Köszönöm ezt a gyönyörű verset. Nagyon tetszik.

Válasz

Jézusom, ezt küldte el? Én a mai Ünnep előtt bejegyzést szerettem volna elküldeni. Nem értem...

Válasz

Köszönöm a verset !

De hol volt eddig?

Utolsó hozzászolás 467 napja?

Válasz

Baranyi Ferenc: A kék madár A mesebeli madaratelfogjuk olykor, hogy utánaúgy dönthessünk: legyen szabad.S szorosan az ablakhoz állvaeresztjük el a messzi égfelé, mely húzza ismerősen -s akkor a madár színe kék.Csak akkor. Mindig eltűnőben.Nincs más, csak ez a pillanat,mely tollait kékkel befújja,hiszen pihéin átszalada sugárzó mennybolt azúrjaés hiteti, hogy élni szép:van Kék Madár, mely visszaszállhat!S engedek én is kicsikétaz illúzió igazának,hisz ez a szárnyalás visz ela boldogsághoz, mert irányacikcakkos, tört íveivelráröpteti szemünk a fákra,s meglátjuk végre a csodát,mit addig is kínált az ablak:zöldellnek, zöldellnek a fák! 

Válasz

 Molnár Ferenc "Caramel" : Nézz a tükörbeVan úgy, hogy azt hiszed, Nem kellesz senkinekEgyedül vagy a világon. Gondolj arra, hogy vár még rád,Ezer csoda amit nem láttál, S ezer ország nyitja rád kapuját.Nézz a tükörbe,Lásd, amit látnod kell,És higgy abban, amiben hinned kell,És tedd meg, amit te magadtól elvársz. Az úr veled van, vigyáz rád.Millió ember arra vár, Úgy nézz rá, mint jóbarátS igaz ember.Nem hamis szívű báb.A világ még sok titkot rejt, De ne ítélj el soha más embert,Amíg nem tudod, hogy ki vagy és mennyit érsz. Nézz a tükörbe,Lásd, amit látnod kell, És higyj, abban amiben hinni kell,És tedd meg, amit te magadtól elvársz.Az úr veled van,vigyáz rád... __________________

Válasz

Váci Mihály:Zöld dúdolás Elmúlt a vihar. A lomha szorongásaz égről és szívünkről elvonult.Álló napig legelte ezt a tájata jóllakott eső hersegő nyája. A park óriásifuldokló lombjai, mint feltörő lélegzetek,ki-kibuktak az eső párái alól.A rózsák elolthatatlan énekétlágy szordinóval némította el a tompa zápor.Zöld dúdolás, homályos ködlő zsoltár,halk zümmögés kószált itt a tájon,és az ájult virágokillattól, színtől nehéz fejüketa ténfergő eső szép karcsú térdeihezverdesték; fáradtan a kalászoka földre borultak, a hársfalomb aranyvirágára zsírosan vastagodott a virágpor,s egy-egy rózsa kelyhében láttuk - ugye, kedves -hogy illattól, színektől, méztől részegena szirmok ereszébenaz ottrekedt méh vergődötta zápor golyói alatt.

Válasz

 Várnai Zseni - Ne irigyelj... Ne irigyelj, púpos ember,amiért egyenes vagyok,a lelkemen oly nagy púp van,hogy majd belészakadok.Te nem látod, de én érzem,hogy ez a púp mily nehéz,bele van ám gyömöszölveegy mázsányi szenvedés.Te vak ember, ne haragudj,én sem látok messzire,bukdácsolok, botorkálok,s nem találok semmire.Fogadj engem testvérednek,szegény néma, s hidd nekem,én is csak dadogva szólok,s nem érti meg senki sem.Szeressetek engem, bénák,nyomorultak, szegények,ügyefogyott vagyok én is, össze-vissza beszélek,képzelődöm, álmodozom,mint az őrült, s azt hiszem,üvegből van, s összetörik,összetörik a szívem.

