Karácsonyéj legendája

Vén december friss havat hullt, s mesélt nagyanyóka,
tátott szájjal hallgatta őt Krisztián és Zsóka:

Tudjátok-e, réges-régen, nagyon messze innen,
örvendeztek az angyalok, s boldog volt az Isten!

Názáretben fia lett az asszony Szűzanyának,
s a kis Jézus mindene volt Józsefnek, az ácsnak.

Betlehemi jászolában szuszogott a gyermek,
nem fázott, hisz meleget rá az állatok leheltek.

Karácsonyéj legendája nem csoda és álom,
pásztorének szép dallama röpült szét a tájon.

Tiszta lelkű, jó emberek hódolattal jöttek,
hitték, hogy e kisded lesz majd gyönyöre a Földnek.

Megváltónak születése: ez a szent karácsony,
megünnepli minden ember szerte a világon.

Fenyőfákon angyalhaj és dió, cukor alma,
szótlan kéri: gonoszságnak szűnjön a hatalma.

S ne lehessen semmi-helye szívekben a télnek,
és az égen szeretetünk csillagai égnek…

Lassan a kis unokákat álom fogta kézbe,
röpítette képzeletük, s nagymama meséje.

Kinn a szél, bár havat hajszolt, őket csönd takarta,
s nyári mező lett az álmuk, ugyanolyan tarka.

Aztán másnap kora este felöltözve várta
családjukat a karácsony csillagszórós fája.
Balogh József



Karácsonyéj

Nagykarácsony éjjel a FÉNY éjszakája.
Felragyog a mennybolt összes csillagálma.

Bármily sötét az éj, bármit takar leple,
Átragyogja a Fény Szent Karácsony este.

Békesség érkezik az adventi földre,
Hogy bőséget hozzon a szigorú böjtre.

Himnusza isteni szeretetről szóló,
Áldottá lesz tőle minden egyes jó szó.

Áldottá az ünnep, áldottá a béke,
Áldás száll az Égből a földkerekségre.

Áldottá lesz szívünk mindörökzöld fája,
áhitat csillaga ereszkedik rája.

Lelkeink szárnya súlytalanul emel,
Ezen az éjszakán: Ég és Föld ünnepel.
Körmendi Gitta



A karácsony ennyi lenne?

A karácsony a szeretet ünnepe -
hangoztatják egyesek -
Gyerekek, szülők együtt üljenek
békességben, kedvesen.
Az ezüstfenyőn gyertyák lobogjanak,
meghitt hangulat legyen,
fiúk, lányok csillagot szórjanak,
mindenki finomat egyen!
A karácsony ennyi lenne?

Meglepetést, ajándékot adni,
mások kedvére tenni,
minden szépet, mit kértél, megkapni
a jelentést elfeledni.
Az estét eltölteni barátságban,
vidáman, jószívűen,
majd a civódás kezdődik másnap,
neked az már nem ünnep.
A karácsony ennyi lenne?

Kétezer éve valaki megszületett:
ez a legnagyobb Szeretet,
egy jászolban Jézus élni kezdett,
ezt érdemes ünnepelned.
Odaadta önmagát - teéretted,
szívesen, ajándékként;
azért, hogy mindenki megérthesse:
el kéne fogadni szeretetét.
A karácsony ennyi lenne.
Árnika Hanga




A négy gyertya

December reszket az éjben,
Fehér hó, a sötétségben.
A négy gyertya gyújtva, készen,
Karácsonykor ünnep lészen.

Én vagyok a béke lángja,
Szól az egyik, s meg is bánja.
Béke úgy sincs. Miért égjek?
Elaludt, csak füstje kéklett.

Másik így szól és meglobban,
hit a lelkekben alig van.
nem kell a hit lángja többet
Elhagyhatjuk ezt a földet.

Most a harmadik gyertyácska
Szólt csendesen, önmagába.
A szeretet lángja vagyok,
Hideg földön most meghalok.

Csak az utolsó kis gyertya,
Lángja remeg, fel nem adja,
A remény sugara vagyok
Soha, soha meg nem halok.

Aztán áthajolt kecsesen,
Lángjával lobbantott hiten.
Majd a szeretethez fordult,
S titokban könnye kicsordult.

Meggyújtotta annak lángját,
S a fény vitte angyal szárnyát,
megérintve béke csonkját,
Lángra lobbantva a gyertyát.

Minden karácsonykor súgja,
Ez az égő kicsi gyertya:
Én a remény lángja vagyok,
Soha, soha meg nem halok.
Benkő Gabriella