Szabó Lőrinc:
Titkos párbeszéd

S ha ígérném, hogy ma odamegyek?
- Számolni kezdeném a perceket.
Örülnél? Hogy örülnél? Mennyire?
- Ha szeretsz, szíved megszakad bele.
S ha mégse lehet, ha nem leszek ott?
- Füst s láng bennem is együtt kavarog.
Képzeld: máris zörgetem bokrodat!
- Nem mozdulok, el ne riasszalak!
Szép az a lugas, az a friss gyep-ágy?
- Nap! Zöld árny! Tücskök! Ezüst éjszakák!
Mit mond majd az első tekinteted?
- Hogy eddig, csak hazudni mert neked.
Szegény fiú, féltél tőlem, ugye?
- Félelmes az isten igézete!
Utad leszek tőle a föld fele.
- Az vagy, ígéret, minden gyönyöré!
Várj! Ma! Talán! Én sem tudom, mi lesz ...
- Még a boldogság is rettenetes!

TALÁLKOZÁS1.jpg

Válasz

Nagy Dezső Zoltán

A LELKEDRŐL

Találkoztunk, mert az élet így rendelte.
Ismerkedem is Veled csak egyre-egyre.
Hófehér lelked úgy vakítja a szemem,
A távolból is érzem, hogy itt vagy velem.

Te vagy az ártatlanság, a tiszta lélek,
Jóleső melegség az ember szívében,
Mosoly egy szép kis angyali ajkon,
Mélységes csönd, mely mindent elmond.

Lelked fénylik, mint csillaga sötét éjben,
Egy égi jel, melyre oda kell hogy figyelj!
Hajnali fény, mely áttöri a derengő homályt,
Világíts még nekünk, kérlek nagyon soká!

Vigyázz a lelkedre, hogy ne csökkenjen ereje,
Jó példa vagy nekünk, maradj is ez meg!
Más lehet azon van, hogy Téged csak kihasznál,
Légy vele elnéző, mert nem tudja mit csinál?

Csalódásod ha fáj is, sokáig ne fájjon,
Különb vagy Te sokkal, ezt én jól látom.
Az idő és az élet megfizet majd mindent,
Van akit megjutalmaz, s van akitől elvesz.

Bízzál magadban, mert Te vagy a jó!
Te vagy a példa, az igazán nekünk való!
Maradj meg ilyennek, amilyen most vagy!
Legyél a számunkra örökre jó és vigasz!

2013.02.03

A LELKEDRŐL.jpg

Válasz

Röppenő katicabogár,
hirtelen a kezemre száll.
Sétálgat végig ujjamon,
pettyeit közben számolom.
Valóban hétpettyes lehet,
vagy csak ezt ti így hiszitek?
Piros a szárnya őneki,
díszítik sötét pettyei.
Oly kedves látvány ez nekem,
de szabadon hiába engedem.
Nem száll fel, sétál kezemen,
hogy miért? Számomra rejtelem.
Jól jön most egy fűszál, egy virág,
amelyik több bizalmat ád.
Az ujjam hegyét hozzá hídalom,
katica, sétálj át, ott lesz jó, tudom!
Na végre odaért, virágon pihen,
színesen virít ott, hét pettye izen:
Otthonom énnekem minden szál virág,
vidáman repkedek erdőn, réten át.

(Szuhanics Albert)

100_4105.JPG

Válasz

Nadály Zoltán:

A KÉT SZEMED
SZERETETT LEGTOVÁBB

A két szemed szeretett legtovább,
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsímogatott,
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett
és mindent megadott.

SZEMEK.jpg

Válasz

Álmodjunk és álmodozzunk!
Álmodjunk igazzá váló meséket! Így legyen kedves Erika.
Köszönjük szépen.

Előzmény

Válasz

Bogdán András:

ÁLMODJ ...


