A nőkről sokan, sokféleképpen vélekednek, költőket ihlettek, festők ecsetjeit keltették életre, és sok más művészeti ág hirdeti alkotásaiban a nők különlegességét, szépségét, bájait.

Ezen a napon a férfiak igyekeznek kivételes bánásmódban részesíteni barátnőjüket, feleségüket, hölgy rokonaikat.

S bár tudva lévő, hogy a női lélek érzékeny és szeretetre éhes, s nemcsak az évnek ezen a napján kívánja a törődést, mégis boldogsággal tölti el az a kényeztetés, melyet ezen a napon kap.

Sok férfi nyilatkozott már úgy, hogy a nővel élni néha gyönyörű érzés, olykor teher, néha felemelő, máskor nyűg, egy mégis bizonyos. Nélkülük élni nem lehet!
Hiszen gondoskodóak, szeretnek, aggódnak, féltenek, ha kell, simogatnak, s ha szükséges korholnak, vagy éppen hallgatnak. Mégis szeretnek, s ezért sokan hálásak is nekik.

S elárulok így végezetül egy titkot is! A nő is olyan, mint egy virág. Minél több gondoskodást és törődést kap a párjától, annál szebb és sugárzóbb!

Köszöntsük őket bárhol is élnek a világban, hiszen nők nélkül mit sem érne az élet! Édesanyánk nélkül mi magunk sem születtünk volna meg. És a köszöntést mondják férfiak, a világirodalom legnagyobbjai, akik oly sokféleképpen fogalmazták már meg, hogy mit is jelent számukra a nő.
Férfiak, akikre nekünk nőknek akkora szükségünk van!



Nőnapi gondolatok

Szeretet és jóság a ti virágotok,
Magasság és mélység vágya tinálatok.
Mosolyotok szürke létünk napsugára,
Amelyet szívetek reménye vesz vállra.

Ez ragyog és éltet, ad nekünk új erőt,
Ringat lombosodó, virágosabb jövőt,
Hiszen ti vagytok a tavasz-illat, szépség,
Rügyfakadásnak ti adjátok a fényét.

Adtok az álmunkra izmosodó valót,
Fázós szerelmünkre rózsás csók-takarót,
Hitehagyott szívnek ékes-hites imát,
Mely bizonyosságért tihozzátok kiált,

Hogy áldásotokkal megkoronázzátok
Kétségekben szőtt, sok bátortalan álmot,
Hogy felemeljetek önérzetet adva,
S röpítsétek vágyunk kékellő magasba,

Hogy fürösszétek meg az élet vizében,
Gyolcsba öltöztetve, óvatosan, szépen,
Mennyei kábulat mézes mámorában
Öröm-lobogónkat lobogtassuk bátran,

Boldogság és remény Tündérországába',
Hol királyné János vitéz Iluskája,
S legyen valósággá a mese a földön! -
Minden férfi-szívet csordulásig töltsön!
Sebők János



Nőnapi köszöntő

Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,
Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.
Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,
Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,
semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható.

Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik.
Előbb éteri szépség, ideál, trubadúrok álma, költők ihletője, szerelem és őrület forrása,
Majd társunk a jóban és rosszban, életünk néma napszámosa,
Vetett ágy, vasalt ing, étel és ital, kedvesség, szerelem, a test gyönyöre, az apokalipszis kínja és a mennyország ígérete.

Mindez ő, egy személyben, lelkünk másik fele, aki értünk létezik és mi őérte.
Köszöntöm hát őket, a nőket, kívánom nekik mindazt a szépet, amit érettünk ma és minden nap önként megtesznek.
Szalai Pál