Válasz

Bodnár Éva - Számvetés a mindennapokkalNyugalomra, csendre vágyom.Nem kérek földi kincseket.A test pihenni vágy, csupána lélek húrjain pendülnek egyrevadabb és gyorsabb ütemek.Ettől lett zajos a világ.A belső kényszer leránt, meggyötör:mely addig zúg, morajlik odabent,míg izzó lávaként felszínre tör,és mindent, mindent magába temet…Ez volna hát a cél? A pusztulás? !Óh, mi tudatlan emberek!Eljátsszuk kisded játékainkat -álmodunk újabb vágyakat –de amit kapunk - nem tiszta tudás:olcsó, régen lejárt lemez,hiszékenyeknek való ámítás!A tiszta forrást keresd, kutasd!Ingyen kegyelem vár, ha rátalálsz…Csitítsd le lelked kényszervágyait:Mély alázattal úgy indulj tovább

Válasz

Őri IstvánGyermekünkA gyermek még védtelena gyermek nem tudja, mi a félelema gyermek bátor és merészvakmerőn tettrekész.A gyermek még boldog és gondtalankacag mindenen s minduntalanszemében röpke vendég a bánatkis szíve érzi: mindenre van bocsánat.  A gyermek lelke hófehérillatos kalács, puha, lágy kenyérmit gyúrhatsz, ronthatsz és törhetszde mit oltárra is felemelhetszha türelmes szód nyománkivirágzik benne a szeretet-erény.Óvjad hát mindig gyermekedtörékeny virág ő, könnyen földre hullúgy szólj hozzá, mint Isten angyalalégy te is teljes lényegedbena türelem és szeretet maga.  S ha fedded is, érezze meg:kemény a szó, de mögötte végtelen a szeretetne költözzön szívébe rettegésálma legyen mindig édes,szelíd, tejszagú szendergés.Ha mindezt híven megteszed,ha kicsinyed óvod, védelmezed,benne Isten száll le ráds Őt látod akkor is,ha rád villantja tündéri, pajkos mosolyát    

Válasz

Zalán György:Anyu- Vigyázz magadra, kisfiam!És figyelj oda, mit mondanak,és jusson eszedbe mindig az,hogy mire tanítottalak!És szépen beszélj, és moss kezetha enni kapnál valahol,és ne kapard le a ragacs gumitha leülsz majd, a szék alól,és az úton, ha átszaladsz,- tudod, csak zöldön lehet,és buszon az öregeknekmindig add át a helyet,és......és mondd, Anyu! A mostanisok új szabályról nem beszélsz?!És hogy lehet, hogy évek ótaélek úgy, hogy Te - nem élsz?És nem tudom, hogy merre menjek,mit tagadjak, vagy mit tegyek,miről tudom, hogy rendesek,vagy rosszak-e az emberek?A többiek...Honnan tudják?...Tán mindegyiknek anyja van,aki szól, ha elindulnak, hogy - Vigyázz magadra, kisfiam?!...

Válasz

Mahatma Gandhi - Megérteni egymástÖrömben, szenvedésben,Segíteni, ha csak egy szóval,egy gondolattal is,Nagyobb művészet,mint végig barangolnia világot, vagy gazdagnak lenni ésszórni a pénzt.Mert lelkeink kincsetalán a legnagyobb ajándékÉs legszebb öröm,amit egymásnak adhatunkS amiért nem tudjukelégszer mondani, hogy...KÖSZÖNÖMIgaz szeretetetcsak attól várhatunk,aki természete szerint jóságos és melegszívű Küzdhetsz, próbálkozhatsz azzal, hogy elfelejted.Ha igazán szeretsz valakit,akkor az Veled marad,ha akarod, ha nem... Kérdezel,hát keresd a választ,ne csak abban higgy,mit saját szemmel láthatsz,nézz mélyebbre,bentre, magadba,ne csak másokéba,higgy a saját szavadba.Reménykedsz? Még én is talán,Fut az élet,s messze még a halál...talán...nekem is A gyenge soha nemképes megbocsátani.A megbocsátásaz erősek tulajdonsága

Válasz

“Az emberek semmire sem vágynak úgy, mint önzetlen barátságra. Reménytelenül vágynak erre.” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)  “A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen tiszta szeretetet.”                                                                                                        (Goethe)

