Weöres Sándor

Ha nézem a világot



Ha nézem a világot
a világ visszanéz
azt mondom, összevisszaság
ő feleli, teljes egész.



Azt mondom, csupa valótlan
a semmiség ragyog
ő feleli, nézz meg jobban
a valóság én vagyok.



Azt mondom, merő idegenség
sok átsuhanó tünemény
ő feleli, nézz a tükörbe
amit ott látsz, az vagyok én.

Válasz

Nemes Nagy Ágnes: Július

Fény, fény, napfoltok, illatozó színek,
szívem helyén - ahogy szokás - virág.
- Még most az egyszer mindent megbocsátok,
de ezután már javulj meg, világ!

viragcsokor15.jpg

Válasz

Reményik Sándor
Másvilági vándor a kezemen

Fehér lepke felhőtlen ég alatt,
Hagyd most egy percre a virágokat.

Ne nézd, hogy száraz kóró a kezem,
Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem.

Jer, telepedj meg a kezem fején, -
Csupán te érintsd, - nem érintlek én.

Az érintésed mily finom, - ilyen
Lehet egy túlvilági szerelem.

És most mesélj, - mondd el, hogy egykoron
Itt ültél te is egy kerti padon.

Magadbaroskadtan és egyedül,
Némán, bénán és tehetetlenül.

Emberként, kit a teste-lelke nyom,
S tudja, nincs szabadító hatalom.

S ím, lepke lettél, szárnyaló, szabad:
Fehér álom, nyugtató gondolat.

Ne nézd, hogy lelkem mézet nem terem,
Egy pillanatig maradj még velem.

És vigasztalj, hogy lepke leszek én,
S lebegek, mint te, valaki kezén,

Ki majd, magába rogyva - egykoron,
Ül itt, mint én most, egy kerti padon.

pillangó.jpg

Válasz

Szöllőssy István : Ajándék
Ajándék mindegyik napod,
az élet egyre teljesebben.
Úton vezérlő csillagod
s az árnyék, mely nyomodba rebben.

Ajándék gond, kudarc, remény,
nehéz próbák dús áradatja,
s végzésed tisztuló szine,
amely életem feléd ragadja.

Gyermekmosoly, cirógató kéz,
május derüje, őszi pára,
s ha fárasztó nap végivel
halk álmot küldesz éjszakára.

Ajándék mind, a múlt s jövő,
lehet napok, lehet, csak órák,
s ajándékod mindegyre nő,
ha gondolok, s nem gondolok Rád.

Mert gondolsz rám Te szüntelen
bár nem kérlek, hogy megsegíts,
kegyosztó kedved végtelen,
s ajándék vagy Te is.

Válasz

Ne add fel!


Mikor a fájdalom és a kín felordít,
és az ég minden vihart ellened fordít,
mikor az útszéli faág arcodba csap,
és pokoli démonok tépik a hajad…
Mikor a reménytelenség leghűbb társad,
s nem jön a megváltás, hiába is vártad,
mikor a puszta lét is már csak büntetés,
mert hasztalan volt a hit, és a tüntetés…
Mikor azt hiszed, utadat végigjártad,
s remegő kezekkel vésed a fejfádat,
mert az erődet már fogyatkozni érzed,
és az elmúlás rozsdája marja vérted…
Mikor azt hinnéd, eljött az utolsó nap,
s fájó búcsúztatódra készül már a pap,
mikor már nincs erőd küzdeni az árral,
és úgy döntenél, elmész ezzel a nyárral…


Akkor gondolj azokra, kik hazavárnak,
és lágy mosolyodban egy világot látnak…
Gondolj azokra, kik igazán szeretnek,
akik veled együtt sírnak, és nevetnek…
Gondolj azokra, akiknek szívében élsz,
és gyengéden fogják a kezedet, ha félsz…
Gondolj azokra, kik érzik, mit te érzel,
s gyógyfűvel takarják sebeid, ha vérzel…
Gondolj azokra, kiknek a szavad áldás,
akiknek melletted lenni egy megváltás…


Mikor azt éreznéd, leomlott az erőd,
akkor meríts belőlük magadnak erőt!
Amikor a reményed meghalni látszik,
és lelked a kialudt tűz mellett fázik,
szeretet-hasábot tesznek a parázsra,
nem is kell túl sokat várnod e varázsra.
Ha félsz az éjszaka baljós hangjaitól,
zenét csalnak elő lelkük lantjaiból,
hogy elűzzék a félelmetes árnyakat,
melyek kiölnék belőled a vágyakat.
És mikor hited porrá zúzná az élet,
festenek tenéked egy gyönyörű képet!
Miattuk, általuk érdemes tán hinni,
reményed, álmaid velük tovább vinni!
Ha másért nem, miattuk érdemes élni,
és Istentől imádban új csodát kérni!

