Garai Gábor:
Jókedvet adj...

Jókedvet adj, és semmi mást, Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc vagy siker.
Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek, bárhol, bárkivel,
ha jókedvemből, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.
S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdődő és folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan –
ahhoz is csak jókedvet adj, Uram.

ÖRÖM.jpg

Válasz

Gyóni Géza:
ÖRÖK SZÉPSÉG

Szép vagy, mert szépnek látlak.
Vihar csak engem tépett.
Hamvas, mosolyos képed
Marad örök rózsásnak.

Szép vagy, mert szépnek látlak.
Könny, átok engem éget.
Szemed csodás kékjének
Könny mérge meg nem árthat.

Szép vagy, mert szépnek látlak.
Frissnek, örök üdének
Magasztal minden ének
S mohón minden szint rád rak.

Tőled, ne félj, nem lopnak
Az évek ifjúságot,
Fényt, lángot rád bocsátok -
S szép vagy, mert úgy alkotlak!

HÖLGY KÉP IRNI.jpg

Válasz

Petőfi Sándor:
Szép napkeletnek . . .

Szép napkeletnek
Viránya lelkem,
Örök tavasznap mosolyog le rá;
Mit csak a földre
Ejtett az isten,
Megterem rajta minden szép virág.

Csak egy hiányzott,
A hit virága,
A sírontúli életnek hite,
S ez is kikelt már,
Ez is virít már,
És ezt szerelmed ülteté ide.

Miről a büszke,
Az elbizott ész
Egy hangot sem bírt mondani nekem:
Megmagyarázta,
S mi könnyedén, azt
Édes szerelmed, kedves hitvesem!

Nem sötét a sír:
Szemünk vakul el,
Ha rátekintünk, fényességitől,
Mely oly szokatlan
Varázsözönnel
A másvilágból arcainkra dől.

Nem az enyészet
Rideg tanyája
A koporsó; de vidám sajka ez,
Amely velünk e
Szép életből egy
Még szebb élet partjára átevez.

Csak azt az egyet
Szeretném tudni:
Hol, merre terjed ez a másvilág?
És mily alakban
Jutunk majd innen
Ez ismeretlen másvilágba át?

Mint ágrul ágra
A csalogánypár,
Csillagrul csillagra szállunk, te s én?
Vagy mint két hattyu
Ringunk szelíden
Az örökkévalóság tengerén?

REGGEL.jpg

Válasz

Szuhanics Albert: Taníts meg Uram!
Taníts meg Uram boldognak lenni,
Tiszta szívemből, könnyen szeretni.
Szállván virágra, miként a lepkék,
Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.

Taníts meg engem, tisztának lenni,
Vissza nem nézni, előre menni!
Letenni minden terhet és gondot,
Látni magamban a középpontot. . .

Taníts még nekem egyszerűséget,
Hogy megláthassam mindig a szépet.
Igazgyöngy legyen szellemi lényem
A hamis ékszert még meg sem nézzem!

Taníts meg engem nyugodtnak lenni,
Útra kelőktől, szép búcsút venni.
Túltenni magam, azon mi nem megy,
Erősebb szenved, okosabb enged. . .

Taníts meg engem szerelmet adni,
Nem szalmalángként, parázs maradni.
Embernek lenni, minden esetben,
Segítő erő legyen kezemben!

Hogyan tehessem? Taníts meg engem;
Új reményt adni csüggedelemben!
Mindig, mindenkor emberi szóra,
Könnyet törölni, hajlani jóra.

Taníts meg engem, tanító tettre,
Példás jellemre, hű szeretetre.
Víg mosolyt csalni bánatos arcra,
Taníts meg Uram, erre a harcra!

Válasz

Rebeka

Emlékezzél néha rám

Ha átölel a csend
És a magány körbezár,
Vagy kopott képeket űz szemed,
S talán senki se vár,
Akkor talán eszedbe jutnék.
- Emlékezzél néha rám!

Lehet, hogy barátok voltunk,
Vagy ismertük egymást.
Közösen nevettünk vagy sírtunk,
Majd kívántunk: Jó éjszakát!
S ha képet adtam volna egykor...
- Emlékezzél néha rám!

Éjszakákba nyúló beszélgetések,
Titkok, vágyak, képzeletek...
Amiket megosztottam veled.
Emlékeket őrző helyek,
Ahol sétáltunk délután.
- Emlékezzél néha rám!

Rátalálsz majd egy kopott levélre
És ismerős lesz az írás.
Valami ránehezedik szívedre,
S tudod, azóta az élet olyan más.
Ha könnyek szöknének szemeidbe:
- Emlékezzél néha rám.

De lehet, hogy nem is sírsz,
Mosoly terül el redős arcodon,
Mert a múlt kicsit felvidít.
Fény csillan meg ősz hajadon;
S gyermeked biztosan hasonlít rád.
- Kérlek, emlékezzél néha rám!

