Tudom, hogy mit akar kérdezni! Már elnézést, de a maga kedvéért nem fogok lemászni a fáról. Sokkal jobb itt a magasban, kényelmesen, fejjel lefelé. Nem is értem, maguk emberek mindig fölfelé tartják? Nem fáj a nyakuk?

Elég fárasztó lehet mindig ebben a pozícióban, mereven, egyenesen – de maguk tudják.

Egyébként még mielőtt megkérdezné, csak annyit mondhatok: nincs igaza. Nem vagyunk lusták. Ha nem vette volna észre, szünet nélkül táplálkozom. Szünetmentes tápegység vagyok. A földre is csak azért nem megyek le, mert ott nem jutok hozzá a kedvenc faleveleimhez. Valahányszor evésről van szó, kifejezetten szorgalmas vagyok.

Mondom, én vagyok szorgalmas! Ne tévesszen össze engem az anyagcserémmel. Az a nagy helyzet, hogy egész nap rágom ezeket a leveleket. Tudja, hogy mit jelent ez? Minimális kalóriát! A kihűlés környékez. Alacsony a testhőmérsékletem. Néha alig van annyi energiám, hogy annyit egyek, amennyitől elég energiám lesz. Szavamra, leesnék a faágról, ha nem lennének ilyen nagyszerű, sarlósan hátrafelé hajló karmaim. Lepottyannék a földre.

Valamelyik feleségemmel történt – nem szoktam megkérdezni a nevüket, arra a rövid időre nem érdemes – éppen volt egy kölyke, persze én egy pillanatig nem haragudtam rá, mit tehet ő arról, hogy egyes lajhárok ilyen felelőtlenek? Elmerülten nyammogott a leveleket, a kölyök meg lusta volt csimpaszkodni, vagy mit tudom én – szóval, lepottyant. Rögtön feltűnt a csajnak – másnap – hogy mintha egy nagy kő esett volna le a hasáról. Gondolkodott egy kicsit, hogy mi lehet az. Persze, a kölyök! De közben eltelt vagy három nap, ő meg legalább két méter utat megtett a faágakon. Egy izgága majom talán visszament volna érte, de nekünk alaposan meg kell fontolnunk egy ilyen nagy kirándulást.

Mondom, hogy nem vagyunk lusták! A falevelet nem lehet gyorsabban megemészteni. Próbálja meg! Lógjon egész nap fejjel lefelé, és legyen vegán! Hallott már valamit a kétharmados többségről? Nos, az én gyomrom kétharmada tele van megemésztetlen falevéllel. Maga sem ugrálna annyit, ha ekkora többséggel kellene megküzdenie.

Kérem, én már beletörődtem abba, hogy az egész életemben lajhár maradok. Mégis, mit tehetnék én egyedül a rendszer ellen?

Bocs, de most már tényleg pihennem kell egy kicsit. Legalább tizennyolc órát kell aludnom egy nap, különben nyűgös leszek. Jöjjön vissza egy óra múlva – mondjuk holnapután.

Látja, máris jobban érzem magam, hogy szundíthattam egyet.

A bundámat nézi? Mi baja van a bundámmal? Az őserdőben nem árulnak műszőrmét! Zöld? Persze hogy zöld, hiszen esik az eső. Nem, ez nem az esőkabátom. Az algák az én stylistjaim. Száraz időben barnába vagy szürkébe öltöztetnek, esős időben zöldbe. Az a cél, hogy ne vegyenek észre az ellenségeim. Addig jó nekem, amíg beleolvadok a környezetembe, vagy mókusfészeknek néznek. Sajnos a lombkorona sem elég biztonságos. Bármikor felrepülhetnek a legnagyobb ellenségeim, a jaguárok! És ha lemászok a földre, elkap a hárpia sas. Magának még sosem gyűlt meg a baja a hárpiákkal?

Nem a kedvenc itala? Mit mondjak, nekem se.

Na jó, most kivételesen mégis lemászom a földre. Hetente csak egyszer szoktam, ha már nagyon muszáj. Higgye el, komoly macera. De legalább megláthatja, mi a véleményem az interjúkról. Plopp!