Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
GYÖNGYSZEMEK ÉS MINDENNAPJAINK vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Egyszer történt, mikor még az emberek kívül
hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú
ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle
kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre
messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el - újból
és újból.
- Miért búsulsz? - A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé
lopódzott alakra, de ijedelme rögvest alább hagyott, mikor a vén remete
barázdált vonásaira ismert. Miért is félt volna tőle, hisz akárhányszor
meglátogatta, a remete mindig kedvesen, minden földi jóval kínálta.
- Elhagytam a szívem. - pityeregte, és bánatában újabb kövecske suhant a tóba.
- A szíved? - csodálkozott a vén remete.
- Igen - azt! - Hüppögte. - Elveszítettem, pedig úgy vigyáztam rá, mint a
szemem fényére! - könnycseppet törölt ki a szeme sarkaiból. A remete
lehuppant mellé botját letámasztva és kedvesen rámosolygott. Kezeit
összekulcsolta s a feltündöklő fényáradatban. A gyermek szeme nagyra
kerekedett el. Nem tartott sokáig a varázslat, de akár órákig is elnézte
volna a varázsló kezeit. És mikor azok széttárultak - lám a fiú csodás
szíve ragyogott fel benne.
- Megtaláltad! - kiáltott fel boldogan, és átölelte a remetét. -
Szeretlek! Ezt rá is vésem! Csupa nagy betűkkel! Add ide kérlek! Ezentúl
a legjobban látható helyen fogom hordani, hogy lássák, milyen jó vagy!
A gyermekvidámsága felhőket szétoszlató sugárként villant fel.
- Tudod mit? - töprengett a remete. - Hadd válasszam meg én a helyét.
- Rendben - egyezett bele. A remete elmosolyodott és a parányi
szívecske, mint egyetlen fénypont felemelkedett a tenyeréből - és a fiú
mellkasa felé haladt. A gyermek leplezetlen boldogsággal, csillogó
szemekkel bámult közeledő szíve után, hogy mennyire szép helye is lesz
ott, ám amikor az eltűnt mellkasában, elpityeredett.
- Hééé! De ott nem látja senki sem! Hogyan fogják megtudni az emberek, hogy mennyire szeretlek? - értetlenkedett.
- Figyelj rám! - az öreg megérintette a könnyes arcot és elmosolyodott. -
Nem kell, hogy tudja a világ, mennyire szeretsz. Elég, ha te tudod és
az, akit a szívedbe zársz. Mondd el bátran annak, akit belevésel:
Szeretlek! Így már nem fogod elveszíteni sosem, mert benned él tovább -
és ezt már nem veheti el senki sem.
A gyermek eltöprengett a remete válaszán, majd az utolsó kavicsot is eldobta és vidáman felugrott.
- Köszönöm! - nagy puszit nyomott az öreg vénséges arcára, majd egy
pillangót meglátva utána futott. A remete pedig csak bámult a távolodó
gyermek után és mosolygott - majd egyszer megérti.
Azóta szív nem hordatik kívül, csak a csendes mélyben vésődnek fel rá a nevek - újból és újból.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!