Válasz

Garai GáborFUTÓRÓZSAKiirtottuk tőből a futórózsát,talán csak gyökere maradt meg,de azzal senki se törődött,ott fuldokolt a mély, márgás alapban;zuhogott rá kő, beton, törmelék.Egykedvűen legyintettünk utána:majd ültetünk egy másikat helyette.S most, hogy a csatakos őszben- már áll a ház fala s fönn a tető is -,a fonnyadt, nyálkás, barna lomb közöttkallódó diók után kotorászunk,egyszerre föltűnik a rothatag színek köztvalami friss zöld.Nézd csak, ugye ő az!Kibújt sokmázsás betonsúly alól,kéredzkedett? - nem! - maga tört a fényrea futórózsa, most még csak kicsi cserje,de jövőre, úgylehet, kivirágzik,és ott hajt a ház mellett, csakazértishűségesen, kiirthatatlanul:szennyes időkben kél tiszta reménnyel.Nézd csak meg közelebbről pici, élesleveleit, ágaskodó tüskéit.Kicsinyhitűnek példa, csüggedőnekcsoda: mire képes az élet,ha élni akar, s - látod - akkor is, hamások, cudar gazdái, végleg befalaznák.

Válasz

Márk MiklósLelkedLelked gyönyörű sugarábanMelegszenek az angyalok,Lényed körül a levegő is,Meghitt fényben ragyog.Fodros felhők lebegnek,Végtelen, s tengerkék az ég,Amit szavaiddal festettél,Való igaz, s meghatóan szép.Megnyugvást és erőt szórt,Mind a két, simogató kezed,Révész voltál, s távoli szellemek,Segítettek, álmodtak Veled.Szivárványfa legfelső ágán,Ül a hold, ezüstöt szór palástja,Neked szánja féltett kincsét,Irigyli a forró nap, ha látja.Lelked mélyén, valahol legbelül,Végtelen film pereg, s benne én,Ahogy vitorlát bont egy öreg bárka,Recsegve úszik a szerelem tengerén.Szél repítsen, dagassza a vásznat,Majd egyszer, ha Te is elhiszed,Vár ránk utunk végén a megálmodott,S Neked megírt, trópusi sziget.Ahol a kolibrik járták őrült,Szerelmes, és dalos táncukat,Delfinek énekeltek, és a nap,Kísérte reggel, bolondos nászukat.Ahol lelkünk összeforrt egy éjjel,És vigyáztak ránk a csillagok,A lázas éjszakákat követték a sorban,A józan, gyógyító, és meghitt napok

Válasz

Várnai ZseniIGEN !Ne tétovázz, csak mondj Igent!Felejtsd el, hogy létezika tagadás, e zárt kapu,amely gőgjével vétkezik.A NEM, kemény szó, és hideg, terméketlen, akár a kő,amely sírdombon tornyosul,s belőle még fűszál se nő.IGEN! Ez csengő csengettyű,valaminek a kezdete,fut, mint az áram, szerteszét, ez a teremtés szelleme,kigyúl, és forr a fondolat,közeledik a messzeség:új világrend, új emberek,s új üstököst röpít az ég!Csak mondj Igent, s már földereng,valami mostan indul el,hajnalodik, világosul,a nap szeme sugárt lövell,minden megérik, teljesül,gyermek születik, és a fákérett gyümölcse bólogat,egy nagy IGEN, a nagy világ!Akarni kell: IGEN, IGEN!Így lett a lét, a föld, a nap!Igenlés az, hogy létezünk,hogy a földből kikél a mag,kazánok alatt tűz lobog,sziszeg a gőz: IGEN, IGEN!Így születtek a csillagokvalamikor a semmiben