Ha újra összehozna a véletlen
Elmesélnéd az elmúlt éveket?
Őszintén elmondanám mik történtek velem,
S elmesélném a tovatűnt életet.
De addig, ha rád tör a magány:
- Kérlek, emlékezzél néha rám!

EMLÉKEZZÉL RÁM!.jpg

Válasz

Tóth Árpád:Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka,
S a mérhetetlen messzeségen át
Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd
Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény,
Jött a jeges, fekete és kopár
Terek sötétjén lankadatlanul,
S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most
Hozzám talált, s szememben célhoz ért,
S boldogan hal meg, amíg rácsukom
Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a
Tudósok finom kristályműszerén,
Bús földünkkel s bús testemmel rokon
Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom,
És csöndben és tűnődve figyelem,
Mily ős bút zokog a vérnek a fény,
Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány,
A térbe szétszórt milljom árvaság?
S hogy össze nem találunk már soha
A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

LÉLEKTŐL LÉLEKIG.jpg

Válasz

VAJDA KATA: HOLNAP:
"Tele gonddal éled az életed
Arra gondolsz, a holnap jobb lehet
Minden nap küzdesz a jóért
Minden nap egy új reményért.
Bíznod kell, ez hajt előre
Hited ad erőt boldogabb életre
Dolgozol, hazamész, várnak
Már egy boldogság a mának
Kit nem vár senki elgondolkodik
Jó annak kit hazavárnak szerettei
Az évek múlnak, te megöregszel
Szíved tele emlékekkel
Arra gondolsz,élted életed
vajon mindent megtettél amit lehetett
Vajon úgy éltél ahogy neked jó
Vagy úgy ahogy elvárható.
Gyorsan telnek az évek, röppennek tova
Homlokodon gyűlik a rácok sora
Becsüld meg az életed
Mert abból csak egy lehet”

SIÍVES.jpg

Válasz

Wass Albert: Csak csendesen
Testvér, csak lábujjhegyen jer velem,
csak nagyon halkan, nagyon csendesen.
Amerre járunk,
ne rezzenjen egy kis levél se meg,
ma lelkem olyan mint a tó:
legkisebb rezzenéstől megremeg.
Gyere a templomunkba:
a bükkerdő ma vár,
a Csend harmóniája
ott megint a lelkünkbe talál.
Gyere velem...
csak szótlanul, csak csendesen,
csak csendesen...

HÁZ.jpg

Válasz

Fuchs Éva :Összegzés

utak, melyeket nem járunk be,
az utak, melyek bennünk maradnak,
azok is vezetnek valahová...
A szavak, melyeket nem ejtünk ki,
a szavak, melyek bennünk maradnak,
azok is feltárják lényünket...
A csaták, melyeket nem vívunk meg,
a csaták, melyek bennünk maradnak,
azok is bővítik titkon a hazát...
A magvak, melyeket nem vetünk el,
a magvak, melyek bennünk maradnak,
azok is megsokszorozzák az életet...
A halál, melybe nem halunk bele,
a halál, mely bennünk marad,
az is mélyíti bennünk a hallgatást...
És mindenütt, mindenbe
gyökeret ereszt a dal, a vers.

írógép.jpg

Válasz

Angyalok...

Az angyalok nem csak az égben élnek!
Itt lent is. Köztünk. Életünk legszebb napjait
öltöztetik fel ünnepi díszbe.
Hárfáikon lágy dallamot zenélnek
mely, megrezgeti lelkünknek húrjait,
boldogságot lopva mélyen a szívbe.

Angyal lehet, az aprócska kisgyerek,
Mert megsajnálod, mikor pityereg.
De kacagása oly melengető, szívedre üdítőn hat,
hogy minden bánat, mind semmivé olvad,
s hálával tölti csordultig lelkedet,
Örül az ember, s boldog hogy itt lehet.


Angyal lehet a kedves, tiszta társ,
kinek a csókja édes, mint a hárs,
és szomjazod, mint éltető napot,
boldogság árad feléd - ezt kapod,
és álmokat és hitet, tiszta célt
és minden szépet, mit szíved remélt.

S angyalként tiszteld a jó barátokat,
Aki melléd áll, s tervedben támogat,
s jó tudni, azt hogy önzetlenül teszi,
s a bátorságot ahhoz is veszi,
hogy megdorgáljon, ha lábad félre lép.
Őrizd magadnak, ne veszítsd semmiképp.

Az angyalok tán itt élnek a földön,
meglelni őket tán nem is nehéz,
Alakjukat néha magamra öltöm,
Amikor kedves vagyok, boldog, s tettre kész.
Ha segíthetek a sok rászorulónak,
hogy mennyeivé válhasson a holnap.
(Szerz. sajnos ismeretlen)

Válasz