Kőmüves Klára

(1978)

Valóságomért...



(Jaj, Istenem, olyan hosszúra nyújtod most a perceket
és ahelyett, hogy este korábban takarnál, tekintetemnek
ajándékozod a Holdat, lelkemnek az egész éjszakát.
Elfogadom. Én mindent örömmel fogadok, amit adsz,
éjjelenként átszámolom a csillagokat. Néha a Göncölön
röpülve keresem az álmot, de olyan hatalmasra
teremtetted a világot, hogy csak bolyong benne ez a
csökönyös szekér, aztán egyszer csak szó nélkül hazahoz,
ledob; Hát, ezért találnak rám gyűrötten a végeláthatatlan bíbor hajnalok.)

Miért is szeretsz ennyire, Isten?
Játszani engedsz a végtelennel.
Vaskos könyvek képeibe rejtesz,
betűk fölé rajzolsz ékezetnek.
Szépséget nyújtasz, jó szót is ezret,
mégsem hagyod, hogy megpihenjek.
Fáradt vagyok már, éteri vándor,
felcseperedtem a világ zajától.

Mindig súgtál és én hittel,
ahová küldtél, odamentem.
Folyton óvtál; Figyelj te lány!
Rossz útra tértem. Hol jártál?
Mondd meg Isten, mi volt a bűnöm?
Kérlek, mutasd meg tiltott gyümölcsöm!
Látnom kell, hol szökken a vétkem,
kiirtanám azt, tiszta szívvel.

Mondd csak Uram, mások is érzik?
Mások is ismerik azt, amit én?
Mások is kapnak bőven kincset
fent valahol az ég tenyerén?
Jól tudom, hidd el; sok, amit adtál,
sírva tagadtad, mit tiltottál!
Mégis kérlek, add meg az egyet,
két emberben ép két lelket,
két lélekből sok kicsi lángot,
hagy mentsék meg ezt a világot!
Példád legyek, élő lecke,
véss lányoddá szívkönyvedbe.
Okuljon belőlem minden ember,
hogyan kell élni hűségedben.

Vedd a világot, add oda másnak,
már véremben hordom az éjt -
Jó Uram, kérlek, járj kedvemben,
áldd meg imámat a szerelmekért!
Jól tudom, átok nem fog a hitre,
add erejét a szemembe, hogy
szívre vehessem, azt ki mögöttem
szótlanul elmenetelne.

Válasz

Tompa Mihály: Életem


Én nem nevezhetem tengernek éltemet,
Hisz az csak egy csendes, boldog tavacska volt;
Jó volt hozzá az ég, jobb már alig lehet,
Reája, partirúl virágos ág hajolt;
S hol vadregényesen hullámzott a vidék:
Hűs völgybe' termetes tölgyek környékezék.

Szürkűletben, midőn csendes még a világ,
Száz fészekből zengett felette lágy zene;
Mérgét védbástyaként felfogta lombos ág,
Ha felriadt észak vadan-duló szele;
Medrét nem ülte sár, vizét nem szállta szenny,
Fehér kövecs volt ott, s aranyszinű föveny.

Ha néha-néha köd boronga tűkörén,
Befátyolozva, mint hamuszinű lepel:
A lágy fuvalommal, mely támadott körén:
Mosolygva széleszté a jó nap fénye el;
Dal zengett, - virág nyilt, széllel játszott a hab;
Mi volt a tónál szebb? ki nálam boldogabb?

De kárörömmel jött rá egy szilaj sereg,
Taposva, tépve járt a csendes tó körül;
Irigység üszkétől lángolt fel a berek,
- Ember boldogságán ember ritkán örül, -
S a tóba oly szörnyű sulyos sziklát vetett,
Hogy zúgva szétcsapott habja a part felett.

Ez a nehéz teher keblében mélyre szállt,
És nincs remény s erő, többé kivonni azt;
A játszi habmoraj lázas zugásra vált,
A víz sötét... apad... elérve a tavaszt,
Midőn kiszáradott és élte elhala:
Meglátjátok, a kő minő sulyos vala...!

0000016410.jpg

Válasz

Nagyon köszönöm Sárika a gyönyörű ANYÁK NAPI verseket.
Dsida Jenő verse a Hálaadás, az egyik legcsodálatosabb ANYÁK NAPI vers.
Nagyon örülök, hogy újra olvashattam.

Előzmény

Válasz

Kabosa Rémon:

Anyák napjára



Sebesen suhanó sólyom, szárnya alatt a széllel
suhan úgy tova a tájon, mint ahogy múlnak az évek.
Emlékek, tétova percek tűnnek el nyomtalanul,
visszaidézni a szépet próbálom hasztalanul.



Egyetlen kép, ami tiszta, mióta emlékezem,
anyu, hogy fölém hajolva megfogja a két kezem.
Szemében szeretet csillog, az arcán büszke öröm,
hogy ő lett az anyám, a sorsnak ezerszer megköszönöm!

www.tvn.hu_69d716852a53130078ccdc111c5f9240.jpg

Válasz

Dsida Jenő:
Hálaadás



Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restel.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.



Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
– itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat.



Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!



Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az Édesanyámat!

Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

154383_438433542873168_1204829325_n.jpg

Válasz

Köszönöm Erika. / Könnycseppfakasztó szép vers /

Tisztelettel :
Németh József

Előzmény

Válasz

Gyönyörű és megható ez a vers drága Erika!
Nagyon köszönöm, hogy elhoztad nekünk.

Előzmény

Válasz

Az én anyámnak nincs selyemruhája,
Az én anyámnak nem is állna jól.
Sötét fejkendő az ékesség nála.
Filléres boltba vette valahol.

Az én anyámon nincsen semmi ékszer.
A könny, a gyémánt mely szemén ragyog.
Mert ő is érzi, hogy én nagyon régen.
Oly boldogtalan, szerelmes vagyok.

Az én anyám, egy oly egyszerű asszony.
Soha se tudja, mi az új divat.
Az éjszakákat sorra átvirrasztom.
Ha szívem fáj, csendesen megsirat.

/:Az én anyámnak, hogyha szárnya volna,
Lehozna nékem minden csillagot.
Az én anyám a megtestesült jóság.
S én hozzá néha mégis rossz vagyok.:/

Az én anyámtól engedelmet kérek
Hogy így szólítom:drága jó anyám
Mert ennyi sok jót, ennyi drága szépet
Én nem is érdemelnék meg talán

Az én anyám dolgos két kezével
Megsimítja fáradt homlokom
Én hála telten nézek két szemében
És a gyémánt könnyeit lecsókolom

100_2466.JPG

Válasz

Mit is szerethetnénk jobban minthogy a természet megteremtett szépségét ,ami körülvesz minket . Erika köszönöm e szép verset.Gizike .

Válasz

Fazekas Valéria~Szeretem
-
Szeretem
a fűszálak lágyságát,
föld mélyének
fanyarkás illatát.
Szeretem
mezőnek minden virágát,
szellőtől hullámzó
tarka dunyháját.
Szeretem
A napsugár meleg szikráját,
játékosan csiklandó
arany sugarát.
Szeretem
A pataknak fodros hullámát,
fenekére rakódott
kövek moraját.
Szeretem
Erdei fenyőnek hűs árnyékát,
felriasztott madarat,
mi róla tovaszállt.
Szeretem
A felhőnek lomha mozgását,
eleredő könnyének
sűrű záporát.
Szeretem
Ha az égen villám cikáz át,
vad forgószélben
a mennydörgő ropogást.
Szeresd Te is
lásd a föld kincstárát,
halld
a természetből áradó suttogást.

Válasz