Tekintélyt a Férfiaknak!

A mai nő általában kemény mint az acél, céltudatos, erős, karrierista vagy épp nem csinál semmit, de annak a finomságnak, gyengédségnek, amit a férfiak várnának tőle még a közelében sincs. Persze elvárásai, igényei vannak, abban nincs hiány - nem csoda, hogy a még erőteljes férfiban is joggal keltenek félelmet azok a megmérettetések, amelyekkel szembesül ha nővel akad dolga.
Azt meg csak halkan jegyzem meg, hogy a magyar nő, mint amolyan speciális fajta - hogy is fogalmazzak - a "jég hátán is megél"… ami tovább nehezíti az épeszű férfiak dolgát.
Az sem kérdés, hogy a mi dolgunk lenne a kedvesség, megértés, puhaság, nyitottság a férfi felé, de sajnos nem mindig megy, vagy inkább egyáltalán nem megy… Azzal is tisztában vagyok, hogy nem ment fel minket és nem jelent megoldást, ha én is csak kifele mutogatok és olyasmiket mondok, hogy nincsenek megfelelő női és férfi minták, a család mint olyan, egyre kevésbé jelent értéket a világban, de mégis, beszélnünk kell a párkapcsolatok nehézségeiről, mert egymásért vagyunk itt. Saját tapasztalataim szerint a férfiak szeretnek a legkevésbé beszélgetni a problémákról és ez egy kicsit megnehezíti a helyzetet.
A legtöbb esetben csak pont azzal az egy emberrel nem megy nekik a kommunikáció, akivel tényleg meg kellene oldani a problémáikat, akivel együtt élnek, közös családjuk van, de felesleges véget vetni valami jónak csak azért mert nem találjuk a közös hangot. Ha tetszik, ha nem, egymásért vagyuk itt. Mindannyian társra, szerelemre vágyunk, nemtől függetlenül.
Ennek az újszerű kezdeményezésnek a jegyében először is had kérjek elnézést a nők nevében a sok akaratosságért, hisztiért és bántásért amiben eddig részetek volt. És had tegyem fel nektek a kérdést, ami sajnos oly ritkán hangzik el: Hogy vagytok Kedves Férfiak?
Hogy érzitek magatokat? Remélem még nincs későnhozzáfogni
a nézeteltéresek tisztázásához. Azt javaslom kezdjük tiszta lappal az együttműködést, hiszen minden férfi egy kincs, csak még nem talált rá a megfelelő nő, vagy nem sikerült megmutatnunk egymásnak az értékeinket pedig ott vannak mindkét félben és kizárólag rajtunk áll, hogy felszínre hozzuk-e őket.