Válasz

Szabó Lőrinc: Ima a gyermekekért Fák, csillagok, állatok és kövek,szeressétek a gyermekeimet.Ha messze voltak tőlem, azalatteddig is rátok bíztam sorsukat. Énhozzám mindig csak jók voltatok,szeressétek őket, ha meghalok.Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,szeressétek a gyermekeimet.Te, homokos, köves, aszfaltos út,vezesd okosan a lányt, a fiút.Csókold helyettem, szél, az arcukat,fű, kő, légy párna a fejük alatt.Kínáld őket gyümölccsel, almafa,Tanítsd őket, csillagos éjszaka.Tanítsd, melengesd te is, drága nap,csempészd zsebükbe titkos aranyad.S ti, mind, élő és halott anyagok,tanítsátok őket, felhők, sasok,vad villámok, jó hangyák, kis csigák,vigyázz reájuk, hatalmas világ.az ember gonosz, benne nem bízom.De tűz, víz, ég s föld igaz rokonom. Igaz rokon, hozzátok fordulok,tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;tűz, víz, ég és s minden istenek:szeressétek, akiket szerettek! 

Válasz

Megkövetem a sorsomat (Gősi Vali) Gondolataimat Komáromi János: Kiterítetted című, számomra maradandó irodalmi élményt nyújtó gyönyörű verse ihlette. A versélmény néhány hónappal ezelőtt arra késztetett, hogy több, mint harminc év „hallgatás” után újra hangomat adjam egy vershez. Köszönöm, János. Kép: Lőrincz Vitushttp://www.dunapartgaleria.hu/contents/muveszek/lorinczvitus.jsp *A sorstól kérni, ha lehet,én most eléje térdelek,ha álnokul, önzőn, szertelen’uralkodott is létemen,mint a pénzen vett szerető,ha túl kevés a drágakő.Eléje tárom lelkemet,egész fájdalmas létemet -szerelmet, halált, könnyeket -kiterítem, mint szőnyeget.Mi voltam, mindent leteszek,megköszönöm az éveket,a könnytől fényesülteket,s ha fogvacogva kérhetek:sötétség helyett fényeket, napfényt, szivárványt, kék eget,igaz szerelmet, édeset, gyermekmosolytól fényesetpőre lelkemért bőven adj! -így követem meg sorsomat…Ölelés kéne, hit, remény,tisztán világló égi fény,hol ezernyi csillag integet,és egyik majdan én legyek, ki átszelem a végtelent,s felhőkre írva üzenek:ennyit tehettem, Emberek,csillaggá égtem értetek,s hogy könnyű legyen léptetek,kiterítettem lelkemet.* Hallgasd meg     

Válasz

 "Nincs az a nehézség, amelyet a szeretet ne győzne le.Nincs olyan betegség, amelyet a szeretet meg ne gyógyítana.Nincs ajtó, amelyet a szeretet át ne hidalna.Nincs fal, amelyet a szeretet le ne döntene.Sem bűn, amelyet elég szeretettel ne lehetne jóvátenni.Nem számít, milyen mélyen gyökeredzik a gond.Milyen reménytelenek a kilátások.Milyen kusza a zűrzavar.Milyen nagy a hiba.A helyesen értelmezett szeretet mindent megold.S ha elég erős benned a szeretet, te leszel a világ legboldogabb és legerősebb embere."(Emmet Fox)   

Válasz

Válasz

Válasz

Válasz

Torma Judit: Mondd...? Mondd, van olyan, hogy bocsánat-raktár?Mondd, miért van, hogy nekem nem jut, mikor te az előbb kaptál?Mondd, van olyan, hogy elfogy a bocsánat?Mondd, mit kap akkor az, aki csakennyit kér magának?És mondd, van a bocsánatnak ára?Meg tudja fizetni, akinek nem telik ruháracipőre, kenyérre, ételre, italra, -mondd, az ilyennek meg lesz-e bocsátva? És mondd, mennyi időre kapod, hogyha kéred?Örökké tied lesz, vagy csak egy időre bérled?És mondd, mi van, ha lejár az időd?Hogy állsz meg akkor az emberek előtt?Vagy, ha végtelen a bocsánat joga:minden bűnöd meg van bocsátva?Mondd, a bocsánatot kitől kell kérni?És aki adja, mindenkinekegyforma mértékkel méri? Mondd, miért nehéz megbocsátani?Mondd, kitől lehet az ilyet tanulni?Mondd, a megbocsátást ő hol tanulta?S mondd, nem felejthette el márrégen azóta? Mondd, a bocsánatot elveszteni lehet?S, ha találtam, továbbadhatom neked?És, ha én valaha elvesztem, ha kaptam, kérhetek megint, vagy örökre elhagytam?Mondd, lehet-e több adagot kérni, hogy, ha tőlem kérnek, én is tudjak adni?Mondd, egy embernek hányszor jár bocsánat?Mondd, a bocsánattal véget ér a bánat?Mondd, - és bocsáss meg, hogy ennyit kérdezek -ez tényleg ilyen nehéz, vagy én vagyok gyerek?

