Pittakoszról

Pittakosz Mütilénében élt, a Kr.e. 6. században, és arról nevezetes, hogy egészen egyedül megnyert egy háborút. Hogy csinálta? Amikor az athéniek megtámadták a várost, megüzente az ellenséges hadvezérnek: Nálunk az a szokás, hogy nem a katonák harcolnak, hanem a generálisok. Lássuk, ki a legény a gáton! Legyen a város a győztesé!

Phrünón a pokolba kívánta a mütiléneiek szokásait, de nem akarta, hogy gyávának tartsák. Összeszedte a fegyvereit, és kiállt a pástra, Pittakosz ellen.

A katonák nagyon örültek, hogy most az egyszer nem nekik kell a vásárra vinni a bőrüket; felsorakoztak, és harsányan buzdították a hadvezéreiket: Hajrá, Phrüni! Ne hagyd magad, Piti! A csihipuhiból Pittakosz került ki győztesen, és az athéniek szégyenszemre elkotródtak. A mütiléne-beliek megünnepelték a világra szóló győzelmet, és azt mondták, Pittakosz olyan jutalmat érdemel, hogy megemlegeti. Meg is választották királynak vagy polgármesternek, ami nem nagy különbség: mindössze arról van szó, hogy a polgármester nem az Istentől kapott hatalmára hivatkozik, amikor zsebre vágja az emberek pénzét.

Pittakosz kiválóan uralkodott, mint általában a híres verekedők. Nem zaklatta a lakosságot  reformokkal, inkább törvényeket hozott. Ezeket senki nem vette komolyan, mert Pittakosz versekben törvényhozott, és köztudomású, hogy a verseket még az sem olvassa el, aki megírta.

Pittakosz tíz évig verselt, akkor ünnepélyesen bejelentette, hogy lemond a trónról vagy a bársonyszékről, ezentúl nem uralkodik, hanem bölcs ember lesz.

Elhatározás kérdése az egész.

Mütiléne végtelenül hálás volt Pittakosznak: megvert egy szájhős athénit, példásan uralkodott, önként lemondott, mi kell még? Ha most bölcs akar lenni, hadd legyen, a városnak nem kerül semmibe. Az utazási irodáknak meg különösen jól jön egy kis reklám: Emberek, Mütilénébe menjetek! Ott egy igazi bölcs lakik!

A bölcs rá is szolgált a jó hírére. Csupa aranyat mondott. Például ilyeneket: Még az isteneket is hajtja a szükség.  Nehéz ügy jó embernek lenni. Sose mondd meg előre, hogy mit fogsz tenni, mert kiröhögnek, ha nem sikerül.

Egyszer komolyan próbára tették a bölcsességét. Volt egy Türrheosz nevű fia, cégéres gazember, pimasz semmirekellő. Ezt egy kocsmai verekedés során megölték, és valami bölcs törvény folytán Pittakosznak kellett volna vádat emelnie. Ő azonban ezt mondta: Engedjétek el a gyilkost. A megbocsátás jobb, mint a büntetés.

A mütiléneiek meg is ijedtek, mi lesz, ha ezentúl mindenki ide jár ölni meg rabolni? Kevés olyan veszélyes erény van, mint a megbocsátás.

De ez mind csak sárarany az igazi aranymondáshoz képest, amiért a világ még mindig nem felejtette el Pittakoszt: Ne tedd azt a felebarátodnak, amit te rossz néven vennél tőle.

G.B. Shaw is hallott egy hasonlót, ami valahogy így hangzott: Amit nem kívánsz magadnak, te sem tedd embertársadnak! – Meg is jegyezte gúnyosan: Miért ne? Lehet, hogy neki más az ízlése.

Vajon mit felelt volna Pittakosznak?