Édesanyámnak

Életet adtál, vigyáztál rám.
Fogtad kezem simogattál.
Elestem te felemeltél.
Álmos lettem lefektettél.

Megéheztem ennem adtál.
Szomjas lettem megitattál.
Óvtál széltől minden bajtól.
Betegségtől rossz álomtól.

Minden percben velem voltál.
Aggódtál és tanítottál.
Szerettél ha nyűgös voltam.
Szerettél ha ordítottam.

Szeretsz most is deres hajjal
érzem minden pillanatban.
Anyaként a sorsom félted
nincsen sose pihenésed.

Nincs a földön annyi virág
amivel ezt elmondhatnám.
ÉDESANYÁM szeretlek!
Köszönöm, hogy vagy nekem.
Szücs Tamás

Az embernek lehet....jpg

anya gyermek.jpg

Válasz

Anyák napja alkalmából szeretettel köszöntök minden Édesanyát, Nagymamát!

Virágok (29).jpg

Válasz

Ölts zöld ruhát

Óh víg tavasz ölts zöld ruhát
selyemkendőt, kéket, puhát,
lobogtassa könnyű szellő,
legyen azon bárányfelhő!

Kötényeden nyíljon virág,
tarka mezők illata ránk
áradjon mint tavasz szava,
olvadó ár, hegyek hava!

Lengedezzék sűrű hajad,
mint patakzó fényáradat!
Benne virág, mit szép lánynak
hajfürtjei tartanának.

Dús kebeled hófehéren
domborodjon, hűs reményben!
Nyílj hóvirág, nyílj ibolya,
gyöngyvirágnak szállj illata!

A barkától orgonáig
minden virág most virágzik
lényed édes, finom testén
fényed villan tarka lepkén.

Megérkeztek a víg gólyák
égi útjuk lám leróják.
Megcsillanó tónak tükre
vetíts mosolyt szép lelkünkre
Szuhanics Albert

Válasz

Pigmont Éva

Ember te tetted ezt...

Csodáltam a kék eget,
A rajta futó felleget,
Mára ez mind elveszett,
A szenny tönkretette az ózonréteget...
- ember te tetted ezt! -

Csodáltam a tenger tisztaságát,
A kéken csillogó hullámzását,
Ma olaj, kátrány, benzin, szennyezi be
Vizek élővilágát pusztítja el
- ember te tetted ezt! -

Csodáltam a vizek csillogását,
Az ugráló pisztrángok ívását,
Ma szennyezett, habzó vizeken kiáltanának,
Szólni nem tudnak, így csak
tátogva a partra ugrálnak
- ember te tetted ezt! -

Pusztul a világ szenny lepi el,
Meghal a Föld, s nyomában az emberek,
A hőség, a víz, a köd hoz pusztulást,
Meghal az ember, és az élővilág...
- EMBER te tetted ezt! -

Válasz

Villőre várva
Borzol a szél kusza felhőt,
fodrokat ír a folyóra,
ring a fa dísztelen ága,
hajlik a szépre, a jóra.

Készül a táj kivirulni,
várja sorát, ahogy illő,
duzzad a vágy a rügyekben,
kémlelik: ébred-e Villő.

Hallani már puha léptét,
rezzen az őzfül a neszre...
Tárja ki jötte a szívünk,
s víg dala tömje degeszre!

Fütty-szerenádra a pitypang
bújjon elő kora reggel,
rét üde zöld takaróját
lepje be sárga sereggel!
Sanzsan

Válasz

Tompa Mihály

A KÉRÉSZ.

'Szerelem és hivalkodás
Az élet boldogsága;
Üdvöz légy, hogy nem teremtél,
Jó természet! munkára!

A mámoros gyönyörkehelyt
Én fenekig ürítem;
Az elfutó tavaszban így
Hosszabbítom meg éltem.

Olyan szépek a virágok...!
Meleg a nap sugára,
Üdvöz légy, hogy nem teremtél,
Jó természet! munkára!'

Hivalkodó, hiú lepe
Kiáltott így röptében,
A nap sugárin szárnyait
Csillogtatván kevélyen.