Válasz

Radnóti Miklós: Két karodbanKét karodban ringatózomcsöndesen.Két karomban ringatózol csöndesen.Két karodban gyermek vagyok,hallgatag.Két karomban gyermek vagy te,hallgatlak.Két karoddal átölelsz te,ha félek.Két karommal átölellek s nem félek.Két karodban nem ijeszt majda halál nagy csöndje sem.Két karodban a halálon,mint egy álmon átesem.

Válasz

"Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt."Hamvas Béla Láthatatlan történet

Válasz

Vészi EndreEGÉSZ ÉS MEG NEM BONTHATÓ Ez is vagyok, az is vagyok, bánat, derű meg nevetés, felhő, de közben napsütés, beszélek is, meg hallgatok. Mint szervezetem, komplikált, ellentétekből épített, része a múló réginek, s az is, ki véle harcba szállt. Ez is vagyok, az is vagyok, saját képletű ötvözet, amelyben megolvadt hegyek érce-salakja bugyborog. Ne követelje senki hát, hogy kék legyek csak, mint az ég, mint sós a só, - egyféleség, egyhangu rossz egyformaság. Bennem is tél, nyár változik, lelkesség, fáradt fájdalom, s akarom bár, nem akarom, nevet a szív, kiáltozik. S együtt e sok: élő, ható, együtt e sok: a szenvedély, a szirti csúcs, a bányamély: egész és meg nem bontható

Válasz

  SZABOLCSI ERZSÉBET: FORRÁS LEGYÉL!Forrás legyél.Tiszta, átlátszó, kristályszépségű cseppekből fakadóhideg és jóízű éltető víz.Csörgedezz alá magas hegyek sziklái közül,kelj át méteres köveken, konok útvesztőkön,friss levegőjű hegyi réteken.Patak legyél.Lágyan aláomló, hűvös érintésű;hideg selymes vizedtől kapjanak erőrea szomjas vadak. Kanyarogj kövek között,fodrozódó bárányfelhők kék ege alatt,zöld pázsit és őszi avar keretezzen,míg tovagördülsz kavicsokat mosva,s lomha folyóvá terebélyesedsz.Folyó legyél.Hatalmas hullámfodrokkal tovahömpölygő áradat,mely mindent megragad,magával sodor, míg meg nem érkezikaz őt is elnyelő végtelen tenger sírjába.Tenger legyél.Nyugodtan hullámzó beláthatatlan síkság.Kiszámíthatatlanul változó,tajtékokat dobáló, vihartól felkorbácsoltszilaj erő, hullámsír,vagy elcsendesült sima víztükör.Óceán legyél.Széles és határtalan.Kincseket rejtő, ringató mély bölcső.Vég nélküli korlátlan lehetőség.Pusztító, tomboló őserő, roncsokat temetőkiismerhetetlen végtelenség.Legyél víz, életet adó őselem,legyél tűz, vízzel is legyőzhetetlen,legyél levegő, mindent beborító láthatatlan,legyél szikla, szilárd, megingathatatlan,legyél forrás, patak vagy tenger,legyél te magad, legyél EMBER!

