Igen vannak segitő kezek ,jóindulatú emberek csak mi is észre kell vegyük hogy nem mindig ferde szemmel néznek ránk rászorulókra az emberek .Gizella .

Válasz

ISTEN ANGYALA

A tegnapi napon, egy fiatal lány és egy fiú állt az út szélén, kezükben egy-egy pici táska és semmi más.
Stoppoltak.
Az autós elhaladt mellettük, de amikor már jó pár km.-re járt attól a helytől, ahol a két fiatal állt, egyszer csak arra érzett késztetést a szívében, hogy visszaforduljon és felvegye őket.

A fiatalok nagyon meglepődtek, megismerték az autót és megkérdezték: hát visszajöttél értünk?
Két állami gondozott fiatal volt, akik egy magán gazdaságban dolgoztak, amiért cserébe fizetést, lakást
kaptak. A gazda egyik pillanatról a másikra bejelentette, hogy a gazdaságot felszámolja és a két
fiatalnak mennie kell. Kiadta az útjukat, de az a havi bérüket nem fizette ki.
Valahogy tudomást szereztek arról, hogy az ország másik végében van egy hasonló lehetőség, ahol
el tudnának helyezkedni és munkát tudnának vállalni, de másnap estig mindenképp oda kellene érniük, hogy az állást megkapják.
Pénz nélkül, élelem nélkül elindultak, de valahol rájuk esteledett.
Egy buszmegállóban húzták meg magukat és elaludtak.
Reggelre az összes poggyászukat ellopták, nem maradt semmijük csak a kis kézitáskájuk.
A hivatalos szervek, ahová panasszal fordultak, nem tulajdonítottak különösebben nagy jelentőséget a bejelentésüknek...
Ekkor jött az autós, aki felvette a két stoppos fiatalt, ételt, italt vett nekik...., majd kivitte őket a vasútállomásra, megváltotta nekik a menetjegyet és felkísérte őket a vonatra....
Egy apró jel, hogy, az autós pénztárcájában fillérről-fillérre pontosan ennyi pénz volt, ami
az ételre, és a jegyek megváltásához éppen elég volt......


AZ AUTÓS ISTEN ANGYALA VOLT, CSAK ÁLRUHÁBAN!

Válasz

-Nagyon sok esetben tanulhatnank az allatoktol....
Koszonom szep kis tortenet

Előzmény

Válasz

Kedves kis történetet hoztál nekünk Gizikém.

Ahogyan olvashattam is, az állatok tudják, hogy mi a kötelességük.
Az ember mellé lettek teremtve és ösztöneikkel megérzik, hogy a házat kell őrizni, vagy mint
jelen esetben a többi háziállat őrzése van rájuk bízva.
Úgy gondolom, hogy az állatoknak is vannak érzéseik, mint ahogyan a történet végén olvashatjuk
a gida mama odament ahol a gida és a kutyus feküdtek és: " és megnyalogatta a kutyát ,mintha azt mondta volna neki köszönöm hogy vigyáztál rája"

Köszönöm szépen Gizike, hogy megosztottad velünk ezt a kedves történetet.

Előzmény

Válasz

A GIDA TÖRTÉNETE

Az én öcsém kicsi kora óta nagyon szereti az állatokat ,főleg a kutyákat ,még álmában is mindig vesződött velük ,arra ébresztett fel minket hogy a két kezével kaparászva a falra mászva kiabálva úszitgatja a kutyáját ,cóóóó PICI cóóó, azóta már számtalan kutyája volt ,mert már sok idő eltelt ő is felnőtt ,de a kutyáiról soha nem mondott le ,most is megközelitik a tizet .A kertje végében végig folyó patak választja el a birtokot a mezei réttől ,meg ahogyan nevezzük mi a csigolyás ,az itt kialakitott tanyán őrzik a többi állatait ,a disznótól a tyukokig meg a kecse csordájáig. Ebben a csigolyásban legésztek a kecskéi is a kutyák örizetével . A kutyái már hallottak sok kecske berregést , láttak már gida táncot , meg hallottak sok gida sirást ,meg is védték őket mint hűséges pásztorok .Egyszer az Öcsém lovait a szekér után fogva elindult a szomszéd faluban ,egyik nyáj őrző kutyáját magával vitte .nem volt oly messze az a falú ahová igyekeztek ,a lovai a mezei poros úton poroszkálva a csendben ahól csak a madarak éneke visszhangzott .Ahogyan haladtak Hilib falú felé az erdő szélén végig húzodó mezei uton ,egyszer a kutyája az erdő felé veszi az irányt ,ahogyan csak bir úgy uszik a hatalmas fűvön keresztűl . Az Öcsém mármint más választása nem volt ,gyorsan meghúzta a gyeplőt ,a lovai is tudják ilyenkor mi a dolguk ,leugrott és a kutya két fölét követte mert csak az lógott ki a magas fűből . Végre! lihegve a fáradságtól kimerülve utól is érte a kutyáját az erdő szélén a sűrű bokrokkal körbe fonva Egy kis távólságot betartva figyelte hogy a kutyája mit csinál ,ahogyan észrevette hát egy kis őz gida lapúl a bozontos fűben a kutya ,megszimatolta a gidát és leült melléje.Nem lehet tudni mi járt a kutya fejében de az biztos hogy tudta mi az ő kötelessége .Egy kis idő elteltével megérkezett a gida anyukája ,az Öcsém csak ott állt megmeredt lábokkal hogy most mi is lessz ennek a vége .Az őz közeledett a gidájához ahól a kutya is feküdt körben szimatolta a gidáját ,utána odament a kutyához és megnyalogatta a kutyát ,mintha azt mondta volna neki köszönöm hogy vigyáztál rája .

