A mási kutyu hozzánk kerülése nem ennyire kalados, inkább megható.
Egy éve, mikor a férjem metszette az utcán az akácokat,(akáccal van
bekeritve a 900 nöl.) hogy ne lógjon be a kocsiútra, a nyitott
kertkapun bedargázott egy gyönyörű csokibarna láthatóan fajtiszta
törpetacskó.
Menten vad játékba kezdtek a Döncivel. Hagytuk,
nagyon ápoltnak ám kissé soványnak tűnt. Gondoltuk lelépett valahonnan
kicsit kalandozni, majd haza megy. Eljött az este, de nem ment. Mikor
kinyitottuk neki a kaput szűkölve hátrált.
 
A
menyemnek nagyon tetszett a kiskutya, mondta hagyjuk hagy aludjon
náluk. Aludjon. Másnap aztán tőlük mindenki elment dolgára,  a kutyu
meg feküdt a lábtörlőjükön, mint aki hazavárja a gazdáit. A gyerkek
beleélték magukat hogy lett egy ilyen szép kiskutyájuk. Vettek neki
nyakörvet, nyitható medállal amibe beleírták a tefonszámukat, mert
biztos ami biztos.
Aztán 4 nap múlva egyszer csak eltűnt a
fiúcska. No. Gondoltuk nem baj, majd jelentkezik a gazdája, talán
megköszöni hogy etettük és befogadtuk a kutyáját, de nem.
 
Majd
egy hét múlva megint megjelent az általunk Barninak keresztel ebenguba,
de nem volt a nyakába semmi. Valaki levette. Ám elmenni megint nem
akart. A vissztérése után aztán észrevettük, hogy akárhol símogatjuk a
kutya összerándul és sír. Össze-vissza volt verve a szerencsenélküli.
 
Megint
kéthétig nem volt gond. Én kint teregettem a kertben, amikor a kapuban
megállt egy nő és elkezdte hívin a tacsit, az egy darabig habozott,
látszott rajta hogy fél, de elindult egy, az állatala kikapart lyukhoz
ami a kerités alatt kivezetett az utcára, és lógó orral odasmfordált a
nőhöz.
 
Akor jöttem én. Mondom neki, magáé ez a kutya?
Hát hímezett hámozott, hogy nem a férje kutyája, aki most kórházban
van. Azt is elmondta ő vitte hazaz a múltkor mikor ektűnt.Kérdezem, és
hová lett a nyakából a nyakörv. Ja azt ő levette. Mondom és miért nem
szólt ide, hogy ne várjuk a kutyát. Erre nem szólt semmit, csak azt
mondta, tulajdon képpen nekik nem is kell ez a dög, mert csak a baj van
velel, és ha akarjuk legyen a miénk. Már itt is maradhat, maj lehozza
anyakörvet, és bedobja a postaládába.
 
Én kinyitottam
a kaput Barni mint kit puskából lőttek ki úgy nyargalt a helyére. 
Azóta velünk él egy aranyos jó kis kutya, a Dönci a mintaképe, ő is
őrzi a házat. Egyet viszont minden alkalommal megtesz, ha erremegy a
volt gazdája, a Döncivel ketten nagyon mérgesen megugatják. Azóta soha
többé nem ment el a háztól.

Válasz

Sziasztok! Szép napot mindenkinek!
 