Válasz

Tatiosz: Életművészet Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is.Sem kicsordulni, sem elsivárulni. Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az uton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni. Egyszerűen boldognak lenni – disz, ragyogás, külcsin nélkül.Fordította: Vágó Zsuzsanna

Válasz

Várnai Zseni: KI A LEGSZEBB A VILÁGON? Tündöklésem szép idején nem néztem a tükörbe én két kisgyerek szemefénye volt az arcom tükörképe, s szólt a szívem: - Édes lányom, ki a legszebb a világon? - Te vagy a legszebb, anyám, hidd el nékem igazán! - Édes fiam, mondd meg nékem: ki a legszebb e vidéken? - Édesanyám, Kedvesem, nincs nálad szebb, senki sem! - Csillagtükrön néztem arcom, mint egy tündér királyasszony, aki hol volt….hol nem volt…. de ez nagyon régen volt. Fiam elment messzeségbe, nem nézhetek a szemébe, s másnak mondja: - Kedvesem, nincs nálad szebb senki sem! … Kislányomból kisasszonyka, csillagszeme rám ragyogja, mint egy fényes tükörkép: - Szebb a jóság, mint a szép! Tó tükréhez megyek s kérdem, ki a legszebb a vidéken? … Tó tükrét a szél kavarja, arcom girbe-gurba rajta … - Hamis a tó! - Futok messze, csorba tükör a kezembe, csorba tükör felel nékem: - Nem az vagy már, aki régen! Kedves öreg szülőanyám, Te mondjad meg, de igazán, elhervadtam, csúnya vagyok? Édesanyám szeme ragyog: - Hidd el nékem, édes lányom, te vagy a legszebb a világon… s ahogy szólott, könnye fénylett, arcom benne tündérszép lett.

Válasz

Túrmezei Erzsébet: A harmadikValamit kérnek tőled.Megtenni nem kötelesség.Mást mond a jog,mást súg az ész.Valami mégis azt kívánja: Nézd,tedd meg, ha teheted!Mindig arra a harmadikra hallgass,mert az a szeretet.Messzire mentél.Fáradt vagy. Léptél százat.Valakiért még egyet kellene.De tested, véred lázad.Majd máskor! - nyugtat meg az ész.És a jog józanságra int.De egy szelíd hang azt súgja megint:Tedd meg, ha teheted!Mindig arra a harmadikra hallgass,mert az a szeretet.Valakin segíthetnél.Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.Tán összetörte a szíved.Az ész is azt súgja: Minek?De Krisztus nyomorog benne.És a szelíd hang halkan újra kérlel:Tedd meg, ha teheted!Mindig arra a harmadikra hallgass,mert az a szeretet!Ó, ha a harmadikegyszer első lehetne,és diktálhatna, vonhatna, vihetne!Lehet, elégnélhamar. Valóban esztelenség volna.De a szíved békességről dalolna,s míg elveszítenéd,bizony megtalálnád az életet!Bízd rá magad arra a harmadikra!Mert az a szeretet   

Válasz

Reményik Sándor :Én a szívemet... Én a szívemet szétszakítottam: ahány darabja, annyifele van. Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet és csorbát nem szenved a szeretet. Hittem, hogy minden darab új egész s akit szeret, azért mindenre kész. Mindenre kész, - de ah, - erőtelen e balga, szétforgácsolt szerelem. Ez a tudat éget, mint a kereszt én Istenem, nem így akartam ezt. Nem így: kapni más lelke aranyát s cserébe tarka rongyot adni át. Arany lélekkapun menni által s fizetni pár színes szóvirággal. Egyformának lenni mindenkihez: emberfeletti nagy szív kell ehhez. Én a szívemet szétszakítottam ahány darabja, annyifele van. Pár rongydarab jutott mindenkinek és nem jutott az egész senkinek.