Eljárta a selyembogárt,
A hangyát, sürge méhet;
És a munkásságról nekik
Gunyos hangon beszélett:

'Tán ünnep sincs tinálatok?
Szegények, mint sajnállak!
Mondjátok csak: van e aztán
Látatja a munkának?

Én a gyönyört, munka helyett
Kalandokban találom;
Ma is a méhkirálynővel
Leend találkozom.'

Szólt és ment a folyam felé
Hogy átrepűlne túlra;
De csak a partjáig szállhatott,
Ott hirtelen lehulla.

Tetszős alakját, köntösét,
Levetkezé legottan:
Idétlen, kis fehér kukac
Hempergett a homokban.

Kérészbáb lőn, - és éveket
Tölt a mély vízfenéken;
Olyan hosszú idő után,
Hogy egy óráig éljen.

Kérésszé vált és ideje
Nincs a hivalkodásra;
Mivelhogy néhány perc egész
Életének határa.

Válasz

Petőfi márciusa
A március Petőfi hónap
ha süt a nap, ha fú a szél,
ő ragyog itt a napsütésben,
s a szél szavában ő beszél,
s ha égzengéssel, villámfénnyel
ránk tör a tavaszi vihar,
mintha a szélvész kürtszavában
harsogna a Nemzeti dal.
Nincs március Petőfi nélkül,
e kettő egy száz éve már.
Az ő szemével látjuk, hogyha
madárka a bokorra száll,
fülével halljuk rebbenését,
s azt is, mikor egy bősz folyam
vagy egy rabnép láncát letépte
a szabadság felé roham!
Nincs március Petőfi nélkül,
ő költötte e hónapot,
s olyanná lett, mint amilyennek
az ő lantján fogantatott:
eszmékkel terhes, forradalmi
tettekre érett, lángoló
dala úgy szállt a nép szívébe
s úgy gyújtott, mint egy lángfolyó.
Nincs március Petőfi nélkül,
idő és költő egybeforrt,
benne sűrűsödött, benne robbant
mind, ami forralta a bort,
az ő szavára várt a nép és
élesítette a kaszát,
abban a dicső márciusban
ő jelentette a hazát.
Nincs szabadság Petőfi nélkül,
ő égette szívünkbe, hogy
több a szabadság, mint az élet,
ez a legszebb népi jog!
Ő írta, vívta, tollal, karddal,
s rátette ifjú életét,
szabadságunk örök okmányán
Petőfi szíve a pecsét!
Várnai Zseni

Válasz

Vera Inber: Olvadás

Olvad a jégcsap, a csücske csepeg,
ritkul a hópihe, mind kevesebb.
Pajkosan lebben a délszaki szél,
moccan a hőmérő, higanya él,
rezzen a szára üvegje alatt,
messze a nulla fölébe szalad.
Jég alatt indul a sok buborék,
hó után járnak a kék cinegék.
Fűzfa kibontja a kandi rügyet:
"Ej, milyen hónap ez? Már kikelet?"
Hirtelen vad süvítés szava kél:
felfújja arcát az északi szél!
Higany a létra tövébe lefut,
szálldos a hópihe, síkos az út,
bucka fehérlik. A tél be ravasz!
Messze, de messze van még a tavasz!
/fod. Urbán Eszter/

Válasz

Szécsi Margit: Március

Téli szellők fújjatok csak
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napon. Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág,
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van,
ember s állat érzi már.
Dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot,
félredobni, s könnyeden
játszadozni, s birkózni a
városvégi zöld gyepen.
Jó volna már munkálkodni,
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.
Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld,
Jöjj el tavasz, földről-égről
már a telet eltöröld!

Válasz

Nőnapi köszöntő

Szeretettel hoztam
e szép csokrom,
s köszöntőmet
mindenkinek mondom.
Nőket köszönt most
az egész világ,
hát nyíljon nékik
a sok színes virág.
Az életet, szerelmet
tőlük kaptuk,
cserébe szívünket
az ölükbe rakjuk.
Általuk vagyunk
igazán valakik,
tudom most dalom,
messzire hallatszik.
Kívánom, legyen
minden nő boldog,
s szálljanak el végleg
a bús gondok.
Hulljon reájuk
jókívánságom e napon,
egész évben -
és minden Nőnapon.
Lakatos Zsuzsa

A lét szépsége....jpg

Válasz