Kováts Lajosné üzente 15 éve

Köszönöm ezt a szép megemlékezést! Nagyon tetszett, jó volt olvasni a szép verseket, s az életéről, amit nem ismertem.
Nagyon köszönöm, hogy elküldted és olvashattam.
Szép napot Neked Zsóka.

Válasz

Takácsné Eszter üzente 15 éve

A címe lemaradt.
Garai Gábor: Artisták

Válasz

Takácsné Eszter üzente 15 éve

Köszönöm ezeket a szép verseket. Közülük egyik kedvencem a BIZALOM.Én is ajánlok egyet a versei közül a figyelmetekbe:
Élő csipesz, lóg a trapézen
a férfi fejjel lefele,
foga közt kettős tárcsa, mintha
mágneses nyelvet öltene.
A vonzás túlsó pólusán függ
s forog a nő - feszül a száj!
Micsoda csók! - Köztük csupasz tér,
tömör csönd s véletlen halál.
Micsoda egymásrautaltság
leng itt ég alatt, föld felett,
micsoda gyakorlott makacs vágy
ment s kockáztat két életet!
Milyen figyelemben forognak
s mily fegyelemben, tudva: csak
együtt szállnak, ha egyikük vét,
mindketten aláhullanak !...
Ó, ha így tudnánk összefogni
egymásra bízott szeretők,
mintha folyton fönn-szállva, mintha
folytonos zuhanás előtt!
Ó, ha közös dolgok tevői,
így tartanánk egymást, ilyen
végzetes bizalommal egymás
fogában s idegeiben!
Ezrekbe fogódzók, ha hittel
mondanánk, mint ők odafönn
élik, hogy: a másik ügyéhez
egész létemmel van közöm!...
Forog, forog a nő a férfi
foga közt - tompul a zene,
csak dob kopog. - Valami gyors vég,
bármi föloldás kellene!
No most!... Földet ér a mutatvány.
Fönt már a taps függönye leng.
S ők ketten egyetlen groteszk bók
szobrában állnak idelent.

Válasz

István Halhóber üzente 15 éve

Köszönöm a megemlékezést.
Nagyon szépek a versei.

Válasz

Prohászka Béláné üzente 15 éve

Köszönöm, szépek a versek, és ez a dal ma is megállná a helyét. Jó volt újra hallani.

Válasz

Szalai Tamásné üzente 15 éve

Nagyon tetszett ismét Köszike!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Mindenkinek köszönöm a szép verseket.

Válasz

Varróné Juhász Judit üzente 15 éve

Köszönöm szépen. Nagyon szép megemlékezést készítettél Garai Gáborról!
Kellemes estét kívánok!
Puszi, Judit

Válasz

Nagy Anna üzente 15 éve

Köszönöm szépen,hogy felhívtad a figyelmem rá.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Nagyon szép versek, köszönöm.

Válasz

Ené Bakos Irén üzente 15 éve

Köszönöm a megemlékezést, nagyon szépek a versei.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Köszönöm a tartalmas megemlékezést. Bevallom, nem nagyon ismerem a verseit, amit itt olvastam, azok tetszenek.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

Nagyon tetszenek a versek, köszönöm. A Hattyúdal az egyik kedvenc filmem volt.

Válasz

Becsei Ferencné üzente 15 éve

Nagyon szépek ezek a versek, köszönöm,hogy olvashattam.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 15 éve

GARAI GÁBOR VELED VAGYOK
Érzed, ha gondod, bánatod van
szólok hozzád, veled vagyok;
mint én is meghallom bajomban
hozzám szivárgó sóhajod?!

Nélküled élni nem tudok már;
lásd, ha távol vagy, ha közel
- édes bájad körül-lobog bár -
keserű mámorod ölel.

Kik összeforrottunk a bajban,
tilosban (s bűnben - mondanák
a szentek!), megleljük-e majdan
a közös kegyelem szavát?

Megleljük-e? Veled keresném
étlen is ítéletnapig!
Míg ránkgyujtja e képtelen fény
hűségünk gyémánt holdjait.

kÖSZÖNÖM, ÉN IS SZERETEM GARAI GÁBOR VERSEIT.

Válasz

Mohácsiné Zsóka üzente 15 éve

Köszönöm, hogy betetted ezt a gyönyörű verset. A sok szép verse közül élmény válogatni.

Nem vagyonra ...


Nem vagyonra gyűjtök - időre,
hogy kószálhassak szabadon
ez idei, s talán jövőre
már járhatatlan tájakon.

Örömömben - ameddig élek -
az osztozhat csak, akinek
így kellek, ki felezi vélem
oszthatatlan perceimet;

Bánatomban csak az talál meg,
kit leigáz a pillanat,
s úgy szakad rá, mint az ítélet,
hogy alig kelt, - s már hull a nap.

Válasz

Rné Magdi üzente 15 éve

Gyönyörű verseket irt! Hosszú ,de beteszem Nektek!
Köszönöm szépen.
Garai Gábor:

Bizalom

S ha százszor is becspnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hízlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes!

Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban, mert irgalmatlan az
élet.-

De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.

Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!

Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.

De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.

S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.

Válasz