Válasz

Sík SándorA LEGSZEBB MŰVÉSZETA legszebb művészet tudod mi,Derült szívvel megöregedni.Pihenni, hol tenni vágyol, Szó nélkül tűrni, ha van, ki vádol.Nem lenni bús, reményevesztett,Csendben viselni el a keresztet, Irigység nélkül nézni végigMások erős, tevékeny éltit.Kezed letenni ölbeS hagyni, hogy gondod más viselje. Ahol segíteni tudtál régen,Bevallani nyugodtan, szépen,Hogy erre most már nincs erőd.Nem vagy olyan, mint azelőtt.S járni amellett szép vidáman,Istentől rád szabott igában.De ezt a békét honnan vesszük?Onnan, ha ezt erősen hisszük,Hogy teher, amit vinni kell,Az égi honra készít fel.Ez csak a végső simításA régi szíven, semmi más.Ez old fel minden köteléket, Ha a világ még fogna téged.Az Úr nem szűnik meg tanítani,Ezért kell sok harcot vívni,Idősen is, míg csendesen a szívaz Úrban megpihen és kész vagyaz Ő kezéből venni, hogy minden Ő –S te sem vagy semmi.S akkor lelked kegyelmes atyjaA legszebb munkát is megadja.Kezed imára kulcsolod –ez mindennél dicsőbb dolog.Áldást kérsz szeretteidre –Körülötted nagyra és kicsinyre.S ha majd munkád betellett, S a végső óra elközelgett,Engedsz az égi szent hívásnak,Enyém vagy, jöjj, el nem bocsájtlak.(1963.)

Válasz

Horváth-Varga SándorAMIT AZ ÉLETTŐL AKAROKRemélni jót és alkotni szépetBoldognak látni minden népetMegetetni az összes éhezőtVirággal ültetni be tar mezőtÉs meglocsolni a sivatagotEz - mit az élettől akarokBékében nevelni sok gyermeketS ne legyen rémisztő a rengetegFény gyúljon fel az agyakbanS az ember ne éljen akaratlanCsak az örömök legyenek nagyokEz – mit az élettől akarokEmlékezni arra mi régen voltBecsülve tisztelni az öregkortMert tapasztalás tanít jövőtÉs erős oltalmazhat serdülőtHogy városokat ne fedjen el homokEz – mit az élettől akarokA vérnek legyen végre értékeS nem kérdezve, hogy kérték-eCsak adni, magadból őszinténHogy kísérjen a tudás, a fényS a gyermekek legyenek boldogokEz – mit az élettől akarokKérem, legyen mindennap ünnepHol könnyet nem a fájdalmak szülnekLegyen hit, megértés, szeretet, békeHisz az életnek van valódi értékeÍgy büszke lehetek, hogy ember vagyokEz – mit az élettől akarok  

Válasz

Dévényi ErikaBoldognak lenniBoldognak lenni,örülni mit jelent?Valamit amely szárnyalni késztett Szökellve szaladni a tavaszi réten átNem taposva el a virágok illatátHátunkon feküdni a zöld fű bársonyánKezünket széttárva,hogy ölelésre várKarunkba zárni az egész egetA nap sugarával kötözve meg Testünket érezni,mínt levegő buborékMely a felhőkön pihenve áradhatna szétLebegni egy gyönyörü nagy tó vizénTudva,hogy nem ragadhat el a mélyÖnfeledten táncolni az utca közepénSzédülten forogni a hegyek tetejénIsmeretlen embereket a karunkba zárniZavart pillantásuk csak nevetve csodálniMagunkkal hívni,hogy szép a világHa érezni akarja velünk élheti átKérés nélkül adni szüntelenülKérdéseket nem hagyva válasz nélkülBoldognak lenni,csak annyi,érezniIsten szeretetét magunkba zárni.De van egy másik boldogság,mely más utat járNem kifelé mutat,a szívekig meg sem állNincs rohanás,nincs tánc vagy nevetésCsak apró rezdülések,boldog remegésAz arc ekkor már nem a mosolytól szépHanem a sírás természetessége az ékA könny az örömöt patakká formáljaMinden cseppjében Isten áldásaS amikor szinte mindez már fájAz igaz boldogság rám akkor talál

