Szilveszteri „tizenkettő”


Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri „hangulat” nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri „tizenkettő”.
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképpen csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.
A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha emögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő.
Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: „földönjáró” ünnep, s ezt a „földi mosolyt” nem is szabad megtagadnunk tőle.
Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálygömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az óesztendőből az újesztendő mezőire.
Pilinszky János



Szilveszter

Szilveszter az év utolja,
itt az óév búcsúzója.
Ez a nap a vígságszerző,
holnap vár egy új esztendő.

Vígan tülköl minden duda,
retteg tőle minden kutya.
Puffog, pattog a petárda,
szikrát vet a betonjárda.

Otthon semmi sincs a helyén,
maskara van apa fején.
Konfettik és szerpentinek,
jut és marad mindenkinek.

Itt az éjfél, harangoznak,
magyarhimnusz-hangok szólnak.
Jön az óév búcsúcsókja,
„Új-év! Új-Év!" – üt az óra.
Péter Erika

Boldog új évet

Ezúttal sírva, szépen
Forgok meg lelkemnek régi
Gyermekes életében:
Boldog új évet kivánok.

Boldog új évet kivánok,
Mindenki tovább bírja
E rettenetet,
E szamárságot,
Mint szegény, mint bírom én, én,
Gyönyörködve,
Óh, én szegény
Lelki kémény.
Boldog új évet kivánok.

Ontom a füstjét
A szavaimnak,
Pólyálva és idegesen,
Be messze ringnak
Az én régi terveim,
Az én régi társaim is
De messze vannak,
Boldog új évet kivánok.

Új év Istene, tarts meg
Magamnak
S tarts meg mindenkit
A réginek,
Ha lehet:
Boldog új évet kivánok.
Ady Endre



Újévi köszöntő

Az idő dajkája ma éjjel egyik kezével újévet ringat
Miközben a másikban bús ravatalon óévet takargat.
Virrasszuk ugyan a régit, de inkább az újat köszöntjük
S a telt élmény-poharat ma éjfélkor mind kiöntjük.
Újesztendő, állj elébünk, hadd lássunk a velődig ma éjjel!
Lám veled is vénebb lett minden létező egy évvel.
Újesztendő, áldott hajnala újabb vágynak, tettnek.
Termő méhe légy emberséges tiszta becsületnek!
Újesztendő, előlegezz feleletet sok-sok kérdő szóra,
Lám sír a harang már s minden házban búcsút ver az óra.
Újesztendő, hozz békét, jót, boldogat, termőt,
Oszlass el egünkről minden vészt; poklot-rejtő felhőt.
Üsd ki a fegyvert merénylők markából bátran.
Hűtsd le forró fejét, ki őrjöng betegen, megszálltan.
Ne hallgasd meg imáját annak, ki vérért könyörög,
Holttestének se adjon nyugalmat temetőben a rög.
Keserű legyen falatja annak, ki másnak halált készít
S ki bút kovácsol, add ki abból először neki a részit.
Újesztendő, harsonázz riadót számára annak, kiben kihűlt a vágy.
Állítsd talpra a beteget, kinek jussa a gyógyszer és az ágy.
Könnypatak árkát tömd be mosollyal, ó minden arcon,
Ne lelje gyönyörét ember, kínon, börtönön, harcon.
Összekuszált fonalát létünknek bogozd ki, ó kérünk
S tüzelj, késztess, bátoríts, hogy semmitől meg ne riadjon a vérünk.
Gályatesteden új erő új vitorlát feszítsen
S minden tiszta álmot boldog part felé repítsen.
Hol nem hóhéra már többé ember az embernek,
Jóért nem sújt a vas s bűnért nem fizetnek.
Üdvözlégy új év, minek kereszteljünk mondd, ó mondd tégedet?
Légy a béke éve! E szent szóval csókoljuk minden léptedet.
Megoldatlanságok kiáltanak feléd, ím, mint éhes gyermekszájak,
Légy kulcs, mely kinyit minden beszakadt nagy kérdés-zárat.
Teremtő nagy tervek intenek feléd fehér zsebkendővel,
Hogy révbe jussanak, áldj meg ésszel, nagy erővel.
Kevés legyen a könny s csilingeljen sok gyermek-nevetés,
Magva szakadjon ősi búsulásnak s tűnjön rút szenvedés.
Vénhedett vénül ne nyögjön erőtlen, ziháló kebel,
Mikor a légben a március tavaszillatot kever.
Újesztendő! Idők méhéből szülj nekünk békét, színes szent jövendőt,
Ily vággyal kívánjunk Istentől minden jó embernek boldog újesztendőt!
Gellérd Imre