Juhász Magda
De jó lenne...

De jó lenne jónak lenni,
mindig, mindig csak szeretni,
lelkem szállna, mint a lepke,
olyan könnyű, lenge lenne.

De jó lenne jónak lenni,
csak a szépet észrevenni,
nem félni, és nem remegni,
mindig, mindig csak szeretni.

De jó lenne jónak lenni,
a nagy Istent megkeresni,
a lábához kuporodni,
és az Igét befogadni.

De jó lenne... de nem lehet.
Farkasok közt nem élhet meg,
aki bárány, aki balga,
megrohanja azt a falka.

Megrohanják, leteperik,
mert a jót itt nem szeretik.
Lelkünk fáradt, szívünk remeg,
nincs közöttünk aki szeret?

Gyilkosságok, fegyver, átok
miért sújtja a világot?
Hisz` szeretni könnyebb lenne,
lelkünk szállna, mint a lepke.

De jó lenne jónak lenni,
egymás kezét megkeresni,
és a gonoszt mindörökre
eltemetni, elfeledni.

De jó lenne jónak lenni...

DE JÓ LENNE....jpg

Válasz

Fekete István: Hóvirág

Illatod a földben hagytad, mélyen
És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.
Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,
Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,
És marokkal tép, aki elér.

Nem ismered a daltzengő májust,
Szirmodra fagy hideg, ónos eső,
Mégis szívemen hordom bokrétádat,
S ha nem néznek, megcsókolom a szádat,
Mert te vagy - te vagy a: Legelső...

_hovirag1.gif

Válasz

Ady Endre: MEG AKARLAK TARTANI


Őrjít ez a csókos valóság,
Ez a nagy beteljesülés,
Ez a megadás, ez a jóság.

Öledbe hullva, sírva, vágyva
Könyörgök hozzád, asszonyom:
Űzz, kergess ki az éjszakába.

Mikor legtüzesebb az ajkam,
Akkor fagyjon meg a tied,
Taposs és rúgj kacagva rajtam.

Hóhérok az eleven vágyak,
Átok a legszebb jelen is:
Elhagylak, mert nagyon kivánlak.

Testedet, a kéjekre gyultat,
Hadd lássam mindig hóditón,
Illatos vánkosán a multnak.

Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget.

Maradjon meg az én nagy álmom
Egy asszonyról, aki szeret
S akire én örökre vágyom.

MESSZESÉG.jpg

Válasz

Eszeveszetten

Mint ki megtébolyult,
megszállottként keresem
utam, kutatom, mi lenne az
mely minden gondolatot elűzne
Mikor lázas éjszakákon , hideg
hasító magányomban forgolódok
puha takaróm ölelése alatt.

Nem akarok gondolni Rád
Érzem megőrjít, kínoz
széthasít a hiányod miatt
felszabadult szétmaró
tudathasadás s a vágy.

Valós világom nappalán
emléked felhőtakarásba
bújva rejtőzik, de mikor
a csend rám boruló puha
fátyolába burkolózom
átlépem sietve álomvilágom
kapuját, szinte repülök
Hozzád, mert tudom, hogy
vársz minden magányos
éjszakán.

Szabadon szeretlek
lelkünk eggyé vált
Magával ragad, s lehúz,
mint szelíd örvény,
ez a világ, hol nincsenek
korlátok, s a gondolat is
meghalni látszik, bölcs
tudatunk hallgatásba
burkolózik.

Itt csak itt lehetek
boldog Veled, tarts még
magadban, éltesd az álmot
Ha felébredek, hideg
magány ,s éles késként
hasít belém a felismerés
A józan ész határait átlépve
enyém a legszebb érzés,
mely a valóság világában
a halálba taszít.

Varga Patrícia

pár15.jpg

Válasz

DÉVÉNYI ERIKA: NEM TUDOM NEKED ADNI...

Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét,
Áldásként küldöm, legyen a tiéd.

Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet,
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.

A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

LÁNGOCSKA....jpg

Válasz

KÉRLELLEK

Téli nap csípi pirosra arcod,
Nem érzed most, hogy fáj a hideg?
Fázok! Reszket szívem-lelkem
Óhajtom lényed, kérlek, szeress!

Jaj, kinek mondjam el, ha nagyon fáj?
Kinek sóhajtsam vétkemet?
Bűnös vagyok? Nehéz a szívem,
S a lelkem is, jaj, nagyon beteg

Feljajdult bennem az undok magány,
Nem érzem kifordult énemet
Ó, Kedves, Drága, ha látnál,
Simítná jajomat két kezed

Kezed a szép, a kedves-csapongó-
-Vállamra többé mért nem teszed?
Reszkető szívvel, mosolygó arccal
A létemben bízva csak néztelek...

Kereslek mindig, óhajtom most is
Nevető, ragyogó gyöngy-szemed
S ha belenézek, szépet remélek,
Szomorú felhőm elűzheted!