Válasz

 Előzmény: Kopciherci, 2007-06-19 22:51MINDIG CSAK ADNIA jó öreg kút csendesen ontja vizét így telik minden napja. Áldott élet ez, fontolgatom: csak adni, adni minden napon. Ilyen kúttá kellene lennem. Csak adni teljes életemben. Mindig csak adni? Ez terhet is jelenthet! Jó kút, nem érzed ezt a terhet? Belenézek, tükre rám ragyog, de hiszen a forrás nem én vagyok! Árad belém, csak továbbadom, vidáman, csendben és szabadon. Hadd éljek ilyen kút-életet, Ismeretlen Lemaradt a vége.  MINDIG CSAK ADNIA jó öreg kút csendesen ontja vizét így telik minden napja. Áldott élet ez, fontolgatom: csak adni, adni minden napon. Ilyen kúttá kellene lennem. Csak adni teljes életemben. Mindig csak adni? Ez terhet is jelenthet! Jó kút, nem érzed ezt a terhet? Belenézek, tükre rám ragyog, de hiszen a forrás nem én vagyok! Árad belém, csak továbbadom, vidáman, csendben és szabadon. Hadd éljek ilyen kút-életet, osszak áldást és sok-sok szeretetet! Nem az enyém, Krisztustól kapom, egyszerűen csak továbbadomIsmeretlen

Válasz

MINDIG CSAK ADNIA jó öreg kút csendesen ontja vizét így telik minden napja. Áldott élet ez, fontolgatom: csak adni, adni minden napon. Ilyen kúttá kellene lennem. Csak adni teljes életemben. Mindig csak adni? Ez terhet is jelenthet! Jó kút, nem érzed ezt a terhet? Belenézek, tükre rám ragyog, de hiszen a forrás nem én vagyok! Árad belém, csak továbbadom, vidáman, csendben és szabadon. Hadd éljek ilyen kút-életet, Ismeretlen

Válasz

Kerék Imre: Amikor a legnagyobb Amikor belül már a legnagyobb a zűrzavar: egyszerre átsajog zsibbadt érzékeiden a való, elég egy rózsatő felvillanó torkolattüze, egy zöld lombos ág eleven rajza az ablakon át, egy nem-tudod-milyen-nevű madár szárnyverdesése, amint tovaszáll - s megnyílnak hirtelen a zsilipek, kifelé zúdul minden, ami bent föltorlódott, s beleoldódik a létezés sodró hullámaiba, míg lassan kitisztul a benti táj, és az egyensúly, a rend helyreáll.

Válasz

Túl a tudat hasadáson,túl az óperencián,felocsudni látszik a napsugár. Bár a kép ködös,és olykor homályos,talán,a napok,s órák engedik majd a feloszlást és a tisztán látást. Furcsa a csillagkép is,mely millió eszmét cserél,s év milliók alatt azzá lett, aminek most is láthatod. S a megfogalmazódott kérdések fejedben maradnak,s pattognak-kattognak válaszra várva,sötétségbe burkolva.S talán megkapod a választ amire vársz./SAJÁT/ 

Válasz

Reviczky Gyula: Virágok Mindig szerettem a virágokat. Oly szépek, oly szelídek, bájosak. Kacér nincs köztük, sem divat-beteg; Közönyt, álkedved egy se szenveleg, Láttatni titkosan nem vágyakoznak; Elrejtve, bokrok közt is illatoznak. Éltük rövid, de nyár van azalatt, Míg ők a nap felé mosolyognak. S ha jő az ősz, a rózsa-hullató: Sóhaj, sírás tőlük nem hallható. Haláluk oly nyugodt, olyan szelíd, Tán elhervadni is gyönyör nekik...  

Válasz

Nagyon szép!Reményik SándorVizek ha találkoznak Harsogva jő két vadpatak, Egy harmadik, egy negyedik, Külön kis völgyből mindenik, -De egymás felé tartanak.Alább a sodruk sebesebb, Alább már malmot hajtanak, Fűrészt lendítnek rönköt vágni. Mennek - és nem fognak megállni! A forráspontjuk messze-messze Rejlik az Ünőkő alatt,Egyiké itt, a másiké amott.De álmukban már látják társukat, Akihez vágy ragadja őket,S a testvér felé küzdik magukat. Vadul birkóznak fával, kővel. - És győznek - egyesült erővel.

Válasz