Szeress!
Elmondok egy titkot neked,
Szeretem, ki engem szeret.
S ha van, aki nem szeret,
Érte soha nem vetem meg.

S ki gyűlölettel néz felém,
Reá mosolyogni tudok én.
Óh, a balga nem is tudja,
Életet így élni mily drága.

Kiből kihalt a szeretet,
Soha nem adott eleget.
S nem tudja, ha sokat ad,
Benne annál több marad.

Szeress hát te is és mindenki,
Ahogy én és sok ember teszi.
Szeress, mint szíved diktálja,
Szeress! És nem éltél hiába.

Testvért, szülőt, gyermeket alázattal,
Ellenséged erényes megbocsájtással.
Barátot, rokont tiszta szívvel,
Szerelmed mély szenvedéllyel.

(Szerz. ismeretlen)

Válasz

Kun Magdolna - Szeretnék

Szeretnék egy meseerdőt, olyan álommal szőtt,
elérhetőt, kis házikót patakokkal, lágyan formált dús fodrokkal.
Virággal telt selymes rétet, tücsökhangút, mely
dalra késztet, elsuhanó pillangókat, szivárványon hintázósat.
Magas hegyen lágy szirteket, rajta délceg törzsű fenyveseket, szélben hajló búzatáblát, mely égig nyújtja dús kalászát.
Ezerszínű rózsakertet, mi illatával könnyet ejtet,
hegyoldalon zuhatagot, mely a napfénytől tükröt ragyog.
Ívelt folyót sebes árral, benne halat, ezer számmal,
vén tölgyfákat nagy lombokkal, hol mókus ugrál víg mosollyal.
Tiszta vizű, édes tengert, melyre a nap csókot lehelt,
dzsungelt, ahol sok száz állat, szabadon és büszkén járhat,
Szeretnék egy jobb világot, miben mindig szépet látok, s nem lesz benne gyűlölet, csak el nem fogyó szeretet.

Válasz

ŐRI ISTVÁN: Kérdések hozzád

Mit mond a szem a szemnek?
Az ajkak, mondd, mit üzennek?
A kéz, ha kézre lel,
mondd, nekünk mit felel?
Mit mond a szív, ha néked dobban,
mit mond a láng, mi érted lobban?
Mit mondok én, ha kérdezel,
mit mond a karom, ha átölel?

S mit mondasz te, kedvesem?
Ha kérdezlek,
ugye nem játszol velem?
S szíved az,
mi szól áloméneken,
s ő mondja a szót,
mi Mennyország nekem:
Szeretlek, életem!

Válasz

Gyönyörű verse Adynak! Köszönöm Magdi!Szeretettel:Zsuzsa

Előzmény

Válasz

ADY ENDRE: VALLOMÁS


Te, akinek annyi szived van,
Ahányat lelked megteremt,
Aki színes kaméleonként
Varázsolsz multat és jelent,
Kinek a szín fényes világod,
Melyet lánglelked áthevít -
Ki tudnád-e vajon nevetni
Egy bús poéta könnyeit?...

Ki tudnád-e vajon nevetni,
Mert úgy imád, mert úgy szeret,
Ahogy nem a színpadon szoktak,
Vagy az életben - emberek;
Hogy szép lelked teremtő lángját
Úgy nem áhítja senki más;
Hogy szerelmét el nem rabolná
Sem távolság, sem megszokás.

Te, aki már ezer élet közt
Osztottad szét a lelkedet,
Elképzeled, hogy egy egész szív
Mást nem, csak tégedet szeret.
Hogy azt, ki a festett világban
Elvesztette önnönmagát -
Egy bús poéta úgy imádja,
Mint az igazság angyalát...

Elhiszed-e egy ismeretlen,
Álmot szövő költő szavát?
Elolvasod szivéből vérző,
Szerelmes, bánatos dalát?
Meg fogod-e szived kérdezni,
Vajon szeretni tud-e még,
Vagy trubadurod megsajnálni
Lelkednek kegy gyanánt elég?...

Szivem szorul a félelemtől
S megrendül a kétség alatt,
Hogy szeretni csak szinpadon tudsz
S magadnak élned nem szabad.
Hogy szíved e rajongó álmon
Csak gúnyolódik, csak nevet...
- Még nem érzéd szivem szerelmét,
Már itt a vég... Isten veled!...

Válasz

Búcsú

Mielőtt innen végképp elmegyek,
Szeretnék elköszönni emberek.

Mint rab, akinek int a szabad út,
Búcsút rebeg mielőtt szabadult.

Mint madár, kit Dél vár arra túl,
Az eresz alján még egy dalt tanul.

Mit is daloljak,én szegény beteg,
Mit is dadogjak, nektek emberek.

Talán nem is kell még búcsúzni se ?
Hisz észre sem vett engem senki se.

Csak egy könny voltam, ami porba hull,
Csak egy sóhaj, ki égre szabadul.

Csak egy csók,aki hideg kőre lel,
Csak egy szó,kire visszhang nem felel.

Egy pillangó,ki csillagot keres,
S elgázolja egy durva szekeres.

-Juhász Gyula-

Válasz

Mentovics Éva: Az ajándékosztó ősz

Aranyba mártja pemzlijét,
dalolva átoson
a kertek alján nyújtózó
szelíd akácoson,

befesti mind a fűzeket,
a nyírfák ezreit,
az erdők mentén száll tova,
és itt-ott meglegyint

pár bükköt, majd sok tölgyet is,
hogy pottyanjon a makk….
s lásd, a lombok zizzenve
a földre omlanak.

majd átlibeg a szél borzolta,
pompás szőnyegen,
varázspalettát ránt elő,
a helytetőn terem,

hogy onnan hintsen szerteszét
még száz, meg száz csodát;
megborzolja hársligetek,
nyárfák ágbogát,

fanyar bogyókat érleljen
a csipkebokrokon.
ha deret hintve süvölt majd
a fagyos, zord rokon,

akadjon némi élelem
az álmos rét ölén,
beérjen minden csöpp bogyó;
a hamvas, kék kökény,

a borzas ágú berkenyén
vöröslőn lángoló,
csokornyi fürtben pompázó
temérdek csepp golyó.

ha dér zizeg a bokrokon,
és havat szór a szél,
ha kopár ágú tölgyeken
didergő nóta kél,

vendégül lássák ágaik
a csöppnyi dalnokot,
ki hálából, hogy áttelelt,
tavasszal dalba fog.

Válasz

Kányádi Sándor:
Őszeleji kívánság

A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

A fecskék is készülődnek,
sürgönydróton sorakoznak;
jó utat az elmenőknek,
hosszú őszt a maradóknak.

Az árnyékok vékonyodnak,
a patakok hűvösödnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

Gyapjasodnak a kis őzek,
vöröslik a lenyugvó nap;
jó utat az elmenőnek,
hosszú őszt a maradónak

Válasz

Túrmezei Erzsébet:

Az alkalom

Jön... elmegy... többé nem látod soha.
Szobádba száll, mint csillogó madár...
s ha nem csukod be jól az ablakot,
huss, odafönn a kék magosba jár.
Úgy csillan meg, mint napfelköltekor
a réten villogó gyémántszemek...
s ha meg nem látod, percek múlva már
fűszálakon csak fájó könny remeg.
És neked már csak fájó könny marad
befátyolozni vétkes, vak szemed.

Nem adtad akkor... most már nincs kinek.
Nem tetted akkor... most már nem lehet.

Válasz

Szép. Az idő sajnos elszáll felettünk!!!!!!!!!
Köszönöm!

Előzmény

Válasz