Pap Attila

Már hatéves korától autodidakta módon tanulta a zene fortélyait, 14 éves korától zeneiskolákban tanult. Tanította Bágya András és Balassa P. Tamás is. Első zenekarát 1965-ben alapította. Máté Péter az Illés zenekarral készítette első dalait. Nevét a hatvanas évek második felében ismerhette meg az egész ország, miután első hangfelvétele, az Úgy várom, jössz-e már? 1967-ben elkészült a Magyar Rádióban az Illés együttes kíséretével. Később egy pol-beat fesztiválon első lett A néger zongorista című dala, és ugyanezen a rendezvényen elnyerte a legjobb férfi szólista díját is.
Változatos pályája során Szocsiban és Athénban ért még el fesztiválhelyezést, előadói díjat nyert a párizsi sanzonversenyen, fellépett többek között Kubában és Kanadában is. Az 1970-es évek elején rendszeresen fellépett a Műegyetem Ezres klubjában (Dékány Saroltával). 1973-ban a Hull az elsárgult levél című dala első lett a Made In Hungary rádiós vetélkedőn. 1973 és 1974 között az Express együttessel lépett fel (többek között a Drezdai Dalfesztiválon).

1973-ben, a Hull az elsárgult levél sikere után már Ő számított hazánk első számú énekesének. 1974-ben megnyerte a drezdai slágerfesztivál fődíját, két évvel később pedig meghívták az írországi Castlebar Song Contest-re. Ezen a versenyen csak publikálatlan dalok szerepelhettek, Máté Péter a Tárd ki karjaidat című dalával első lett.

1976-ban harmadik helyet ért el az írországi Castlebarban, 1977-ben másodikat az Együttlét című dallal a Metronóm 77 televíziós fesztiválon. 1979-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját, 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon. Elmegyek című dala Nicolas címmel, Sylvie Vartan előadásában világsláger lett. Hangszerelt musicalt (Jesus Christ Superstar), írt szinházi kísérőzenét (A királynő katonái). Számtalan duettet is énekelt, többek között Házy Erzsébettel, Dékány Saroltával, Zalatnay Saroltával.

Kevesen tudták róla, de egy végtelenül szerény és önbizalomhiányban szenvedő énekes volt. Sokszor alig mert felmenni a színpadra, csúnyának, esetlennek érezte magát. Mélabúját és keserűségét csak fokozta, hogy nagyon nehezen tudott betörni a rádióba, a televízióból pedig folyamatosan elutasították. Életéről és nőügyeiről a mai napig rengeteget pletykálnak az emberek. Gyakori szorongását sokszor sajnos csak az itallal tudta csillapítani, ám ez nagyon megviselte a szervezetét.
Az énekes-dalszerző tragikus hirtelenséggel szívinfarktusban hunyt el alig 37 évesen 1984-ben.