Válasz

Én is anya vagyok .

Anyává válni ,egy boldogság ,egy leirhatatlan öröm egy gyermek világra hozatala .Mit érezhetnek azok az anyák akik eldobják gyermeküket ,vagy talán éheztetik őket ,mert előtérben helyezik az ők kényszer betegségüket ,vagy ütik ,verik azt a csöpséget ,aki még föl sem fogja ,csak azt érzi hogy az nagyon fáj neki , hogy éghet ki a szeretet egy ilyen anyából miért vállal gyermeket ,ha nincs benne anyai ösztön .

Válasz

AZ ANYASÁG

Az első gyermekem születése.
Így kezdődött: A 70-es évek!
Egy kis lakásban éltünk, dolgoztunk keményen, még másodállásokat is vállaltunk.
A lakásrészlet és a rezsi felemésztett minden pénzünket. Fizetéstől fizetésig alig tudtunk megélni.
Hétvégeken horgászni jártunk. A Szülők segítettek abban, hogy a motorba egy picit tudjunk tankolni, de csak annyit, amennyi benzin elvitt bennünket a legközelebbi horgásztóig és vissza.
Mekkorákat lakmároztunk az apró, ropogósra sütött halakból! Királyi vacsoránk volt ilyenkor.
Nyaralás? az szóba nem jöhetett.
A lakás olyan kopasz volt, mint amikor beköltöztünk. Állva ettünk, függöny nem volt és még mosógépünk, hűtőnk sem. Mégis! Ha visszagondolok: Milyen boldogok voltunk!
Vágytunk nagyon arra, hogy gyermekünk szülessen.
Hét évig tartó kemény küzdelem és vetélések után terhes lettem újra.
Az orvos tanácsára: "Szigorú fekvés 9 hónapig!"
Ekkor volt az 1980-as moszkvai olimpia. Minden eseményt követni tudtam.
Rengeteg könyvet elolvastam és sok, sok kézimunkát készítettem.
A Gyermekünk szépen fejlődött a pocakomban, amikor egyszer csak elérkezett az idő és jelét adta
annak, hogy meg akar születni.
Délután 4 óra volt. Most mit csináljak? A Férjem dolgozik.
Gyorsan átsiettem a szomszédba, aki szerencsére éppen otthon volt és felajánlotta, hogy visz azonnal a szülőotthonba. Előállt az autójával és indultunk szülni.
Nem szeretném teljes részletességgel leírni azt, hogy mi történt délután négy és hajnali háromnegyed négy között, csak a végkifejletet.
Magamban így gondolkodtam: Ennyire hosszú utat kell az én gyermekemnek megtenni, hogy ilyen sokára érkezik meg? De Istennek hála jelezte, hogy most már jönni akar!
És végre megérkezett! Gyorsan megnéztem, hogy egészséges-e, meg van-e mindene?
Ekkor megnyugodtam.
Amikor megláttam a maszatos kis testét, kimondhatatlanul boldog voltam.
Megszűnt körülöttem minden. Nem láttam, nem hallottam, csak egy leírhatatlanul csodálatos boldogságot..
Egy csapásra megszűnt az összes fájdalom és csak az öröm és a hála volt, amit éreztem..
Azután elszaladtak a gyermekemmel. Akkor még nem volt az szokás, hogy az Anyuka hasára fektessék az újszülöttet.
Amikor először odahozták hozzám, akkor ébredtem rá igazán arra, hogy anya vagyok.
Anya vagyok! Most már nem csak nő, hanem anya is, és felelősséggel tartozok ezért a kis életért.......
Istennek hála, vágyam teljesült. Anya lettem........

Válasz