Gyere hát Kincsem, éljünk a mának,
Ennél többet mit kérhetek?
Lesz jövő? -kérdem-, lásd, semmim nincsen,
Biztató választ így remélhetek?

Tilos a szép szó, tilos a bánat -
- Ó, ha te ismernél engemet! -
Repülnék véled, szállnék nevetve
S nem engedném el két kezed!

Nehéz a kérés: segíts most Kedves
Adj hitet, reményt, és fényeket
Gyarló, csapongó szívemet nézd csak,
S engedj szeretni, amíg lehet!

(ismeretlen)

ROM5.gif

Válasz

„ AZ ÉN MIATYÁNKOM” IGAZI SZERZŐJE

TÁNCZOS KATALIN



AZ ÉN MIATYÁNKOM



Mikor a szíved már csordultig tele,

Mikor nem csönget rád soha senkise,

Mikor sötét felhő borul életedre,

Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba – reményteljesen,

S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN…



Mikor a magányod ijesztően rád szakad,

Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,

Mikor körülvesz a durva szók özöne,

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!

Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:

Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!



Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”

Mikor elnyomásban szenved az „igazság”

Mikor elszabadul a „Pokol” a Földre

Népek homlokára a „Káin” bélyege van sütve.

Óh „Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!

Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog,

S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!



Mikor beléd sajdul a rideg valóság,

Mikor életednek nem látod a hasznát,

Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve…

Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne,

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!

Nézz fel a magasba – hajtsd meg a homlokod…

S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!



Mikor a kisember fillérekben számol,

Mikor a drágaság az idegekben táncol,

Mikor a „gazdagság” milliót költ, hogy éljen,

És millió szegény a „nincstől” hal éhen,

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!

Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,

S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!



Mikor életedbe lassan belefáradsz,

Mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz,

Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,

Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”…

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!

Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:

Uram! Segíts, - S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!



Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,

Munkád elismerik, lakást is szereznek,

Mikor verítékig hajszoltad magadat,

S később rádöbbentél, hogy kihasználtak!

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!

Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:

Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!



Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják,

Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják!

Mikor a népeket vesztükbe hajtják

S kérded: Miért tűröd ezt?! MIATYÁNK!

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:

Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol!

Uram! Ments meg a kísértéstől!

MENTS MEG A GONOSZTÓL!



UTÓHANG



S akkor szólt az Úr Jézus, kemény – szelíden:

Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET,

És csend legyen!

Miért féltek – ti kicsinyhitűek?

Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek:

Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!

Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,

És a végsőkig VELETEK MARADOK!



Írta:

TÁNCZOS KATALIN

Hajléktalan

Válasz

Sík Sándor: A legszebb művészet

A legszebb művészet tudod mi,
Derült szívvel megöregedni.
Pihenni, hol tenni vágyol,
Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.

Nem lenni bús, reménye vesztett,
Csendben viselni el a keresztet,
Irigység nélkül nézni végig
Mások erős, tevékeny éltit.

Kezed letenni ölbe
S hagyni, hogy gondod más viselje.
Ahol segíteni tudtál régen,
Bevallani nyugodtan, szépen,
Hogy erre most már nincs erőd.
Nem vagy olyan, mint azelőtt.

S járni amellett szép vidáman,
Istentől rád szabott igában.
De ezt a békét honnan vesszük?
Onnan, ha ezt erősen hisszük,
Hogy teher, amit vinni kell,
Az égi honra készít fel.

Ez csak a végső simítás
A régi szíven, semmi más.
Ez old fel minden köteléket,
Ha a világ még fogna téged.

Az Úr nem szűnik meg tanítani,
Ezért kell sok harcot vívni,
Idősen is, míg csendesen a szív
az Úrban megpihen és kész vagy
az Ő kezéből venni, hogy minden Ő
S te sem vagy semmi.
S akkor lelked kegyelmes atyja
A legszebb munkát is megadja.

Kezed imára kulcsolod
ez mindennél dicsőbb dolog.
Áldást kérsz szeretteidre
Körülötted nagyra és kicsinyre.
S ha majd munkád betellett,
S a végső óra elközelgett,
Engedsz az égi szent hívásnak,
Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak.


Sík Sándor ( 1889. január 20. – 1963. szeptember 28.)

Sík Sándor.jpg

Válasz

VÁRNAI ZSENI: SZERELEM

Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!

Már láttam egyszer, jött egy pillanat
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltűnt, messze szállt
s talán már más szív fölött muzsikált.

Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár, a neve: szerelem

Coeurd_amour.jpg

Válasz

"Szánj időt a kedvességre,hisz
a boldogság felé erre visz az út.
Szánj időt az álmaidra, mert
az álmok repítenek csillagokig.
Ha van időd szeretni és ha téged is szeretnek,
isteni kegyben részesülsz.
Ne siess. Pillants körül .Látod,
a nap oly rövid: önzésre nincs idő.
Szánj időt a nevetésre, és
meghallod a lélek muzsikáját."

/Régi angol ima/

angyal1.jpg

Válasz