Szervusz!
Köszönöm szépen,nagyon szépek és meghatóak voltak,én is küldők ide egy versét.

Várnai Zseni - Szerelem
Messze, a kéklő üveghegyeken
él egy madár, a neve szerelem.
Topáz a csőre, és a két szemén
rubintos tűzben szikrázik a fény.
A szárnya zöld, a begyén kék pihe,
alatta ver forró piciny szíve,
és mint a villám lecsap hirtelen,
fényből, viharból jön a szerelem!

Már láttam egyszer, jött egy pillanat
szívemre ült és hittem, itt marad,
utána kaptam gyorsan és kezem
átfogta csöppnyi testét melegen,
vergődött, karmolt és az átkozott
tenyeremben verébbé változott,
szebbik valója eltűnt, messzeszállt
s talán már más szív fölött muzsikált.

Elfogni őt, bezárni nem lehet,
akár a fényt, vagy nyargaló szelet,
csupán a vágy oly szárnyaló szabad,
hogy utolérje azt a madarat.
A színe, hangja mindig újra más,
meseszerű, különös és csodás
Ott fönt lakik a kék üveghegyen
az a madár, a neve szerelem.

Válasz

Skorán Ottóné üzente 16 éve

Zsókám! Nagyon köszönöm, mesterem volt Várnai Zseni /személyesen/, sok verset szavaltam sokszor tőle..

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Köszönöm nagyon szeretem.

Válasz

Rné Magdi üzente 16 éve

Gyönyörű szép blog.
Szeretem a verseit.
Puszi

Válasz

Kováts Lajosné üzente 16 éve

Köszönöm, a szép összeállítást, gyönyörű verseket hoztál és a képek is szépek.
Nagyon tetszik.
Köszönöm, hogy láthattam.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 16 éve

Nagyon szeretem Várnai Zseni verseit, hozok én is egyet:

Várnai Zseni: Mert messze vagy...

Mert messze vagy, mert messze vagy,
Te vagy a legszebb a világon,
arcod, mint a halvány hold dereng,
s fényt harmatoz az égi tájon,
mint a hold, amelynek foltja nincs,
csak végtelen, szelíd ezüstje,
és nappal ékes rózsa vagy,
rózsa, amelyen nincsen tüske.
Mert messze vagy, mert messze vagy,
olthatatlan a szomjúságom,
hangodat, hogyha hallanám,
nem lenne több szomorúságom,
hogyha látnám szép arcodat,
le nem venném a szemem róla,
s titkon néznélek éjjel is,
álmodban, amikor nem tudsz róla.
De messze vagy, de messze vagy,
mint minden, ami szép és jó volt,
talán azért, mert messze vagy,
oly naptalan, hideg az égbolt,
talán a nap téged kísér,
s vigyáz reád, hogy baj ne érjen,
mert vad viharok dúlnak ott,
amerre jársz, a messzeségben!
Sokszor álmodtam: visszatérsz,
S lehullt vágyam szárnytörötten,
nagy erők csapnak össze most,
futunk, futunk az égő körben.
E kör bezárt köröskörül.
sorsunk kezében van a kulcsa,
a vonatok, a repülők,
hajók és emberek útja.
Ha visszatérsz, ha visszatérsz,
mint fecske, ki a tavaszt hozza,
a fény is visszatér veled,
s megfordul majd az idők sodra,
a zaklatott szív elpihen,
s békén kinyit a szív virága,
ha visszatér a nap szeme
újra mosolyog a világra!

Válasz

Tóth Zoltánné Erika üzente 16 éve

Kösönöm ezt a szép összeállítást

Válasz

Polgárné Éva üzente 16 éve

Gyönyörű, köszönöm szépen.

Válasz