Úgy szeress...

Szeress úgy,
hogy remegjen minden hajnal,
s lássam rajtad,
hogy minden búcsúzással
hű szívedből
könny fakad.

Úgy szeress,
hogy hiányomtól
ég zokogjon,
szeress úgy
hogy kínzó vágyad
körém fonjon.
Szeress hittel,
megértéssel,
had értsék az angyalok,
hogy buja szerelmed
szárnyalva is, őszintén is
egyedül csak én vagyok.
Szeress eszed vesztve,
perzselőn,
és csendben álmodozva,
reszketőn.
Úgy szeress,
mint ki soha még...
Ahogy a szív
izzó tűzzel,
majd csendes lánggal ég.
Lázas testtel szeress,
követelve, harcolva...
Magadba temess...
Úgy szeress...

Válóczy Szilvia

ÚGY SZERESS....jpg

Válasz

"Ne félj, csak higgy, és vesd rá gondodat!"
Gyönyörűséges verset kaptunk Tőled drága Erika!
Köszönjük szépen.

Előzmény

Válasz

Ne félj csak higgy!

Ha éjszaka vesz körül és sötétség,
s nem látsz utat a pusztaságon át,
Valaki ott van veled és vezérel
hűségesen, átszegezett kezével.
Ne félj, csak higgy! Neki gondja van rád!

Bízhatsz benne! Mért csüggednél, remegnél?
Engedj néki, ha próbál, tisztogat!
Ismer! Elmondhatsz mindent. Érti, hallja.
Ha elfáradtál, hordoz erős karja.
Ne félj, csak higgy, és vesd rá gondodat!

Veled az Úr a szenvedés tüzében.
S ahogy az ötvös perceket figyel,
hű tekintete őrködik feletted:
drága aranya tűzben el nem veszhet.
Ne félj, csak higgy! Idején kiemel.

Válasz

Ennél szebb gondolatot nem is lehetne mondani ha megtudunk bocsájtani aki nékünk is megbocsájtott.

Válasz

TORMA JUDIT: MONDD...

Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár?

Mondd, miért van, hogy nekem nem jut,

mikor te az előbb kaptál?

Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?

Mondd, mit kap akkor az, aki csak

ennyit kér magának?

És mondd, van a bocsánatnak ára?

Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruhára

cipőre, kenyérre, ételre, italra,

-mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva?



És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?

Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?

És mondd, mi van, ha lejár az időd?

Hogy állsz meg akkor az emberek előtt?

Vagy, ha végtelen a bocsánat joga:

minden bűnöd meg van bocsátva?

Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?

És aki adja, mindenkinek

egyforma mértékkel méri?



Mondd, miért nehéz megbocsátani?

Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?

Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?

S mondd, nem felejthette el már

régen azóta?



Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?

S, ha találtam, továbbadhatom neked?

És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam,

kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?

Mondd, lehet-e több adagot kérni,

hogy, ha tőlem kérnek, én is tudjak adni?

Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?

Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?



Mondd, - és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek

-ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?

Válasz

VÁCI MIHÁLY: MÉG NEM ELÉG!

Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket - tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég - a Hazáért!
Több kell most: - népedért!
Nem elég - Igazságért!
- Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

Válasz

Arany János:

Vágy

Nem itt, nem itt van az én világom;
Más vidék az, ahova én vágyom!
Illatosabb, napfényesebb róna,
Mintha nem is az a napja volna.

Erdő, mező változatos színnel -
Mesteri kéz olyat soh'se színel:
Kék ligetek, kék hegyek aljába'
Fürödik a puszták délibábja.

Ott van az én egyszerű tanyácskám,
Mintha most is szemem előtt látnám;
Kertem is van: talpalatnyi birtok...
Most is abban ültetek és irtok.

Csemetéim bodorodva nőnek,
Hosszu sorral mind elémbe jőnek,
Örömarccal, mint hálás növendék,
Mutogatván a piruló zsengét.

Nőjetek is nagyra, kicsiny fáim,
Szülőhazám kedves rónatájin:
Hadd legyen ott jó pihenésem még,
Mielőtt egy hosszabb útra mennék.

Lombjaitok hűse ha beárnyal:
Zeng fölöttem szózatos madárdal;
Ismerem én e madarat régen,
Dalt ezután is hoz az énnékem.

Egyszerű dal, egyszerű sziv s lélek
Sorsosi az avatag fedélnek! -
Földi ember kevéssel beéri,
Vágyait ha kevesebbre méri.

THM_0012152115.jpg

Válasz

Nagyon szeretheti a költő az iriszeket!

A születésnapja május és ebből az alkalomból az iriszek virágzása, szépsége jut eszébe.
"Tündér-nővéreim"-nek nevezi őket.
A vers végén a sorokból én arra következtetek, hogy még meghalni is májusban szeretne, illetve az iriszek virágzásakor, hogy a sírján is ezek a virágok legyenek?

"S ha szirmotok lángja halálba lobog, visszakövetelni illó álmotok: májusi esőkkel újjászületek."

Ahogy egy dalban is hallhatjuk: "csodás ujjá születés a halál"

Előzmény

Válasz

Kárpáti Tibor:

Nővéreim, ékes íriszek



Május szült engem: a Szépségben hiszek.
Nővéreim vagytok, ékes íriszek:
szirom-szoknyájú szivárvány-leányok,
fodros taréjú, szűz tündér-sárkányok.



Nőszirom-nővérek, ékes íriszek!
Mindörökké áldjuk szép Maia anyát!
Hintse reánk kékjét, olvadt aranyát!
Mellkasomban verdes kehely-szívetek.



Kéklő és aranyló dalként lüktetek.
Tündér-nővéreim, ékes íriszek!
Ringassátok lelkem, ha már nem leszek!



S ha szirmotok lángja halálba lobog,
visszakövetelni illó álmotok:
májusi esőkkel újjászületek.

THM_0012148857.jpg

Válasz

Ilyen az élet!
A kék pillangók lehettek a boldog percek, órák, napok, hetek, hónapok, évek.....
amelyekre az idő múlásával visszaemlékezünk.
Nagyon szép a vers és a mellékelt kép is.
Köszönöm szépen Sárika.

Előzmény

Válasz