Van két kutyánk, ami nem nagy dolog, másnak is van több is. A különbség annyi, hogy mind kettő elég kalados úton került hozzánk.
Kilenc évvel ezelőt egy nyári délután hatalmas vihar tombolt fölöttük, felhőszakadás kíséretében. Mivel mi hegy aljában lakunk,  (hegy, jó lesz az dombnak is, de öreg-hegynek nevezik) hömpölygött az utcán lefelé az esővíz. Mikor elállt kimentünk megnézni a károkat, és megláttuk a kapuban a kis fehér csomagot, közlebb érve kiderült egy talán már egy nem élő kis fehér kutyakölök. Felvettem, meleg volt, de nem mozdult. Bevittem a házba, becsomagoltam száraz meleg törölközökbe melegítettem húslevest és vártam. Félóra múlva a csomag mozogni kezdett, majd kibújt belőle egy gyönyörű barnaszemű kiskutya és meglepetten néztünk egymásra. Az orrelé tett húsleves iránt azonnal nagy érdeklődést mutatott, amit sebes farok csóválással, és ez kéznyalással fejzett ki. Pillanaok alatt kiszippantotta a levest, majd még három repetát. Akkora a pocija már a földig ért. Maj ott helyben eldőlt mint a krumpliszsák és elaludt. Úgy raktam a közben számára elkészitett pléddel bélelt rekeszbe, és reggelig aludt mint a bunda.
Reggel kimnet a kertbe, és azóta is kint tartózkodik.
Ő a Dönci nevű Labradorjellegü úr, aki azóta a rosszándékú emberek réme, település szerte elhíresült házőzőnk. Mára már akkora mint egy kisborjú, mert minden evő, szófogadatlanul játékos, de nagyon szeretnivaló. Akit a kapun mi beengedünk azzal nagyon kedves, amit nagy nagy nyalásokkal fejez ki. Azonnal barátságot kot minden hozzánk kerülő álattal, legyen az kutya, vagy macska.Nyugodtan kiírhatnánk a kapura, a kutya nem harap de nagyon nyal.De nem íjuk! Csak higgyen mindenki a szemének.
 
Hogy elfelejtette-e azt a délutánt nem tudom, de a nagy harcos, aki nem fél senkitől, és semmitől, ha vihar közeleg, nagyon csendes lesz. Olyankor mindíg behívom és símogatom a nagy buksiját, az álladó nem nyal mondogatása közben, és csak akkor engedem ki ha a vihar elvonult.     

Válasz

 
 
 

Válasz

Válasz

Válasz

Az igazi barát..

Az, akinek megérted minden kimondott
és hang nélküli szavát..

Kinek szemébe nézve:
meglátod minden apró baját,

kit csendesen megvigasztalsz,
ha könny borítja arcát,

ha ok nélkül bezárkózik,
te átmászod hallgatása falát.

Kinek nem hagyod,
hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.

Kinek villanásnyi mosolya,
apró kis öröme elűzi minden bánatod,

s köztetek nincs olyan, hogy alul múlod őt,
 vagy túlszárnyalod.

Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,

kivel jó a csend szavát hallgatni
 s együtt merengeni.

Kinek nem számít, mit vétesz,
kis-e vagy nagy hibát,

kivel, ha beszélhetsz
könnyebbé válik ez a nehéz világ.

Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz,
 csodálsz, s ha választásra kerül sor,
te szó nélkül mellé állsz.

Az a barát,
kinek egy kedves szava többet ér,

a világ összes, minden kincsénél.

Az a barát, kinek öröme az örömöd,
bánata a bánatod,

kinek barátságát minden körülmény közt
 vállalod!
 

Válasz

Válasz

"... a földi élet tragikus valóság, amelynek számos eseményét el kell tudni viselni, hiszen itt minden találkozás egy búcsú kezdete, s minden búcsú egy találkozás fájdalmas előhírnöke; hogy ez a mulandóság világa, amelyben állandóságot keresni nem lehet."/Müller Péter: Benső mosoly/

Válasz

Szia!
 
Én minden szép verset szeretek. Nincs olyan nap, hogy ne olvasnék verseket.
 



Wass Albert :Őszi
ajándék

Könny-lepte őszi rónán
zokogva zeng az ének.
Könny-lepte őszi rónán
már hervadást mesélnek
sóhajtozó szelek,
novemberi szelek.

A lelkemet kitárom,
s amit szívembe zártál:
van még egy nyári álmom,
egy utolsó virágszál,
egy gyönge liliom,
egy árva liliom.

Tudom, ha ezt letépem,
itt vége lesz a nyárnak,
s a virágtalan réten
majd őszi szelek járnak,
és őszi bánatok,
fekete bánatok.

A nyár messze szállott...
de szép nyarad fejében
az utolsó virágot
ím emlékül letépem,
fogadd el álmomat,
szelíd virágomat.

S ha őszi bánat éget,
és könnyedet felissza,
hadd varázsoljon téged
a régi nyárba vissza
legutolsó álmom:
hervadó virágom.
 

 

Válasz

Szia!
 
És Vass Albert verseit szereted?

Válasz