Nagyon köszönjük ezt a verset kedves István!
Igazán kifejező, elgondolkodtató...
Én csak gratulálni tudok, szeretettel:
Ági

Előzmény

Válasz

Saját vers, mindnyájatoknak, szeretettel:

Sündisznóállásban

Hiába néznél nyitott szemembe,
abban csak bezárt szívemig láthatsz.
Nyújtanád kezed? Nézz csak öklömre!
Ki tudja kívülem, ki másnak árt az?
Szavam, ha vennéd, ne sokat remélj -
muszáj-bókjaim mindig utáltam.
Utam, ha járnád, ne szegődj mellém -
feltépett sínek futnak utánam.

/2005/

Válasz

Szívemnek temploma

Van é, még oly szent, mint azon gondolat,
Mely emberi lélekben építne fel templomokat.
Oly templomot, mely kiáll minden próbát,
S nem rázza meg orkán, földrengés az oltárt.

Oltárt, mely magosra tör egyenest a kéklő égbe,
Szívemnek oly nyugalmas templomát remélve.
Szentélyt, hol barátim körében örökké életben
Egymás kezét fogjuk majd, habár csak lélekben.

Mert szívemnek templomában soha nincs harag,
Örökké megértő csend fogad, isten szép ege alatt.
Itt érted is nő minden egyes fűszál, virág,
Érted is bont tavasszal bimbót a rég elszáradt faág.

Hallod? Neked is dalol az égen szálló kicsiny madár.
Hozzád is szól picinyke harangja, mely új misére vár.
Mert hittel hidd, hogy a jó legyőz majd minden gonoszat,
Hogy szívemnek temploma elűz minden egyes rosszat.

M. Laurens

Válasz

Ess eső, ess


A szárazföld fölé tengeri felhők úsztak,
sötét vitorlavásznak, gomolygó esőbálák.
Cavan városka reggelének
verejték íze volt, s a kint felejtett dolgok
belénk nyilalltak: megsápadt a festék,
sólepte autók vártak, dagály lépett cipőnkbe.

Néztük az ablakból, hogy jár-kel az eső,
tudtuk, betérni nem fog, és
úgy tűnt, hogy könnyű permetében szárazon
kelhet át, aki útnak indul.
A kertbe mentünk hát, rendezni dolgainkat:
utat vágtunk a karcos málna közt
és a kidőlt szilfák, a tőzeges patak mentén
fölhúzott szoknyában lépegettél,
ne ázzon el az alja.

Ess eső- esett is nagyon,
mindent átjárt a hosszúlábú víz,
rostok falán, pórusokon szivárgott át, míg
végül nem győzött és bőrig nem áztunk.
Lám-lám, üzente, semmit el nem zárhatsz,
a változás mindent átitat.

II.

Nem, nem maga a hívás,
még csak nem is e jelzetlen út Carnarossba,
a szertartás, a sok harangvirág: más volt a lényeg:
a koporsó egy vasállványon állt, nyolc lábon,
melyből egyik a levegőben bicegett. Mintha
te próbálnád még ott is a figyelmet
magadra vonni. Mint elferdült retesz
egy ajtón, ami átvezet a túlba.
Matthew Hollis Fordította: Tóth Krisztina

Válasz

Szeretet

Van egy dolog, amit kifejezni sem lehet
ez az önzetlen, őszinte szeretet.
Létezik hegyet rengető, vizet felkeverő,
de ez egy érzéssel sem ér fel.
Nekik köszönhetem az életem,
a többi csak véletlen.

Álmaimban is Őket látom, és azt a percet várom,
mikor simogat majd kezük, s ragyog rám tekintetük.
Mert Ők mindig mellettem állnak,
akkor is, ha emészti Őket a bánat,
akkor is, ha távol vagyok
akkor is, ha mindent magam után hagyok.
Tóth Mária Anna

A szeretet hangja muzsika....jpg

Válasz

Megáldalak

Miért nehéz elmondanom
S ez - tudom - már így marad
Mennyit adtál azzal nekem
Hogy te vagy az - önmagad

Miért nehéz elsuttognom
Hogy te vagy az oltalom
Elrendelte bennem régen
Egy magasabb hatalom

Miért jutalmaz a sorsom
S miért is, hogy kérdezem...
Hogy e Földön egy időben
Veled együtt létezem?

Mássá váltam - (s megköszönném,
ha tehetném ) - általad
Nem vagyok sem szent, sem isten
- Én mégis megáldalak
Egri Szilvia

sorv.jpg

Válasz

Kamarás Klára:
Ültess egy fát

Ültess egy fát!
Hadd nőjön karcsú ága,
Tán rátalál egy énekes madárka …

Ültess egy fát,
Majd ád dúslombú árnyat!
Alatta víg gyerekcsapat tanyázhat.

Ültess egy fát!
Legyen a béke fája,
Hozzon gyümölcsöt, békét a világra!

Válasz

Dsida Jenő
Mosolygó, fáradt kívánság


Jó volna ilyen édes álmoson
ráfeküdni egy habszinű felhőre
amig az égen lopva átoson.


Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.


Felejtve lenne minden lomha kín
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

Válasz

Rólad beszélek


A május gyönyörű.
Szeretem a zöld kertek remegését
az alkonyi keretben, ahogy lépteim
igazítom a parkon át, el nem feledve
hogy valahol ott vársz rám, túl az
Orsó úton, ahol a hortenzia sápadtat
lobban a hűvös, föllocsolt aszfalton.


Gyönyörű a május.
Nekem a legszebb hónap. A japánbirs
halvány vére olykor lábam elé buggyan:
lágy bársonyával szebb ez, mint bármely
szelíd festék, -… szemben egy sárga ház
tűzfalához döntve látom az óriás hársfa
sötét sziluettjét. Hirtelen a mennybolt
kékjét elrejtik a lombok, s hiába próbálom,
míg alóluk ki nem bukkanok, nem látom
a mesés, büszke égkorongot. Nyár... Álom...


Bárhová nézek, minden robbanó és fiatal,
az apró gömb, a csöpp dió boldogan
növekszik, ringatja és félti a drága gally;
a bokrok megérlelték nedvzöld színüket,
gondtalan fröccsennek szét az új levelek,
zsenge hajtásuk végtelene a nyár ölébe siet.
…majd csöndbe szédült illatok zenélnek,
mint kényes, mélyhangú fagott, s a Duna fölött
halkan megszületnek a május esti csillagok.
Kovács Anikó

sony 059.jpg

Válasz

Köszönöm a szép verset!



BECÉZŐ, SIMOGATÓ KEZED

Simogass csak, olyan jó a kezed,
Megint búcsuzom, megint elveszett
A gőgös Ady minden dacos gőgje.

Életemen fél-versek szemfedője,
Hazug csókok emléke ajkamon.

Simogass csak, olyan jó a kezed,
Úgy bánom már sok ölő, makacs harcom,
Simogasd meg ráncos, vén gyermek-arcom.

Feddj meg búsan, hogy én rossz, elveszett
Szegény ördög csak későn találtam meg
Te becéző, simogató kezed.
Mikor talán már minden elveszett,
Sok jóságomból nem maradt meg semmi
És nem tudom már magamat szeretni.

De itt van és olyan jó a kezed.
Ady Endre

Előzmény

Válasz