megfagyott jég.Igy törhetett betükre szét.A szél szerte szét fujta,nem érthető halomba.Öszerakni nem tudom!Fagyott mosoly arcomon.Jéggé válok, mi lesz velem?Halljátok? tadam... tadam...halkan, még dobog a szivem


 

 

 

Válasz