Álmodj boldogot, álmodj szépet
Álmodj igazra váló meséket
Álmodj barátot, melletted állót
Álmodj hű társat, el sose válót
Álmodj magadnak igazi otthont
Álmodj bele, kivel megosztod
Álmodj táncot, mi magasba emel
Álmodj táncost, ki szívednek felel
Álmodj tüzet, lánggal égetőt
Álmodj csókkal perzselő szeretőt
Álmodj utakat, messzi világot
Álmodj szívedben nyíló virágot
Álmodj szerelmet, tiszta vágyat
Álmodj, lesz kivel megosszad ágyad
Álmodj szabadot, láncot megtörve
Álmodj szárnyalást, földhöz nem kötve
Álmodj hát jövőt, álmodj szépet
Álmodj igazzá váló meséket...

100_4629.JPG

Válasz

Kun Magdolna.
Csendes zokogás

Magadban sirass el mindent, ami fáj,
hisz úgy sem látja más, milyen mélyre ás
lelked mélyében a csendes zokogás.
Csak némán hullasd könnyed, ne ejts hangokat,
kik sértéssel bírnak, ne sajnáljanak,
mert a sajnálat úgy sem ad, oly erős vigaszt,
hogy feledtesse veled a megbántásokat.

Ne mutasd szívednek gyengeségeit,
mert azt törik meg mindig, ki sosem vétkezik,
s csak azon tud átgázolni az egész nagyvilág,
ki alázattal védi a maga igazát.

Kun Magdolna

siro-szem.jpg

Válasz

Megálmodom


Álmodozás az életem
Könnyek, öröm, lélek…
Remény… mi végtelen

Álmodozni mindenképpen
Reggel, este, délidőben
Álmodókká lesz most mindünk
Fogd a kezem, menjünk együtt

Megálmodjuk az ölelést
Megálmodjuk a szenvedést
Álmodjunk még erdőt, rétet
Mindent, ami szép ígéret…

Álmodjunk még sárgarigót,
Gólyát, fecskét, kis sündisznót
Halat, tavat, madarakat,
Erdőn, mezőn, kecses vadat…

Álmodjunk most szép kék eget
Földet, napot, kikeletet
Álmodjunk még embereket
Kik odanyújtják a szívüket…

Álmodjunk még jó szándékot
Összetartást, testvéreket
Kik megálmodják a fényeket
Békét, holdat, tengereket…

Megálmodunk kis házakat
Dédiket és nagymamákat
Családokat, nagypapákat
Apánkat, és Jó anyánkat

Álmodjunk még szeretetet
Álmainkban szép szerelmet
Megálmodlak Téged benne
Mintha szívünk együtt verne…

Végül…
Megálmodom majd halálom
Lassú, csendes elmúlásom
Mert elmúlok majd e világról
Bíz miattad, oly annyira hiányzol…

Megálmodlak Téged benne
Ki itt vagy velem örömömre…
Együtt jártunk az álomban
Könnyben, jóban, a mámorban…

Fogd a kezem, kérlek vezess
Az álmom is Téged keres
Nem kérek mást, szívem repes…
Pillants reám… s néha szeress…


Árvai Attila

ÁLOM2.jpg

Válasz

Wass Albert : Gondolsz-e rám?



Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?

Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?

Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz... s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!

GONDOLAT.jpg

Válasz

Kérdések Hozzád

mit mond a szem a szemnek?
az ajkak, mondd, mit üzennek?
a kéz, ha kézre lel,
mondd, nekünk mit felel?
mit mond a szív, ha Néked dobban,
mit mond a láng, mi Érted lobban?
mit mondok én, ha kérdezel,
mit mond a karom, ha átölel?
s mit mondasz Te, Kedvesem?
ha kérdezlek,
ugye nem játszol velem?
ugye szíved az,
mi szól álom-éneken,
s ő mondja a szót,
mi Mennyország nekem:
Szeretlek, Életem!

PÁR21.jpg

Válasz