Ne add hát fel, míg van, kinek hiányoznál,
míg van egy fül, mi hallja, ha kiáltoznál!
JeepCKing

Válasz

Egy kismadárnak

Olyan szép, olyan egyszerű,
Olyan áttetszően tiszta,
Szemében ott a létezés
Megfejthetetlen titka.

Most nem tudom, hogy mit tegyek,
Csak állok mint egy bálvány,
Mert félek, hogyha mozdulnék
Eltűnne, s nem találnám.

És siratnám, mert elveszett,
Míg élek,.. ezt a percet,
De adtál nekem szavakat,
Hogy én is szárnyra keljek!

Hogy elrepülhessek veled,
/Mert létezik varázslat!/
S te visszajössz, mert elhiszed,
Hogy én is visszavárlak!
Gámentzy Eduárd

Válasz

Egy géniusz emlékére

Csak a jók mennek el,
szikrázó csillagok.
Egyikük-másikuk
csodás fénnyel ragyog.

Minket úgy hagynak itt,
ahogy harmat cseppje,
napsugár szavára,
száll a végtelenbe.

Michael Jackson elment,
utolsó sóhajjal.
De mi itt maradtunk
döbbenettel, jajjal.

Rajongói tudják
király volt, nem vitás.
A popzene egén
egy csodás látomás.

Gyerekek éneklik,
..Mi vagyunk a világ!"
A sok örökzöld dal,
mind-mind érte kiált!

Fellépni készült ő,
visszatérni végre.
Előző nap táncolt,
s lám felment az égbe!

Csak a jók mennek el,
zene volt élete.
Még utolsó nap is,
felhangzott éneke...

Paris, Prince és Blanket,
gyermekei árvák,
édesapjuk szavát
többé már nem hallják.

Lehet a Holdon jársz,
Moonwalkert énekelsz,
vagy csillagok porán
könnyedén táncra kelsz...?

Michael Joseph Jackson,
könnyel küzdök, érzem.
Csak a jók mennek el,
nyugodjál békében!
Szuhanics Albert

michael-jackson-is-madman.jpg

Válasz

Kányádi Sándor:
Pillanatkép

Felhő árnyékba vonul
végig a napsütötte domboldalon,
minden más árnyékot közömbösít:
az aratók föltekintenek,
a búza ringásba kezd,
a forrás elámul,
a nyúl fölriad,
az ág moccan,
a sas megáll.
mindenki s minden viszonyul
valamiképpen a változáshoz.

Aztán folytatódik minden
ott, ahol abbamaradt.

Válasz

Szép nyarat kívánok minden vakációzó diáknak, szüleiknek és az egykor diák klubtagoknak a következő versemmel:

Végre vakáció!

Vége! - kiáltom ma megint -
Végre! - és ujjongva legyint
minden vakáció-percem
az elillant csengőszóra,

az őszi útra hívóra -
nógatóra-tanítóra,
júniusi búcsúzóra -
álmodóra-vidítóra,

nyárba tűnő tanulóra -
diáknapi bulizóra,
erdei táborlakóra -
kedves Nóra, derűs Dóra -

minden elbicsaklott szóra
lázadóra-duzzogóra,
s minden kacskaléptű szóra
önfeledten vidulóra,

dörzsölt dolgozatíróra -
a hétpróbás puskázóra,
feleléstől izzadóra -
javításért harcolóra,

a hiányzást beíróra -
angolóra, matekóra,
némult szavú oktatóra -
őszig már nem oktatóra.

A nyár immár újabb óra -
végre holnap virradóra
órarend nélküli óra
vár az új vakációra!

/2006/

Válasz

Aranyosi Ervin
Adj hálát reggel

Adj hálát reggel az ébredő világnak,
-örökbe kaptál egy újabb szép napot.
Engedd az érzést uralni szívedben,
szeresd, hogy itt vagy e föld az otthonod.
Hallgasd a dalt, mely apró madaraknak
hálával teli reggeli éneke.
Engedd a nap tiszta fényét szobádba,
s ne kérdezd ember nélküle élhet-e?
Öltözz fel szépen ünnepi ruhába,
a mosoly arcodon ékszered legyen.
Tükrödön csillog szemed ragyogása,
hagyd, hogy a látvány boldoggá tegyen!
S ha tetszik mindez, mosolyogj magadra,
s érezd a lelked magasabbra emel.
Tartsd ezt a mosolyt meg egy egész napra,
mert aki rádnéz ennyit megérdemel.
Hagyd, hogy a mosoly átterjedjen másra,
-jóérzésed csak fokozódni fog-
a szeretet ilyen apró kis sugára
teheti szebbbé a hétköznapot.

Válasz