Nagy Ági üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Köszönöm Zsőka ezt a szép öszeállítást,és még a kevenc versem is benne volt a em tudhatom ,remek !
Varróné Juhász Judit üzente 16 éve
Köszönöm szépen! Nagyon szeretem Radnóti költészetét. Kedvencem a "Levél a hitveshez..."
"Mélyben néma hallgató világok üvölt a csönd fülembe s felkiálltok,
de nem felelhet senki rá a távol háborúba ajult Szerbiából..."
Ené Bakos Irén üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
István Halhóber üzente 16 éve
pappné éva üzente 16 éve
Köszönöm szépen !!!! nagyon tartalmas és szép össze állitás gratulálok!!! én is szeretem a Radnoti verseket. Ismét köszönöm.
Rafael Klára üzente 16 éve
Rafael Klára üzente 16 éve
Radnóti Miklós
Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Nagyon köszönöm, szeretem Radnóti verseit. Nagyon jó hogy elhoztad, újra olvhattunk róla. Jó összeállitást készitettél, mint mindig.
Becsei Ferencné üzente 16 éve
Rné Magdi üzente 16 éve
Köszönöm szépen.
Nagyon szép megemlékezés .
Szeretem a a költeményeit.
Radnóti Miklós
TÖREDÉK
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, -
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, -
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra -
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1944. május 19.
Kováts Lajosné üzente 16 éve
Nagyon jó. Szép megemlékezés Sokoldalú színes összeállítást olvashattam Tőled Zsóka! köszönöm szépen. A versek is nagyon szépek, Szeretem Radnóti verseit.
köszönöm, hogy olvashattam.
Skorán Ottóné üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Köszönöm ezt a tartalmas, színvonalas összeállítást! Radnóti Miklós az egyik kedvenc költőm. Egyetlen prózai művét, az "Ikrek hava"-t is többször olvastam, ajánlom mindenkinek. Ebben a születésekor meghalt édesanyjára és ikertestvérére emlékezik, akit szintén ekkor veszített el. Ez a tragédia is befolyásolta életét.
Radnóti Miklós: Tajtékos ég (részlet)
Tajtékos égen ring a hold,
csodálkozom, hogy élek.
Szorgos halál kutatja ezt a kort,
s akikre rálelt, mind olyan fehérek.
Prohászka Béláné üzente 16 éve
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
RADNÓTI MIKLÓS
MINT ÉSZREVÉTLENÜL
Mint észrevétlenül álomba hull az ember,
úgy hull az ifjukorból a férfikorba át;
már múltja van s leül szemközt komoly szeszekkel
s apányi lett körötte már egyre több barát.
Apa és kisfia most együtt látogatják,
s a kisfiú lesz lassan, ki jobban érti őt,
ki érti még lobos szivének sok kalandját,
s kijátsszák lent a padlón a hintázó időt.
De mégis néhanap felnőttként pénzt keres már,
megrendelésre fordít, eladja verseit,
már szerződést bogoz, számolgat és protestál
s megélni néki is csak a mellékes segít.
Sikerre nem kacsint, mert tudja, egyremegy,
e hölgy kegyeltje az lesz, ki jókor érkezett; -
kedvence már a mák s a bíborhúsu meggy,
a bús kamaszt igéző méz és dió helyett.
És tudja, nyáron is lehullhat egy levél,
hiába táncol és csal a forró emberész,
s minden megméretik, ha egyszer majd nem él;
sportbajnok nem lehet már, sem kóbor tengerész,
de megtanulta, hogy fegyver s szerszám a toll,
s ugyancsak nyaktörő az, ha méltón peng a lant,
s hogy eljut így is ő mindenhová, ahol
mezítlen él a szándék és perzsel a kaland.
És míg tollára dől, a gyermekekre gondol,
és nincs nehéz szivében most semmiféle gőg,
mert értük dolgozik, akár a néma portól
csikorgó gyárban élők s műhelyben görnyedők.
1943. november 15.
Köszönöm !
[Törölt felhasználó] üzente 16 éve
Köszönöm, nekem az iskolám ahol érettségiztem is Radnóti nevét viselte, én ezeket a verseket a mai napig örömmel olvasom, sőt tudom kicsit még kivülről is. Nagyon szeretem a verseit, köszönöm, hogy ujra emlékezhettem.
Ágnes