a szép verseket. Én is szeretem a verseit!
 
Én is itthon vagyok
 
Két ujját szájába veszi
A szél, és úgy fütyül nekem,
Ahogyan nem tud senki más,
Ezer közül felismerem!

Kigombolt ingemen átsuhan,
Hűvös kezével megsimít,
Lemossa rólam a világ
Rám tapadt függőségeit.

És megyek-megyek a nagy hegyen,
Óriásra nőtt fák alatt,
Tudom a mókus hol lapul,
Hol rejtőzhetnek madarak.

Hiszen én is itthon vagyok!
- Látod?! Minden hozzám hajol!
Hiszen én is itthon vagyok!
- Csak eltévedtem valahol...
 

Válasz

Hozhatok neked


Hervadó virágok helyett,
Hozhatok neked színeket!
Kéket az égről,
Aranyló sárgát,
Legyen belőle
Takaród, párnád!
Ezüstöt csillogó
Forrás vizéből,
Hozhatok neked
Feketét, mélyről.
Nem olyan gyászos
Elszomorítót,
Csak olyan elfedő
Menedékadót.
Hozhatok neked
Hófehér márványt,
Legyen a tükröd!
Hozok szivárványt!
Kifeszítem föléd
Nem sírhatsz már soha!
Hozhatok neked!...
- Csak tudnám, hogy hova!

Válasz

Egy barátomnak


Nem, mi nem vagyunk szegények!
Nálunk nincs súlya, holmi pénznek!

Mi halljuk a zenét, hiszünk a versben,
Képeket festünk képzeletben...

Hozzánk a fák is lehajolnak,
Értjük a szót, ha nem is szólnak.

Mi gyalog járunk kopott kabátban,
Ahová mi megyünk, ott neked határ van,

Kerítés, szögesdrót, veszélyes terület!
- Nekünk az Isten! - Neked csak feszület!

Válasz

A távozó


Mikor már minden egyre megy,
Egyszerű, mint az egyszeregy.
Nem kell hazudni, nincs miért!
Már nem teszed meg senkiért!
És az is,... ami eltakart,
Leomlik rólad, mint a part
Ha elragadja a folyó.
S te benne mezítláb távozó
Soha fel nem nőtt gyerek,
- Nevetsz!
S én veled nevetek...

Válasz

Megmutatnám kedvenc kortás költöm néhány szép versét.
 
 




Tetovált mosolyod mögé bújsz,
S hogy ne ismerjen senki rád,
Kifested magad az álmaiddal.
Lelked mélyén üres szobád
Magányát hordozod riadtan.
Ahogy a fák az alkonyatban,
Tûnnél el láthatatlanul.
Nem hiszel nekem, de rád találok!
Kimondva, kimondatlanul,
Szavaim érthetõvé válnak,
Lesznek mondatok, verssorok.
- Suttogok neked,... s ha hallanád
Nyiss ajtót!... - Én kopogtatok.




 


Gámentzy Eduárd

Válasz

Köszönöm a szép képeket!
 



A barátság csodája
 
.Ki tudja, hogy keletkezett?
Már csak eleven lázát érzem:
szivárványozva átragyog
az elválasztó messzeségen,-
és túl az ellentéteken
vonzása átjár, összeköt,
közös rezgéssel zengeti
a bánatot, az örömöt.
Barátság, tündöklő csoda,
te sorsom éltetője, napja
tebenned nincs érdek, se hála,
a lélek nem gondol magára,
mikor te késztetsz áldozatra.
Barátság, tiszta szenvedély,
lobogj nekem, amíg csak élek,
tebenned mindig megtaláltam
a jóra érző emberséget.
Fodor András
 

Válasz

Válasz

Válasz

Válasz

Válasz