Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! Először is én üdvezellek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezellek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn nélkülöztünk tégedet!
Ó szabadságunk, édes, kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utolsó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt… s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat, veled halnia pedig dicsőség!
Petőfi Sándor naplójából




Nemzeti Ünnepünk Évfordulójára

Március 15. nemzetünk nagy napja,
Történelmünk sok évtizede tiszteletben tartja,
Március 15. méltó szellemébe,
Legyünk toleránsak egymás iránt hazánk érdekében.

Márciusi ifjak, kiket nagyra becsülünk,
Köszönettel tartozik egész népünk és maroknyi nemzetünk.
Őseinknek a hazaszeretete legyen példaképünk,
Ne a szitkozódás, ellenkezés, mit napjainkban élünk.

Szeretet és a békesség tartson minket össze,
A magyarok Istene áldjon mindörökre.
Elődeink hazaszeretete tartson minket egybe,
Ezer éve élünk itt a Kárpát medencébe.
Szeretünk téged, mindannyiunk bölcsőjét,
Itt születtünk, e földnek esszük áldott kenyerét.
Éljünk tisztességben, szeretetben, békességben,
Szép hazánkban itt Európa közepében.

Magyarország nemzetünk nagy napja és emlékezése,
Kik életüket adták a 48-as szabadságharcért cserébe.
Dicsőség és hála az elesett hősöknek,
Hajtsunk fejet némán, a bátor nemzedéknek.

Ne feledd soha sem, ez mindannyiunk földje,
Hol elődeink nyugszanak örökre.
Nemzeti dal legyen mindenkor nemzeti imánk,
Mit unokáink is szavalni fogják.
Antóni Sándor



1848

Betűk és ajkak fennen hirdetik:
Hogy a világ órjásilag halad;
Mondják: az ember, ez erkölcsi lény,
Tökélyesebb lesz minden perc alatt.

Az új időknek nagy története
E fontos tanból szép leckét adott;
És megtaníta: hogy nincsen nagy ok
Lenézni az oktalan állatot.

Az állatok közt önszülötteit
Csak a legalábbvaló falja fel,
És a világ órjásilag halad:
Mert most ezt a királyok kezdik el!

-------------

Különös: hogy aki egy magzatját megöli:
Elvesz pallossal vagy kötélen;
Aki pedig vadúl legyilkol százakat:
Halál helyett ezt hallja: éljen!

-------------
A bársony színe tart sok éveken,
De végre a bársony is kimegyen.
Rosz festék az a honfivér, királyok!
Midőn kiömlik, még piros, piros...
Ha megszárad: sötét lesz mint az átok,
S nincs idő, mely ily szennyfoltot kimos.
Tompa Mihály



Európa csendes, újra csendes...

Európa csendes, ujra csendes,
Elzúgtak forradalmai...
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.

Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.

De hát kétségbe kell-e esnünk,
Hát búsuljunk-e e miatt?
Ellenkezőleg, oh hon, inkább
Ez légyen, ami lelket ad.

Emelje ez föl lelkeinket,
Hogy mi vagyunk a lámpafény,
Mely amidőn a többi alszik,
Ég a sötétség éjjelén.

Ha ami fényünk nem lobogna
A véghetetlen éjen át,
Azt gondolhatnák fönn az égben,
Hogy elenyészett a világ.

Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.

Vagy kell-e még több, hogy áldásod
Ne érdemetlen szálljon ránk?
E hűtlen korban mi utósó
Egyetlen híveid valánk!
Petőfi Sándor